Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

747 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 748 baráti, rokoni vagy bármi más viszonyuknál fogva érint­keztek. Egy ilyen életfáklyának kialuvása, a természet kérlelhetlen törvényének egy ily kiváló s nemes erények­kel ékeskedő közliivatalnokon betelése méltó részvétet, fáj­dalmat kelt kebleinkben. Mert Csonka Ferencz minden tekintetben példánykép volt! Ha szerencsés lehettél kedves otthonában szerető •családja körében szemlélni: láttál magad körül egy földi paradicsomot, egy boldog édent, melyben két nemesen dobogó szív egymást mindenben megértve, kölcsönösen tisztelve oly forró szeretettel öleli, ahogyan a valódi, az igaz, a tiszta szereteted csak szeretni, boldogítani tud; láttad, hogy nem utolérhetlen a földi boldogság, mert az kevéssel beéri, csak két egymásért dobogó szív lángoló szerelmére van szüksége, melynek örömét boldogságát < sak növelik az asztalt körülvevő olajágak, mert szivük örül azokban. Láttál egy boldog családi kört, mely éden­­ben élte napjait. Oh mily szomorú egy ilyen boldogság napjának aláhanyatlása! oh mint omlottak a résztvevők zápor könnyhullásai egy ilyen boldog életnek vége sza­kadása miatt, a mint a hallgató közönség sorai között kegyes asszonyok sugdosták egymás közt: mily nagyon szerették ezek egymást! Ha hallottad az Isten szolgáját, midőn az evangyé­­liomot hirdeté, meglepett az a nyájas hang, az a kedves előadási modor, a békesség evangyéliumának eme művé­szete, mert ott, a hol a szívnek teljességéből szól a száj, magával ragadja a szónok hallgatóit, kivált a boldogult módszerével, ki még ha Isten mélységeit vizsgálta is, ak­kor is tejnek italával táplálta hallgatóit, mert méznél édesebbek voltak az ő beszédei. Méltán mondhatták, hogy vájjon lesz-e még ilyen kedves, nyájas, szép szavú papunk valaha! ? Ha közhivatalnoki pályáját vizsgáljuk, akkor előt­tünk áll a kimagasló férfiú, aki lelkiismeretes buzgóság­­gal, lankadatlan szorgalommal, fokozódó munkakedvvel, éber gonddal, hivatása magaslatának nem csak teljes tudatával, hanem átérzésével éjt napot egygyé téve, soha ki nem fáradva munkálkodott közegyházunk, igazaiért; a férfin, ki a törvény szoros megtartásával, szeretettel kor­mányozott. Emlékét áldás kiséri közöttünk. Imliol az Istennek hív szolgája, aki igaz volt a reá bízottakban! Csonka Ferencz Enyingen, Veszprém vármegyében született 1822. szept. 1-én. Atyja jómódú mészáros mester, édes anyja Árvái Mária volt. Szülei időközben Keuesére mentek lakni, s itt végezte akadémikus rektorok vezetése alatt elemi iskoláit 1828—1832-ig; mely év ápril havában a pápai főiskolába vitték a tehetséges ifjút, hol egy Tar­­czy, Bocsor, Széky, Liszkaytól hallgatta nagy szorgalom­mal a tudományokat. Mindig nemesen érező szive az ének és zenéhez vonzotta őt, s mint e téren kiváló szakerő, már tanulói pályája alatt a gymn. tanulók énektanításá­val bízatott meg a főiskolai elöljáróság által. 