Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
525 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 526 18. Jelen gyűlésünk Br. Nyáry Béla gondnok és Jókay Lajos iker elnöklete alatt s a lelkészi és tanítói kar meleg érdeklődése mellett 46 ügy gyors lebonyolítása után ért véget. Kelt Nagy-Sallón. 1891. aug. 6. Juhász Pál, főjegyző. A belső-somogyi egyh. megye közgyűlése. Lélekemelő, fényes, szép ünnepünk volt tegnap Kaposváron. A b. somogyi egyli. megye tartotta rendkívüli közgyűlését. s az ujf egyházmegyei gondnok beiktatátásának örömünnepét — a sző teljes értelme szerint oly igaz örömmel és a közhangulatnak megfelelő oly decorumokkal, melyek nemcsak az isteni ige puritán seregének, de a modern világi élet külső igényeinek is annyira imponáltak, hogy a lelkesedés ez öröm érzete közt méltónak tartjuk a többi messzebbi testvéreket is örömnapjainkról értesíteni, s családi provinciális örömünket az egyház egyetemének is örömtárgyává tenni. Mi. jó Somogyiak, mindenkor örülni szokván az örülőkkel. jogunk van reményleni, hogy a kerületben létező minden testvér osztozik, vagy már osztozott is örömünkben. Szabó Kálmán egyh. megyei és kerületi tanácsbiró urat, a b. somogyi egyh. megye egyházai, szavazataik általános többségével, a nagynevű Sárközy István egykori kurátorunk diszes helyére, az eh. megyei gondnoki székbe ültetvén. — fényes tehetségeit s az egyház körül majdnem már negyedszázadon át kipróbált munkaerejét, odaállítottuk a legeslegelső helyre — a vezér helyére, a hová állítani az Ároui családból származott puritán jellemű, nagy tehetségekkel megáldott férfiút a többi jelesek és erősek közül (mert, Istennek hála! nekünk vannak sok erőseink és jeleseink) — a legméltóbbnak találtuk. Hogy választásunk nemcsak az egyházmegye tekintélyének, de Somogy vármegye közéletének is kedvező szolgálatot tett, fényesen igazolja már a gondnoki eskü letételére a főispán vezetése mellett megjelent s a bankett alkalmával is jelen volt fényes közönség — alispán, megyei főjegyző, a törvényszéki elnök, árvaszéki elnök, a kerületi adófelügyelő, az ágost. evang. egyház gondnoka, az apátplebános, az izr. hitközség elnöke stb. stb. — melynek körében a hazafias érzet, a keresztyéni testvériesség, szeretettel ölelve egymást, — lelkesedésben és egy m á s tsz er ete tb e n egyesült. A gondnoki eskü letétele a templomban tartott közgyűlésen történt, hol az esperes megható mozzanatokat tartalmazott üdvözlő beszéde után, uj gondnokunk nagyszabású programmbeszédével hivatalát azon komoly Ígérettel foglalta el, hogy elnöktársának nemcsak a székülésben, de a munkában is segítője és hű kormánytársa lesz. Adja Isten, hogy minden, a mi sokat Ígérő reményeink szerint, úgy legyen. Örömérzelmeinket fokozta a közgyűlés mindvégig lelkesen fenkölt hangulata, melynek emeltyűjeként szolgáltak a Soltra,-féle alapítvány köztudomásra hozatala, — a Csurgói főgymn. és az állam közt kötendő szerződén végelhatározása, — Matter János tanárrá választása s egyéb kisebb és nagyobb ügyeinknek ékesen és szép, rendben lett elintézése. Vajha ne keserített volna meg bennünket egyházmegyei közéletünknek egyik ügybuzgó, lelkes férfia — a negyedszázadnál tovább hivataloskodott Csire István lelkésztársunk azzal, hogy a tanácsbirói széket épen akkor hagyja itt, mikor lelki testi ereje teljes birtokában s a közbizalom és elismerés teljes birtokával még sokáig díszére lenni kellett volna nemcsak a tudós búvárkodás otthoni munkájának, de a küzdéssel teljes s fordulatokban sem hiányos egyházi közéletnek is. Kinek pedig a mi örömnapunk sikerei tárgyában a legtöbb érdeme van, az egyházmegye egyházi elnökének is fejezzük ki ez utón is a közelismerést. 1891. Augusztus 7. Barakonyi Kristóf, egy hm. egyh. főjegyző. A mezőföldi ev. reform, egyházmegye rendes közgyűlése. A mezőföldi ev. reform, egyházmegye Szűcs János esperes és Boné Géza em. gondnok, későbben — gondnok ur eltávozása után — Szttcs Sándor, majdPálffy Károly, vil. tanácsbiró urak elnöklete alatt, Székesfehérvárott, folyó évi aug. hó 4 és 5 napjain tartotta ez évi rendes közgyűlését. A gyűlést esperes, ur buzgó fohászszal, em. gondnok ur rövid beszéddel nyitotta meg, melyben egyházmegyei gyűlésünknek, a máskoriakhoz képest ily késő időben tartását azzal indokolta, hogy a zsinati előmunkálatok tárgyalása végett a mostani időtájon különben is kellett volna gyűlést tartanunk, oly tárgyak pedig, melyek a mostani időre halaszthatók nem lettek volna, a tárgysorozatban elő nem fordulnak; tehát hogy a két gyüléstartás költségei elkerültessenek, azért halasztatott az a mostani időre. Mindjárt a gyűlés elején, a lelkész és tanitóválasztások tudomásul vétele és megerősítése után, elővétetett a mezőföldi egyházmegye tanitóegyletének azon kérvénye, melyben előadva, hogy a lepsényi egyház volt tanítója, néhai Johanidesz István, a múlt tél folyamán, az egyházi felsőbbségnek (esperesnek és püspöknek) tudta nélkül, tehát mindenesetre szabályellenes módon, a tanfelügyelőség eszközlésére nyugdíj áztatott és e nyugdíjaztatás folytán, a magával jóltehetetlen, hosszas nyavalyája által élőhalottá lett beteg ember, a legszigorúbb tél derekán, Műrészeit lábú ágyában, egyszerű parasztkocsiban vitetett a három óra járásnyira levő veszprémi kórházba: kéri, hogy hasonló szabályellenes és inhumanus eljárásoknak a jövőben megakadályozása, a jelen esetben pedig lehető meg
