Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
51 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 52 nüi támadja; mikor a nőnevelést clericalis utasítás szerint működő apáczák ragadják kezökbe; mikor még oly kimagasló, oly fényes tehetség is — minő Nagy-Váradnak szellemdús püspöke, a sötét középkort dicsőiti. mintha a hazát és nemzetet abba akarná visszaterelni, holott nemzeteknél is az előmenetel, a haladás az élet, mig a retrograd irányzat, a visszamenetel: halál, — mikor a szt.-István- és szt.-László-társulatok kiadványainak éle is a protestantismus s ezzel együtt a szabadság és felvilágosodás ellen van irányozva. A föntjelzett irányzattal szemben a magyar protestánsok nem lehetnek közömbösek, nem maradhatnak tétlenül, ha az élet jogáról lemondani nem akarnak. Nemcsak egyházuk, de egyúttal hazájuk s magyar nemzetiségük iránti szent kötelességük is parancsolja, hogy az irodalmi téren működjenek s s szemben a nem érdemlett, a felvilágosodás századának nevezett XIN-ik század végén váratlanul jött támadásokkal, megkezdjék a védelmi harczot, mert támadó harczot amint nem indítottunk, úgy folytatni sem akarunk, de a támadás ellen védekezés erkölcsi kötelességünk. A magyarországi protestáns egyházak vezérférfiai már ezelőtt három évvel, egyrészről a protestáns tudományos irodalomnak gazdagítása, másrészről a támadások elleni önvédelem s a múlt történelmi maradványainak megmenthetése czéljából szervezték a „Magyar Protestáns Irodalmi Társulat“-ot; melynek czélja a magyar protestáns tudósok irodalmi működésének az által előmozdítása, hogy lehetővé teszi műveiknek kiadatását. E társulatnak, — mely életképességét s áldón hatását két évi működése alatt az általa kiadott „Szemle“ és prot. egyháztörténelmi müvek s életrajzok kiadása által bebizonyította, de működése körébe a protestáns nép hitéletét, vallásos buzgóságát, eg}diázához tántorithatlanul ragaszkodását fölélénkitő népies vallásos iratok kiadását és terjesztését is fel kell vennie, — lobogója már ki van tűzve s az a protestáns magyar, kit egyházának jobb jövője érdekel, aki az egyházakat a méltatlan támadások ellen védelmezni, erőben emelni akarja, — aki hitbuzgó, dicső őseinknek lélekemelő példáján lelkesedni tud s kész a múltból visszaragyogó szép példát követni, de még eddig a társulat tagjai közé be nem iratkozott, siessen a kitűzött lobogó alá sorakozni a beiratkozás által. Kérem Nagytiszteletü Esperes urat, hivja fel a bölcs vezérlete alatt álló egyházmegye lelkészi karát, hogy ne csak maguk lépjenek be a „Magyar Protestáns Irodalmi Társulat“ tagjai közé, hanem gyülekezetük tagjait is buzditsák, lelkesitsék fel a tagok közé leendő belépésre, mert csakis tömeges pártolás teszi lehetővé azt. hogy a tudományos Szemle, történelmi művek, monographiák és biographiák mellett népies nyelven irt vallásos műveket is adhasson ki a társulat. liévkomárom, 1891. január 13. Pap Gábor püspök. A nönevelő intézet érdekében. (Esperesi körlevél.) Nagytiszteletü lelkész ur! Egyházkerületünk elnökségének egy, Pápán felállítandó felsőbb protestáns leánynevelő intézet segélyezésére felhívását veszi. Nem szükséges ezen czélzott lépés nagy horderejét hangsúlyoznom, mert hiszen tudva van, hogy akié az anya szive, azé a jövő. Elég legyen rámutatnom az eilen tábor mozgalmára, mely mindenütt, még falvakon is apáczazárdákat állit fel épen a fenti alaptétel korai felismerése folytán s ha a protestantismus nem lesz éber, ama zárdái szellem elveszi tőle az anyai sziveket. mely pedig romlására lenne az egészséges haladásnak. Most azért, szemben a már harezra kész ellennel, minden jó hazafinak s honleánynak kötelessége az áldozatkészség. Eg}?kor megmentette ez a nemes tündér egyházunkat s vele hazánkat a fiú-, most újra meg kell neki menteni a leányiskolák felállításával. S nem is hiszem, hogy lenne felvilágosult s az előhaladás utján haladó egyén, ki áldozni vonakodnék. Hazánk ezredéves nagy ünnepét semmivel sem dicsőíthetjük inkább, mintha rámutathatunk felsőbb prot. leányiskoláinkra, s az azokból kikei'ülendő honleányokra. Ugyanazért bizalommal fordulok a veszélyt felismert lélekhez, a honfihoz, a honleányhoz, a
