Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
749 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 750 a szentgáli egyház, mindenik megható szavakban tudatván nagy veszteségét. * * * A boldogultat folyó hó 15-én kisértük ki a szentgáli temető akácfái alá. Gyászkoporsója felett az udvaron Pap Sándor helyettes esperes mondott nagyhatású beszédet és imát; a sírnál Nyikos Kálmán litéri lelkész, majd Bartalos Dezső tótvázsonyi lelkész tolmácsolták a nagy veszteséget, s keresetlen őszinteséggel, meghatóan búcsúztak el a boldogulttól. A nagyszámú rokonság mellett, melynek sorában a mély bánatba borult özvegynek testvére Pap Gábor püspök ur is a szerető szív minden fájdalmával gyászolta szeretett sógorát, gyászt oltotta veszprémi egyházmegye, ott láttuk Véghely Dezső kir. tanácsos gondnokot, Mórocza Kálmán, Kopácsy Árpád vil. tanácsbirákat, Fodor Gyula egyhm. ügyészt, Kenessey Móricz kir. közjegyzőt, Kenessey Pongrácz kerületi képviselőt, Dr. Vadnay Béla ügyvédet Veszprémből; dr. Segesdy Ferencz főisk. ig. tanácsost, Lazányi Béla ügyvédet, Révész Kálmán theol. tanárt, Szilágyi József főgimn. igazgatót, Barthalos István jogtanácsostPápáról, az egyházmegyei lelkészi kar 3 kivételével volt jelen, a tanító kart; az egyes egyházaknak 100-nál többre menő képviselőjét. A koszorúk elborították a koporsót; köztük főt. püspök űré felejthetetlen kedves sógorának, az egyházmegyéé, szeretve tisztelt esperesének, stb. Két gyászlobogó lengett az impozáns menetben, a templom tornyán, mind a nagy veszteséget jelentők. Ez az óriás részvét hirdeti legjobban, hogy ki volt Csonka Ferencz. Az igaznak emlékezete áldott! * * * Elbúcsúzom most már én is Tetőled, parens meus alter, idvezült halottunk! Te megfutottad a pályát, az igazán és híven küzdők példaadásával, hitedet megtartottad s az a hit megtartott tégedet az örök életre! Isten virrasszon szelíd álmaid felett; nyugodj meg csendesen sírodban, gyászoló özvegyed, bus árváid könnyeit az emberszeretet részvétével törölgeti, a te álmodat ennek kell megédesíteni, a Te emlékedet ez lesz hivatva igazán megőrizni. Béke veled! Isten veled! Thuíly Etele. 4* EGYHÁZI ÉLET. Missói istenitisztelet. Ha valakit e lap t. olvasói közül, csillagzata a főváros falai közé vezérel, a hold-utczai skót reformált missio kitelepített isteni tiszteletét felkeresni el ne mulassza. Oly valamit fog ott látni, hallani és érezni, ami a mi kálvinista egyszerű vallásos kedélyünknek kimondhatatlan jól esik. Köztudomású dolog, hogy a skót reformált missio székhelye fővárosunkban a hold utczai templom, iskola és papiak. Azonban a missió, kivált a téli hónapok alatt, Budapest város azon részeiben, hol annak helyét és szükségét leginkább tapasztalja, hetenkint egyszer kitelepített istenitiszteletet tart. Valóságos missionáriusi elv és eljárás, kiveti a hálót és azt cselekszi, hogy embereket halásszon; keresi az aratásra való gabonát, hogy csűrébe takaríthassa. Jelenleg ilyen vándor istenitiszteletre kiszemelt helyisége a népszínház átellenében levő Ákácz utcza napkeleti sorának egyik épülete. Képzeljen az olvasó maga elé egy termet, mely elébb talán kávéház, raktár vagy sörödé volt, most három lefüggő lámpa által világittatik; a puszta falakon keretbe foglalt vagy a nélküli közönséges féliv papír nagyságú táblák, mindegyiken egy találó s jól választott biblia mondat. Az ülőhelyek a terem hosszában elvonuló szabad tértől jobbra és balra léczczel egy testbe foglalt négynégy thonetszékekből és egyszerű padokból állanak, — a terem végén egy láb magas emelvény, az emelvényen asztal, az asztal veres bársonynyal fedve s rajta pihen a könyvek-könyve a biblia, meg a csinosan bekötött énekes könyvek. Ebben a teremben fogadja este 7 órakor a beérkezőket a a missio vezéri szelleme és éltető lelke főtiszt. Moody missionárius ur, ki egyébiránt a középen levő szabad téren, egyszerű fekete kabátba öltözötten, magas termetét kissé meghajtva, majd arczával ottan-ottan ég felé tekintve fel és alá járkál, s az érkezőknek ha egyéb mondanivalóval nem is, de egy nyájas tekintettel mindenkor szolgál. Az érkezők között tanárok, lelkészek, ügyvédek, kereskedők, orvosok, hordárok, napszámosok, előkelő hölgyek és gyümölcsárusnők stb. stb. arczával találkozunk, a legnagyobb számot mégis a tisztességesen öltözött női osztály szolgáltatja. A mint az idő betelt, a főmis sión árius ur az emelvényre lép s szépen átgondolt, mélyen átérzett imával az istentiszteletet megnyitja, majd kezébe veszi a bibliát, s alapige olvasása után, arra vonatkozó, lelkes beszédet intéz a hallgatósághoz, péld. az üdv erejéről, stb. A beszéd után a már előre kiosztott énekeskönyvből kijeleli az éneket, s felzendül egy oly kellemes hang, mintha túl a fellegek honából hallanál egy nem földi zengeményt. Az ének elzengése után jött egy másik beszéd, egy orvos lépett az emelvényre, s szólott a Krisztus fenségéről a mint a lélek szólni adá az ő ajakára; ezután ismét felállt a buzgólkodó gyülekezet s megzendiilt egy épen oly szép és ép oly könnyű másik ének; a harmadik beszéd és pedig magyarul hangzott egy segédlelkész lelkes ajakáról és imával végződött; negyedik volt a fellépők közt egy református püspök, kerületünk szintén jelenlevő főpásztora, kinek ihletett szavai egytől egyig a meghatottságnak valának tanúbizonyságai. Bezárta ezt az esteli áhitat óráját, az egész nem tartott egy óra hosszáig, a 90-ik zsoltárnak a pesti ref. növendékpapság által szép összhangzatosan elzengése. Ennyiből állt a kitelepített istentitisztelet, minden keresettség, minden ábrándozás, minden álpietizmus nélkül, a fellépőknek semmi uniformisa, az egy fekete szilien kívül. Az ájtatosság alatt szép volt nézni az arczokat, 47*