Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
523 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 524 EGYHÁZI ÉLET. A barsi egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk gyors egymásutánban tartja gyűléseit. Alig pár hete, hogy az u. n. évi gyűlésünk junius havában két álló napig tartatott meg, e hó 3-án ismét összejöttünk tanácskozni. Okot szolgáltatott erre a hátralékos ügyek lebonyolításán kívül az oly nagyfontosságu zsinati törvényjavaslat tárgyalása. E törvényjavaslatra egyházmegyénk következőkbe adja meg véleményét, itt-ott módosításait. 1. A 16. §-nál kívánatosnak tartjuk, hogy abban hivatkozás történjék a 249. §. b. pontjára, miután az egyházi adózás tekintetében e két § szoros összefüggésben van egymással. 2. A 28. §. 11. pontja a kisebb egyházak szavazatával szemben a nagyobb egyházaknak 12 szavazatig terjedő választási jogot akar adni. Minthogy ez ügyben egyh. megyénk már állást foglalt a f. évi júniusi gyűlés 34-ik jkvi pontja alatt, itt elégséges ama gyűlési végzésünkre való hivatkozás, ismételt kijelentésével annak, hogy minden anyaegyház — tekintet nélkül a népesség számára — csak egy, illetve annul szavazatot adjon, amennyi lelkészt állomása van. 3. Az 56. §. a convent! tagoknak a kerületek által leendő választását czélozza. E tárgyban is foglalt állást egyházmegyénk még júniusban. Valamint akkor, úgy most is káros újításnak tekintjük ez autonómiánkat sértő eljárást, mely a presbyteriumoktól jogokat vesz el s nagymérvű összpontosításra törekszik. Tehát e pont oda módosítandó, hogy a konventi tagokat a presbytérinmok válasszák. 4. A 149. §. a papi öltözetről szól s csak azt tartalmazza, amit a régi; mivel pedig a reverenda eltörlése óta sokkal egyenetlenebb, tarkább a papi öltözet mint a reverenda korában, e §-t oda kívánjuk módosítani, hogy a papi egyenruha reverenda, és palásthói álljon. 5. A 3-ik részben foglalt, s a 183—239. §-ig terjedő lelkészválasztási törvényeket, általánosságban szólva, korszerűnek, szabadelvűnek nevezhetni, különösen azért, mert amaz odiózus kijelölési rendszerrel — melylyel a szabad választás elve, fogalma, meg a qualiftcationális törvény is meg volt sértve, arczul volt ütve — teljesen szakított. Egy §-on azonban okvetlen változtatni kell. Ez a 186. §. utolsó pontja, hol ez áll: ... . melyből legalább egy évet első osztályú egyházban töltöttek. Ezen clausula az, melyet egy szép törekvésű s jeles qualiticatióval bíró segédlelkészre sérelmesnek tarthatunk. Mert igaz ugyan, hogy nagy előnyére szolgálhat egy segédlelkésznek az, ha népes gyülekezetben szolgálhat, — több ismeretet gyiijthelvén a gyakorlati lelkészet terén, mint a csekély népességű gyülekezetben. De hát az a segédlelkész csak nem oka annak, hogy nem rendelik egy népes gyülekezetbe, önként pedig oda be nem állíthat! Ennélfogva a kérdés alatti clausula, mint képtelen feltétel, törlendő, mert a segédlelkész nem választatik, hanem csak rendeltetik s igy akaratán kívül álló okért nem szenvedhet. 6. A 206. §. igy lenne módosítandó: a pályázati kérvények átvizsgálása czéljából a tagokat az esperes mellé esetről esetre az e. megyei gyűlések válasszák. 7. A 210. §. ez utolsó pontja . . . „ha ily minősített egyén odarendelése el nem kerülhető, — az ilyen, vagy általában ott helyben szolgáló segéd vagy helyettes lelkész nem pályázhat“ . . . ellenmondása az előtte levő pontnak. Ha ez megmaradna, sok visszaélésre adna alkalmat; mert ha a káplánokkal rendelkező felsőbbség valakire szelíd nyomást akar gyakorolni, ugyan ki gátolhatná őt abban, hogy egy különben tán kellően minősített segédlelkészt rendeljen az üresedésben lévő egyházba, hogy az ott választható ne lehessen?! azért a fenti pont törlendő, 8. Az özvegyi és kegyeleti évről szóló 234. §. első kikezdése mint homályos, törlendő, s helyébe e szövegezés teendő: az özvegyi és kegyeleti év a lelkész halála után eső ápr. 1-től kezdődik s az ezután következő év április 1-én végződik. 9. A 236. §. törlendő, illetve igy módosítandó: az özvegyi és kegyeleti év alatt, az ellátáson kívül, mindig az azon egyházkerületben divó fizetést kapja a helyettes vagy segédlelkész, a melyik e. kerülethez tartozik a kérdéses egyház; a tanítók kegyéve is úgy állapittassék meg, mint a lelkészeké. 10. A 247. 248. §-ok úgy módositandók, hogy az állami adó szolgáljon az egyházi adózás alapjául. 11. A 261. §. c. pontjában kimondandó lenne a csekély díjazású tanítók segélyezése is. 12. A 262. §. második kikezdése igy módosítandó: „25°/0 a tőkéhez csatoltatik, 20% ’missiói czélra fordittatik, 5% pedig az e. megyének adatik.“ 13. A 264. §-ban szintén kiteendő lenne, miként a közalap járulékainál is mindig az állami adó vetessék alapul. 14. A 275. §-tól a 333-ig terjedő hatodik rész, — mely az egyházi közigazgatási bíróság szervezete, hatásköre s eljárásáról szól — nagy vitára adott alkalmat. Azt egészen kihagyandónak, törlendőnek véleményezi e. megyénk, mert, ha életbe lép, akkor az e. megyéktől minden hatáskör, még a tárgyalási s tanácskozási jog is elvéte. tik; akkor az e. megyei gyűlésekre semmi szükség sem lesz, ha csak azért nem, hogy hallgassa meg az esperesi jelentéseket; ez pedig autonómiánkat tenné semmivé s a legnagyobb központosítást teremtené meg. 15. Tőke-kamat-segély nyerésre 12 egyház ajánltatott. 16. Az országos közalapból nyerendő segély iránti kérvények is letárgyaltattak, ajánlva lett N. Sáró és Kis Kálna az egyházak közül, K. Szecse elutasittatott. A lelkészek közül kettő ajánltatik segélyezésre. 17. A tanító választási szabályzathoz való alkalmazkodás czéljából a tanítói állások osztályba sorozása is megtörtént. Van e. megyénkben 7 első, 10 másod, 6 harmad, 12 negyed osztályú tanítói állomás; 7 pedig — sajnos — még mindig a 300 frtos minimumon alul áll.
