Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

641

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

642

parancsát megvetve, isteni Mesterünk tekintélyét vetjük meg. Midőn egy fogadalmat tett nőnek parancsot ad az ő főpapja, felebb valója, vagy gyóntatója, rögtön végre kell azon parancsot hajtania, nemcsak azért, hogy azoknak | tessék, hanem főként, hogy Istennek tessék. Azok parancsának és utasításának engedve, biztosabban engedelmeskedik Isten akaratának, mintha egy mennyből leszállott angyal jelentené ki előtte Isten akaratát. Folytonosan eszedben tartsd, hogy a felebbvaiód iránt gyakorlott engedelmességet Isten iránt tanúsítottad. Annál fogva, ha parancsot kapsz egyikétől azoknak, kik Isten helyettesei, ugv vedd azt figyelembe, mintha magéitól Istentől kaptad volna. Még azt is hozzá lehet tenni, hogy Isten akaratát biztosabban teljesíted akkor, ha felebbvalódnak engedelmeskedel, mintha a személyesen megjelenő Jézus Krisztus parancsainak engedelmeskednél. Szent Filep de Neri szokta volt mondani, hogy a vallásos társulatok tagja teljesen biztos lehet a tekintetben, hogy ő az engedelmesség folytán véghez vitt tetteiért felelősségre nem voua- j tik; egyedül a parancsoló felebbvalók tartoznak felelősséggel. Az Ur igy szólt egyszer siennai szent Katalinhoz: A vallásos társulat tagja nem lesz kötelezve, hogy nekem számoljon arról, a mit engedelmesség folytán tett, mert azzal a felebbvaló tartozik. Ezen tan a szentirással is egyezik: „Vájjon, mint a fazekas, nem cselekedhetem-e úgy tiveletek, oh Izraelnek háza?“ (Jer. XVIII. 6.) A vallásos társulat tagját a felebbvalók azzá gyúrják, a mivé nekik tetszik. Kérdi-é az agyag a fazekastól, hogy a mester mit csinál belőle ? Es nem azt felelné-e a fazekas: „Hallgass, nem tartozikr ád, hogy én mit csinálok, te csak engedelmeskedjél és vedd fel az alakot, a mit én adok.“ Amerikai protestánsok, azt kérdezem tőletek, mi lenne a ti szép országotokból, ha elég vakok lennétek Róma egyházának megengedni, hogy az Egyesült Államok gyermekeit tanítsák ? Miféle emberek kerülnének ki azon iskolákból? Mily szégyenletes sülyedés és rabszolgaság vár hazátokra, ha sikerülni fog Rómának, hogy benneteket ráerőszakoljon eféle iskolák segélyezésére. Miféle nők kerülnének ki azon apáczazárdákból, hol azt tanítnák nekik, hogy a női tökély legmagasabb foka az, ha a felebbvalónak, a papnak, minden tekintetben engedelmeskednek;“ hol azt tanitanák leányaitoknak, hogy ők soha se vonatnak számadásra Istentől azon tetteikért, melyeket felebbvalójuknak, a papnak, a püspöknek, a pápának engedelmeskedve, hajtottak végre. Továbbá miféle emberek és polgárok jönnének ki azon jezsuiták iskoláiból, a kik azt hiszik és azt tanítják, hogy az ember akkor éri el a tökéletesség netovábbját, ha felebb valójával szemben valóságos szellemi hulla lesz; ha papjával szemben oly tökélyre viszi az engedelmességet, mint egy hulla, melynek sem élete, sem akarata nincs.

Valaki azon gondolatra jöhet, hogy ez a pap iránt vak engedelmesség, a mi a r. kath. nevelésnek alapköve, csak lelki tekintetben kívántatik meg. ügy van; de azt se szabad elfelejteni, hogy Róma egyházában a nyilvános és magán élet minden ténye a lelki hatáskörbe tartozik, melyet egyedül a felebbvalónak van joga kormányozni.

így például a katholikusnak nincs joga fia számára önkényüleg választani tanítót, vagy iskolát; neki papjával kell tanácskoznia és ha annak a nézetével ellenkezőleg merészel eljárni, kiátkozzák, mint az újabb időben Kenna urat; kiátkozzák, mint olyant, ki az egyedül idvezitőegyház ellen lázongani mer.

Róma egyházának abban, a mit ő nevelésnek nevez, egyetlen ezé!ja van: megtanítani rabszolgáit, hogy felebbvalőiknak minden tekintetben úgy engedelmeskedjenek, mint Istennek magának. Tanításának többi része csak álarcz terve elpalástolására. Történetet iskoláiban solia sem tauitott; a mit ő történetnek hiv, az nem egyéb, mint hamisított szövevény. Természetesen, azon igazságról egy szóval sem tesz említést, hogy az igazság és szabadság elleni küzdelmében mint borította vérbe lángba az egész Európát. A többi tantárgy is csak arra való, hogy ezeknek az utján odaférkőzhessen a szegény áldozatok szivéhez s azokat egészen hatalmába keríthesse s elhitesse azt, a mit Liguori mond: „A ki az Isten iránti szeretetből felebb valójának (a papnak) engedelmeskedik, magának Istennek engedelmeskedik és nagyobb érdem engedelmeskedni a felebbvalónak, mint magának az Istennek.“

Róma egyháza abban mutatja ki bölcseségét, hogy minden áron érvényt igyekszik szerezni azon dogmának, hogy az alattvaló a felebbvalónak értelem és akarat tekintetében feltétlenül és vakon alávesse magát. Mert abban a pillanatban, midőn egy r. katholikus arra a meggyőződésre jut, hogy neki joga és szent kötelessége saját lelkiisméretének és eszének parancsszavát követni - elveszett Róma egyházára nézve. Csakis midőn valaki egészen elhallgattatta és megölte értelmét, azaz teljesen erkölcsi halottá lett; akkor hiszi el, hogy az ő papja legyen az bár részeg, átváltoztathatja az ostyát, vagy bármely darab kenyeret azon nagy Istenné, ki az összes mindenséget teremtette. Mikor az ember értelme hullává, lett, csakis akkor hiheti el, hogy egy nyomorult bűnösnek megvan azon hatalma, hogy ő az Isten fiát az ő isteni és emberi személyiségében megjelenésre kényszerítse és zsebébe téve kényszerítse őt, hogy mindenhova vele menjen még a legaljasabb korcsmába is, hogy kicsapongásaiban és részegeskedéseiben társa lehessen. Értitek e most már hogy miért nem engedi Róma egyháza, hogy az ő szegény ifjú rabszolgái a ti iskoláitokba járjanak? A ti iskoláitokban első, hogy a tanítvány elméjébe bele vésitek, hogy az ő értelme Istennek nagy ajándéka, mi által az embert megkülönböztette a baromtól; ezen értelmet az embernek alakítani és művelni kell, mivel az ő rá nézv<ffi olyan, mint a hajónak a kormány. Most már értitek, hogy Róma egyháza miért borzad iskoláitoktól ? Mivel ti embereket,5 pedig barmokat kiván nevelni. Ti az embert az értele*« által elérhető legmagasabb körbe igyekeztek felemelni, Róma pedig a porban, a papok lábánál kívánja tartani; ti szabad polgárokat kívántok nevelni, ő pedig & papok számára alárendelt rabszolgákat; ti tanítjátok az embert, hogy Ígéretét szentül tartsa meg, és esküjénél híven maradjon meg, ő pedig azt tanítja, hogy a pápának joga van a legszentebb Ígéretet is feloldani és min-