Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
Máso dik évfolya m. 47. szám. Pápa 1891. november 22. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Csonka Ferenez. (Nekrolog1.) Thunj Etele. — Egyházi élet: Missiói istenitisztelet. Kis Gábor. Tár ez a: A győri ref. egyház történetéhez. (Vége.) Földvári László. — Vegyes közlemények. Hi vatalos rész. — Pályázat. Elesett a mi fejünk koronája! Kinek csengő éneklése a múlt zsinat ülésszakát bezárta, most már a mennyei dicsőült seregek karában dicséri a Mindenhatót, egyetemben az imádkozás ihletett ajkú mesterével, ki őt oly kiválóan szerette s ki csak pár héttel előzte őt meg az örökkévalóság honában. Csonka Ferenez veszprémi reform, egyházmegyénk szeretve tisztelt esperese, a szentgáli régi nemes és népes egyház hiv lelkipásztora, az önzetlen keblű közhivatalnok, a dunántúli ref. egyházkerület zsinati és konventi képviselője, a tanügyi, énekügyi bizottságok elnöke, a főiskolai igazgatótanács egyik legbuzgóbb tagja stb. stb. úti necesse erat, naturae concessit! Megható részvéttel állotta körül a veszprémi ref. egyházmegye gyászkoporsóját, kedves hallgatóival, barátaival, tisztelőivel, hogy a mély bánatba borult kesergő özvegyet, a bánatos gyermekeket, jó rokonokat vigasztalja, s elismerésének koszorúját a boldogult koporsójára helyezze. — Egyházmegyei Gondnok ur Ö Nagyságával élén ott volt a lelkészi kar majdnem minden tagja, egyházmegyénk világi tanácsbirái, a tanitói kar, a gyülekezetek képviselői, a szentgáli népes egyház, Veszprém, Pápa városából barátai, tisztelői diszes serege. Oly impozáns gyászmenet nem volt még Szent-Gálon soha! Rég gyötörte már a fájdalmak kinja; hosszas és súlyos betegsége alatt ugyan ellehettünk készülve a legrosszabbra, de mégis leverő, több, megrendítő volt gyászos halála. Az özvegygyé lett hű nő nem leli élete társát, a kit úgy szeretett, mint a maga lelkét, s a kitől viszont úgy szerettetett; az árván maradt, még nem önálló gyermekek nem találják az édes jó apát, a kenyér keresőt, aki őket oly nagyon szerette, s a szentgáli népes egyház a húszezernél népesebb egyházmegyével velünk együtt fájdalomtól reszketve sóhajtja: elesett a mi fejünk koronája! Ritka nemes erények tették a boldogultat közelismerés, szeretet, tisztelet, ragaszkodás pélriányképévé; s mindezeket csak az olyan kegyes szív és szelid lélek vívhatta ki önmagának, minő a boldogultat ékesitette; csak olyan a legnemesebb értelemben felfogott s gyakorlatilag alkalmazott emberszeretet, a milyennel körül ölelte mindazokat, valakik vele akár közhivatalos, akár 47* j ELŐFIZETÉSI DU: egyház éS iskola köréből. HIRDETÉSEK DÍJA: I Helyben és vidékre pos^ hasábos petitsor több- I A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖS ÍE. X_________________* #--------------------------fe I