1845—46-ik isk. évben pedig a 3-ik gymn. osztály tanításával bíza­tott meg. Mint annjfi más jelesünk, az akkori idők szokása szerint, akadémikus rektorsággal kezdte meg nyilvános pályáját, a nagy gy^őri fényes egyház hívta meg ilyennek magához 1846. okt. 1-én. Itt, szolgált négy teljes eszten­deig, mely időre mindig kedvesen emlékezett vissza. Hogy is ne, egy Kovács Pál vendége volt mindig, s Győr in­­telligentiája felekezeti különbség nélkül szeretettel hívta termeibe, s nem volt ünnnepély a róm. kath. püspöknél,, a tiszteletes tanár ur nélkül, ki oly remekül vezeti az ének­kart, s az orgona akkordjait is művészileg kezeli. A lelkészi pályára készülő jeles ifjút a vesz­prémi egyházmegye ölelte kebelére, s kitűnő sikerrel letevén vizsgáját, 1850. deczember 3-án a szentgáli egy­házba alkalmazta segédlelkészül, hol méltó tisztelet és szeretet övezte körül, mígnem 1851. aug. 20-án a nagy­­tudományu Pap István vámosi lelkész mellé rendelték se­gédnek. Itt vette nőül kedves principálisa szeretett le­ányát, az ép oly művelt, mint kedves Juliánnál, kit boldo­gított 40 esztendeig tartó forró szeretetével. 1852.márcz. 12-én a balaton-kövesdi egyház hívta magához, — de csakhamar elvitték kedves otthonából 1855. márcz. 12-én Alsó-Őrsre, eme kies fekvésű helyre, hol a környéken lakó intelligentiából egy énekkart állí­tott; s miután 11 évet közszeretetben eltöltött 1866. márcz. 12-én a szentgáli népes egyház ölelte kebelére. Itteni hi­vataloskodása férfikora legszebb idejére esik, és ő egy lelkipásztor buzgalmával munkához látott. Olvasó egy­letet alapított, tudván, hogy elvész a nép, mely tu­domány nélkül való; melynek a nemes közbirtokosság csakhamar egy díszes hajlékot épitett három szobával. Felállította az énekkart, melyet maga vezetett, mig csak tehette. Hogy az uzsora veszedelmei ellen megvédelmezze hallgatóit, kölcsön segélyző egyletet alapított 1870-ben, mely ma is fenáll. De mindenek felett hirdeti emlékét az iskola három tantermével földszint, az emeleten három tanítói lakásával; igaz, hogy a közbirtokosság 25.000 forintjából épült fel, de a siker mégis felejthetlentiuk ér­deme marad. Egyházmegyénk méltányolni akarván érdemeit, 1861- ben számvevőjévé, 1868-ban tanácsbirájává s főjegyzőjévé választotta, s mikor szeretett esperesünket a püspöki mél­tóságba állította a kerület bizalma 1874-ben, a gyüleke­zeteknek majdnem egyhangú szavazatával ő hivatott el a díszes esperesi székbe. 1878. óta elnöke volt az egyház­kerületi tanügyi bizottságnak, 1881. óta tagja volt az egyetemes tanügyi és énekügyi bizottságnak, ez utóbbi­nak kerületünkben elnöke is. Tagja volt a főiskolai igaz­gatótanácsnak ; a lelkész vizsgáló bizottságnak, a kerü­leti lelkészgyámolda választmányának, Veszprém várme­gye törvényhatósági bizottságának. Mint a dunántúli egy­házkerület képviselője jelen volt az 1881. évi alkotmá­nyos országos zsinaton, az ez évben összeülendő zsinatra is rendes képviselővé választatott, de a kérlelhetlen ha­lál mindennek véget vetett! Az egyetemes konventnek is tagja volt. Ő volt az, aki csengő kedves hangjával az 1881 zsinaton az elnöki zárbeszéd és ima után elkezdte énekelni a CXXII. zsoltárt: „Légyen te kőfalaidban, csen­desség és jó békesség!“ Egy ily férfiúnak elvesztését fájlaljuk most megren­dült kebellel, aki hiv volt, mindhalálig, s bizonyára el­tétetett számára az örök életnek koronája! Gyászjelentést adott ki a család, az egyházmegye s-

Next

/
Oldalképek
Tartalom