Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
737 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 733 Fejes István, közvetítő indítványokat téve György Endre és Kovács Ödön ; míg végre Szász Domokos püspök ama nyilatkozata után. hogy az erdélyi egyházkerület a külön autonómiája körében hozott határozatokat a zsinatnak be fogja jelenteni, Beöthy Zsigmond és Tisza Kálmán szavai után a többség a javaslatot elfogadta. Nagyobb vita volt még abban a kérdésben, hogy egyes, vagy kettős legyen-e az egyházi bíróságok elnöksége. Végre abban történt megállapodás, hogy maradjon meg elvileg a kettős elnökség, a konkrét ügyekben azonban egy elnök járjon el. A konvent ilyen módon, nagyobbára minden vita nélkül, puszta szavazással letárgyalta az eg gházal köti non g általános határozatairól, az egyház képviseleti és kormányzati hatóságairól, az egyházi tisztviselőkről és egyes egyháztagokról s a lelkészválasztási törvényekről, végre az egyházi bíráskodásról szóló fejezeteket. Második na}>, letárgyaltatván a törvényjavaslat hátralevő része, az egyes egyházkerületeknek zsinat elé terjesztendő indítványai jöttek tárgyalás alá. A protestáns felekezetek állami dotációja tárgyában a tiszáninneni és a tiszántúli kerületnek van indítványa. Amaz azt kívánja, hogy az 1848. évi 20. t. c. teljes értelme szerint végrehajtatván, a protestáns felekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek teljes fedezéséről az állam gondoskodjék s hogy ez irányban a zsinat tegyen intézkedéseket. A tiszántúli kerület egyszerűen az állami dotáció méltányosabb megállapítását kívánja. A zsinati bizottság csak a tiszántúli indítványt terjeszti pártolólag a zsinathoz, a tiszáninnenit nem, amannak a kívánságát is akkép formulázván, „hogy a zsinat tegye meg a szükséges lépéseket a protestáns egyházak nagyobb mértékű állami dotációjának kieszközlésére.“ Egyházpolitikai jelentőségű a tiszáninneni kerület másik indítványa is, hogy t. i. a zsinat hasson oda. hogy a protestánsok vallási sérelmeinek orvoslása az országos törvényhozás által rendeztessék. — Erre vonatkozólag a zsinati bizottság javaslata az, hogy a kerületi indítvány ne terjesztessék fel a zsinathoz, hanem a konven a maga hatáskörében, a szükséghez képest, intézkedjék. Fejes István kívánja a zsinathoz való fölterjesztést. A konvent intézkedhetik az egyes konkrét sérelmi esetekben s erre nem szükséges külön határozattal utasítani magunkat; a tiszáninneni kerület indítványa azonban általános orvoslást kíván, a mihez a zsinat föllépése szükséges az országos kormánynál vagy törvényhozásnál. Hogy miért sürgessük ezt most, nem akarja bővebben megokolni. Hisz mindnyájan tapasztaljuk, hogy az 1868-iki vallási törvény, melyet nem is igen tartanak meg, megengedi jogaink kijátszását és illuzoriussá teszi a vallásfelekezetek egyenjogúságát. Kéri a tiszáninneni indítvány felterjesztését. Tisza Kálmán felvilágosításul megjegyzi, hogy az indítványban szó sincs konkrét törvénysértésekről, hanem igenis szó van arról, hogy az 1868-ki törvény változtattassék meg. Ö is elismeri, hogy e törvénynek vannak egyes pontjai, melyeket megváltoztatni a protestáns egyhazaknak érdekében lenne; de ahhoz, hogy erre tőlünk induljon ki az ösztönzés, olyan idő szükséges, a mikor nem kell attól tartanunk, hogy a változtatások kárunkra ütnek ki. 0 tehát a bizottság javaslatát pártolja; ha megjön az alkalmas idő. a konvent megteheti a mi szükséges. György Endre nem szól a dolog érdeméhez. A határozatot azonban úgy hozná meg, hogy a zsinat határozatának ne prejudikáljunk s hagyjuk rá: akarja-e vagy sem az indítványt tárgyalni. Mocsáry nézete az, hogy a konventnek itt egyszerűen a posta szerepe jut, vagyis a kerületek indítványait minden kommentár nélkül felterjeszteni a zsinathoz. A konvent túlterjeszkedik hatáskörén, ha elvi nyilatkozatokkal befolyásolja a zsinat tárgyalásait. Szász Domokos és Tisza Kálmán kimutatják, hogy egyházi törvényünk nemcsak jogává, de kötelességévé teszi a konventnek a zsinati tárgyak felől való véleménymondást, mire a többség a bizottság javaslatát fogadta el. Megállapíttatták ezután a zsinati tanácskozás egyéb tárgyai, melyek közül nevezetesebbek: a közalap s a misszió-ügy rendezése, a néptanítók memoranduma, a zsinati tanácskozás és ügyrend stb. — A sznplikáció és a tábori lelkészet ügyének rendezését s a házassági bíráskodás kérdését a két protestáns felekezet közös bizottságban fogja tárgyalni. A zsinathoz utaltatott még az egyetemes tanügyi bizottság egyik indítványa, hogy t. i. az ev. ref. egyház állítson külön bölcseleti tanfolyamot felekezeti tanárképző intézettel. Nagyobb vitát keltett e bizottság egy másik indítványa, hogy t. i. az érettségi vizsgálat tárgyai közül maradjon el a magyarról németre fordítás. Még Szabó János békés-bánáti esperes terjesztette elő a missio bizottság jelentését, melyből kitűnik, hogy az ev. ref. egyház az utolsó 5 évben 104.390 frtot fordított missiói czélokra, még pedig mint a jelentés mondja, különösen Horvátországban és Erdélyben úgy felekezeti, mint nemzeti szempontból sikeresen. Végül a zsinatra vonatkozó néhány apróbb intézkedésről tett Tisza Kálmán elnök jelentést; fölemlítette azt is, hogy a zsinaton az egyetemes presbiteri szövetség is. képviseltetni fogja magát titkára által. A harmadik napra (nov. 7.) jószerint a jegyzőkönyvek hitelesítése maradt, melynek végeztével Gr. Tisza Lajos Kun Bertalan iránt, Szász Károly pedig Tisza Kálmán iránt tolmácsolta a konventi tagok köszönetét, mit az elnökség nevében Kun Bertalan viszonzott, kinek bezárd szavai után a konvent három napig tartó rendkívüli ülésszaka véget ért. Zsinati képviselők. Deczember 5-én megnyitandó zsinatunkra már a legtöbb helyen meg vannak választva a képviselők. Két helyre, igaz, újabb szavazást kellett elrendelni; de mielőtt ezek eredményét bevárnék, több előfizetőnk kivánatára készséggel közöljük a névsort, amint következik.
