Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
53 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 54 családfőhöz, a családanyához, az egyházak kormányzóihoz és kérem őket, kérem egyházunk s hazánk nevében, kérem a felvilágosodás nevében, hogy adományaikat meg ne fogják. Különösen a pápai egyházmegye lelkészei, tanitói, egyházai, családai fogják közvetlenül s közelről érezni ez intézet hasznát, ép ezért nekünk itt a főiskola árnyékában kétszeres erővel kell talpra államink és adakoznunk. Kérem is a kegyelem Istenét, buzditsa fel a sziveket, teremtsen köztünk egy harczra, a legnemesebb harczra kész tábort, támassza fel bennünk az ősökhöz hasonló egyháztagokat, honfiakat és honleányokat. Az adományok, alapítványok Pápára, a főiskolai közpénztárba irányitandók, tek. Baráth Ferencz közpénztárnok ur nevére, de azon kérésemmel, hogy a beküldött adomány mennyiségéről az esperesi hivatal is értesittessék. Kiváló tisztelettel vagyok Takácsin, 1891. január 16. hivatali készséges szolgája: Szekeres Mihály a pápai ev. ref. egyházmegye esperese. «4*» íSKOLAÜGY. Az „egységes középiskoládról. (Folytatás.) A tervezetek két csoportra oszthatók. Elsőbe tartoznak azok, melyek a középiskola egységesítését oly módon vélik megoldhatónak, hogy a 8 vagy 9 osztályú középiskolát két részre, alsó és felső tanfolyamra osztják; s az alsó rész öt-hat osztályon át valóban egységes, mig a felső rész 2 vagy 3 tanfolyamra különül (bi- vagy trifurcatio). Bifurcatio esetén az egyik tanfolyam classicus irányzatú, a másik pedig a modern nyelveket s a természettudományokat művelné első sorban. Trifurcált középiskolánál az egyik classicus irányú (latin és görög nyelvvel), a másik főleg a természettudományokat s mennyiségtant tanítja, a 3-dik pedig a modern nyelvekre fektetné a fősulyt. Ilyféle tervezetek nagy számban találhatók különösen a német tanügyi irodalomban s különbség köztük csak a classicus és modern elemek eltérő vegyítésében található, a mennyiben szerzőik belső hajlamuk és rokonszeuvük szerint, majd ennek, majd a másik iránynak adnak előnyt. De abban a nagyobb rész megegyezik, hogy az alsó, egységes tanfolyamban a mai kor kívánalmainak megfelelőleg nagyobb tér van biztosítva a reális tárgyak számára; a felső folyam különféle irányain pedig már megkezdődik a tulajdonképeni szakoktatás. E berendezésnek másik czélja az, hogy a tanulók pályaválasztását 5—6 évvel elodázza, midőn már inkább képesek hajlamuk és tehetségük szerint választani; mig most 10—11 éves korukban kell elhatározniuk, hogy gymnasiumba, reáliskolába vagy polgári iskolába lépnek-e. S belépésükkel el van döntve, hogy micsoda életpályák sorompói vannak nyitva előttük. A ..túlterhelés“ és „testi nevelés“ kérdését is megkiséri némelyik a helyes megoldás felé vinni. E tervezetek tehát, mint láthatjuk, nem egy szép és tetszetős érvet hoznak fel az általuk ajánlott egységes középiskola mellett; de hogy a középiskolai oktatás kérdésének ilyen megoldása sem kielégítő, sem helyes nem lenne, megkísérlem kimutatni. A legelső, mi ellene felhozható, hogy az ilyenféle iskolának csak a neve volna egységes, holott tényleg az „egységes“ név köpenyege alatt két, három, sőt némely tervezet szerint négyféle irány vagy iskola szerepelne. Igaz ugyan, hogy a lényegnek meg nem felelő név használata magában véve nem járna semmi veszedelemmel, ha a czél, mely miatt a középiskola egységesítését anynyira sürgetik, s az óhajtott eredmény ily utón is elérhető lenne. Csakhogy a középiskola egységesítésének egyik fontos czélja épen az, hogy a tanulók ne kényszerittessenek már kis korukban pályaválasztásra mint most; hanem oly életkorukban nyerjenek alkalmat az elhatározásra, midőn már saját hajlamukat jól kiismerni s az életviszonyokat is kellően megfontolni képesek. Tehát okvetlen középiskolai pályájuk végén, kezükben a felsőbb szakoktatásra jogosító bizonyitványnyal. Ezen tervezetek azonban csak nehány évvel odázzák el a választást s még mindig meglehetős éretlen korukban állítják az ifjakat azon elhatározás elé. hogy a bi- vagy trifurcált középiskolának melyik irányára lépjenek. Mely lépéssel egyszersmind jövendő életpályájuk felett is döntöttek, mert midőn ezt is befejezték, épen úgy korlátozva lesznek a szabad választásban, mint most a reáliskolát végzett növendék, ami annyi panaszra szolgáltat alkalmat. Epén ily félrendszabály, a kérdésnek félmegoldása jellemzi e tervezeteket más tekintetben is. Azon heves harcznak. mely most csaknem Európaszerte a középiskolai oktatás kérdése fölött folyik, legfőbb mozgatója bizonyára nem az, hogy a görög nyelv kötelező vagy facultativ tárgy legyen-e s hogy a latin pár órával több vagy kevesebb időn át tanittassék-e ? Sokkal mélyebb alapja van ezen küzdelemnek! Természettudományok s a humán tárgyak, realismus s az idealismus harcza ez egymás ellen a felsőbbségért, mely ellentétekhez nálunk a mi sajátos viszonyainknál fogva még hozzájárul a nemzeties irány küzdelme mostani iskolai szervezetünk idegenszerűsége ellen. Hogyan döntik el ama tervezetek ezen nagy ellentétek harczát? Azt mondhatjuk, — sehogy; hanem csak elodázzák a kérdés gyökeres megoldását. Igyekeznek mindkét félnek eleget tenni, minek következtében azután 4*
