Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

735 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39. A 559. §. azzal pótlandó, hogy jogtudori vagy ügy­védi minőséggel kell birniok. A 24. pont alatt említett lelkészképesitő vizsgálat eszméjére nézve pótlékul a következő tudósítást adhat­juk. Idevonatkozólag Szász Károly püspök azt az indít­ványt tette, hogy az első vizsgálatot úgy, mint eddig, ezután is az illető kerületek főiskoláiban tegyék le a lel­készjelöltek, de a másodikra küldjön ki az öt kerület egy állandó vizsgáló bizottságot, még pedig úgy, hogy mind­egyik kerület két-két tagot jelöljön ki s az igy választott bizottság előtt tegyék le a jelöltek a második képesítő vizsgálatot. Nehogy azonban azt olvassa ki bárki is ez indítványból, hogy ő ez által a budapesti theologiai inté­zetnek, mint az ország fővárosában levőnek, kíván propa­gandát csinálni, úgy óhajtja, hogy ez a bizottság évenkint más-más kerülni theologiai akadémiáján üljön össze. Két czélt kíván ezzel elérni, azt, hogy a lelkészképesitő vizs­gálatok egyöntetűek legyenek, a mire annál nagyobb szük­ség van, mert a lelkészek ma már nincsenek saját kerü­leteikhez kötve, hanem az egész országban választhatók s igy megeshetik az, hogy az eg}nk kerület elnézőbb bizott­sága előtt vizsgázó s. lelkészek előnynyel bírnak azok fölött, kik tán többet tudnak, de a szigorúbb bizottság ál­tal mégis gyengébb osztályzatban részesülnek. A másik ok, a miért ezt kívánja, az, hogy a választófalakat le­döntsék. Az eredeti javaslat mellett, illetőleg Szász Ká­roly indítványa ellen különösen Pap Gábor püspök tört lándzsát, azt vitatva, hogy szükségtelen ez a vegyes bi­zottság, mert minden egyes kerület, már a saját reputá­­cziója érdekében is vigyáz arra, hogy lelkiismeretesen kvalifikáljon. I)e meg különben sem felel meg a czélnak Szász püspök javaslata, mert a második lelkészképesitő vizsgálaton már inkább a gyakorlati tárgyakból vizsgáz­nak, mig az elméleti dolgok az első vizsgálat tárgyai, en­nélfogva, ha a kerületi vizsgálóbizottságok kedvezni akar­nának jelöltjeiknek, itt megtehetnék s ez által az egyön­tetűség megint nem lenne elérve. A mi pedig a korlátok ledöntését illeti, arról sem igen lehet ma már szó, mert hiszen a törvény a korlátokat ledöntötte. A nagybizottság elvetette Szász Károly püspök javaslatát s az eredeti szö­veget tartotta meg. Vályi Lajos. Az egyetemes konvent ülései. (November á—7.) Egyetemes konventünk legközelebbi ülését folyó hó 5-én kezdette meg Budapesten a ref. gymnasium díszter­mében. Megjelentek ez alkalommal a dunamelléki kerület­ből: Szász Károly, Szilády Áron, Kovács Albert, Sipos Pál, gr. Tisza Lajos, Balogh Imre, Szilágyi Dezső. Ti­szántúlról: Kis Áron, Szabó János, Szerem] ey József, Tóth Samu, Vályi János, gr. Ráday Gedeon, gr. Dégenfeld Jó­zsef, Szél Kálmán, György Endre. Tiszáninnenről: Kun Ber­talan, Fejes István, Mitrovics Gyula, Lükő Géza, Mocsáry Lajos. Erdélyből: Szász Domokos, Szász Gerő, Nagy László, br. Bánffy D., Szász Béla, Kolozsváry Sándor, Parády K., dr. Kovács Ödön. Dunántúlról: Pap Gábor, Vályi Lajos Kis Gábor, Tisza Kálmán, Beöthy Zsigmond, Véghely De­zső konventi tagok. Ünnepélyes csendben hangzott fel Kun Bertalan püspök és egyházi elnök ajakáról azon fohász, mely kegyelem és áldásért a konvent tanácskozására emel­kedett ég felé; majd sajnálattal adott kifejezést azon el­szomorító körülménynek, miszerint br. Vay Miklós világi el­nök a konventi ülésekről távol maradni kénytelen s egy­úttal felkéri Tisza Kálmánt a világi elnökség elfogadá­sára, ki is a társelnöki széket elfoglalván, mielőtt a ta­nácskozás megkezdetnék, két kegyeletes kötelességnek tesz eleget. Indítványozza, hogy fejezze ki a konvent sajnál­kozását, hogy Vay Miklós báró elnöklését ezúttal nélkü­löznie kell, óhajtja és reményű azonban, hogy a zsinat alkalmával már üdvözölheti őt, a ki nemcsak korra, de érdemre is első a főgondnokok közt. Másik indítványa az, hogy Révész Bálint püspök érdemeit a konvent jegyző­könyvileg örökítse meg. Melegen ’’emlékszik meg a boldo­gult érdemeiről s indítványozza, hogy a konvent intézzen részvét-iratot a családhoz. Szász Károly Ballagi Mór elhunytáról emlékezik meg, s indítványozza, hogy érdemeit a konvent foglalja jegyző­könyvébe s fejezze ki részvétét a családnak. Természetes, hogy mindhárom indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Felolvasásra került ezután a zsinatrendező bizott­ság jelentése ama tanácskozásokról, melyeket a testvér protestáns egyházak küldöttei, a két részről való püspökök s főgondnokok illetőleg egyházkerületi felügyelők hozzá­járulásával a zsinattartás, valamint az 1790—91. évi t.-cz. százesztendős fennállásának megünneplése tárgyában foly­tattak (lásd lapunk múlt számát.) A konvent ezeket minden vita nélkül elfogadta. Tisza Kálmán jelentette még. hogy Vay Miklós báró a mennyiben egészsége engedi, hajlandó a zsinaton elnö­kölni. Tisza Lajos gróf pedig azt tudatta, hogy Pestvár­­megye székháza deczember hó első felében a zsinat ren­delkezésére áll. Tárgyalás alá került ezután a zsinati nagybizottság: jelentése a zsinati törvényjavaslat felől. Előadó Tóth Sámuel a nagybizottság jegyzője volt, ki pontonkint olvasta fel a tervezett módosításokat. A tárgyalás kezdetén Kovács Albert konventi képvi­selő többek nevében kijelentette, hogy ezúttal tartózkodik a vitától s azt a zsinatra tartja fenn, most csak a szava­zások utján kívánván konstatáltatni a vélemények meg­oszlását. Mindamellett támadt egy-egy kis vita, igy különö­sen a 9. §-nál, mely szerint az egyházi törvényhozás jo­gát a zsinat gyakorolja ugyan, az erdélyi egyházke­rületnek több százados külön állása folytán kifejlett alkot­mányos szervezete mégis érintetlenül hagyatik s ekép e kerületnek mintegy autonom törvényhozási jogot en­ged. — Ezzel szemben a tiszáninneni egyházkerület azt indítványozza, hogy vagy szűnjék meg az erdélyi kerület­nek ez a kiváltsága, vagy mondassák ki, hogy az erdélyi kerületnek csak azokban az ügyekben van szavazata, a melyek az öt egyházkerületet közösen érdeklik. A dolog­hoz hozzászóljak, az erdélyiek ellen Kovács Albert és

Next

/
Oldalképek
Tartalom