Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 jától fogva vizkeresztig, Laetare Dominica után husvétot követő első hétig és pünköst előtt két, utána egy héttel. 2- dikbau megengedődik a prédikátoroknak, hogy a halotti prédikációért stólát vegyenek; de megtiltatik két prédikáczió egy halott felett, hanem ha más helyből hivatik prédikátor az egyik actio elvégzésére. 3- ikbau rendeltetik, hogy & kézfogás a templomban menjen véghez, prédikáció vagy könyörgés után. Rendeltetik továbbá, hogy a menyasszony három kezkenőnél többel nem tartozik, melyek közül az egyik a prédikátoré, a másik a násznagyé, harmadik a vőlegényé. — A násznagyra és vőlegényre nézve ez a régi szokás még ma is megvagyon. de a prédikátor kezkenője elmaradt. 4- ikben végeztetik, hogy az oskola-mesterek a prédikátorok gyermekeitől fizetést ne vegyenek, a közrendtől pedig az 1635-ik esztendei vecsei synodus rendelése szerént. — Lásd Barsi Fabricius János alatt. 5- ikben az oskolákban a borital, részegeskedés és minden néven nevezendő muzsika átok alatt megtiltatik, mely végzéshez ragasztatik az, hogy, ha az oskolamester halottat prédikál, a stola a prédikátoré legyen. 6- ikban minden szitkozódások, átkozódások, káromkodások, melyek sző szerént előszámláltatnak, keményen megtiltatnak, e képen: „Hagyjuk és parancsoljuk az Istennek képében hatalmas császár urunk czimeres levelében és a nagyságos Mufti parancsolatjával nekünk adatott hatalommal, hogy az ilyen szitkosokat a bírák minden helyeken megbüntessenek, annakutánna penitentiát tartsanak, hogy a nagy Istennek haragja ránk ne jöjjön.“ A 7-ik szóról szóra igy van: „Minden prédikátoroknak liagyuk és kemény büntetés alatt megparancsoljuk, hogy ezután gombos mentéket se ne tsiuáltassanak, se ne viseljenek, melyek minket nem illetnek, hanem a nagy embereket. Az engedetlenek tisztöktől megfosztatnak,“ A 8-ikat is különös voltáért szóról szóra leirom: „Az asszonyi állatokat, mind prédikátornékat, mind a keresztyén hallgatóknak feleségeiket és leányaikat eltiltjuk, hogy csizmát ezután ne viseljenek. A nősző legények is mátkájuknak ne csináltassanak az Isten parancsolatja ellen, melyet leirt a Mózes próféta ötödik könyvének 22-ik részében v. 5: Az asszony-állat ne viselje a férfi fegyverét, se a férfi ne öltözzék asszonyember ruhájába, vagy az asszonyállat a férfiú ruhájába, mert a te Uradnak Istenednek előtte utálatos, valaki ezt miveli. Ha pedig valaki megveti az Isten parancsolatját, az Isten azt megveti és az eklézsia előtt olyan legyen, mint a fukar és pogány. Mat. 18. — Mennyire változnak az idők és azokban az emberek viseleteknek módjaik! Ma nem szükség megtiltani a csizmaviselést, mert azt a szolgálók sem akarják viselni, nem azért, hogy az férfi ruha, hanem azért, mert szolgálói szerencsétlen rangjok alatt valónak tartják a csizmát, hanem strümpf és czipő kell nekik, mely viseletét talán tűzzel való megégetés mellett tiltott volna meg a Laetare Dominican kezdődött kecskeméti gyűlés. „Költ kecskeméti gyűlésünkben. Die 13 Mártii a. Domini 1652. a mi becsületes püspökünknek Patai Sámuelnek alatta. Megerősittettek ismét pataji gyűlésünkben 23. die Mártii a.' D. 1653. Minden eklézsiákban leirattassék és elolvastassék, erősen hagyjuk és parancsoljuk. Patai Sámuel tolnai prédikátor és püspök, kegyelmeteknek jó akaró embere az Úrban.“ Még 1651-ben márczius 12-ik napján irt a veszprémi superintendentia a Dunán innen való superintendentiának az iránt, hogy némely, ahhoz a megyéhez tartozó eklézsiák jámbor és istenfélő tanítóikat illendőképen meg nem becsülik, azokat minden igaz ok nélkül elbocsátják, a synodusnak magokat ellene szegezik és azzal fenyegetőznek, hogy magokat más superintendentiálioz csatolják, amint cselekedett éppen legközelebb a kajári eklézsia, mely a maga 21 esztendeig szolgált hiv tanitój át, Porlaki Márkust minden illendő ok nélkül elbocsátotta: kéri hát ezt a Dunán innen való superintendentiát, hogy, ha az ilyen engedetlen eklézsiák ide folyamodnának, azoknak hitelt és kedvek szerént való választást ne adjon. Tituláltatott ez a levél Paksi György superintendensnek; de kétségkívül, vagy inig ez a levél ide jött, vagy synodus tartathatott, Paksi György megholt. Felelt hát erre a levélre a Földváron Patai Sámuel superintendens alatt 1652. 9. Julii tartatott synodus, melyben minekutána jelenti, hogy Paksi György megholt, bizonyossá teszi, hogy a régi eleiktől a levélben kitett dolog iránt tett compositio mellől teljességgel ez a superintendentia eláílani nem akar és ha az olyan megátalkodott emberek hozzá folyamodnak, érdemlett válaszszal bocsátja el őket; kéri végre azt a Dunán túl való superintendentiát kölcsönös szeretekre. — A levélnek titulusa: „Venerabili ac Sacratissimo Domino Fmerico Gál Tlieoinystae, Orthodoxi Exereitus Vesprimiensis disertissimo, ac eidem ecclesiarum annexarum Episcopo gravissimo etc. Domino nobis colendissimo. Ugyanerre kérte a földvári synodus a felső-magyarországi superintendenst Magyari Ágh Jakabot (mely superintendentia a veszprémitől különböző volt és öt tractusból állott: samarjai, komáromi, komjáti, barsi, nógrádi vagy drégelpalánki,) és Halasi Bálintot, a baranyai superintendenst. 1653. 23. Mart. synodust tartott Patay Sámuel Patajban, melyre a convocatoriát kiküldötte 20-ik Januarii. De mik voltak ennek a synodusnak végzései, arról semmi emlékezetben nem maradt. Patay Sámuel, amint némely, bátor kevés Írásai bizonyítják, egy tanult, buzgó és a jó rendet szeretett ember volt. Mikor holt meg s hagyta üresen halálával a superintendensi széket, bizonytalan. (Folyt, köv.) 33*
