Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

Második évfolya m. :ü S’Aíl KEI. Pápa 1891. augusztus 9. DUNÁNTÚLI ~3j> MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM * Egyházkerületi lelkész! gyámul da. II. K. G. — Tormássi János a d ima in el löki ref. püspökökről. (Folyt. köv.) — Válasz helyett apelláta. Földoáry László. — Könyvismertetés: „Keresztyén hit és erkölcs­tan. L. — Soltra Alajos végrendelete. Körmendi/ Sándor. — Vegyes közlemények. — Hir­detések. — Egyházkerületi lelkészi gyámolda. II. Az önmegadóztatás elvének hangoztatá­sánál véleményein a nevezett ezikkező m* véle­ményével találkozik ugyan, de már a kivitelnél utaink eltérnek egymástól. Nevezetesen, a tőke csekély szaporulatának okát ő az alapszabályok 11 §-nak nem helyesen alkalmazásában, sőt épen meg nem tartásában keresi; elitéli, hogy az 1882. év előtt özvegységre s árvaságra jutottak, az utóbb özvegyekké lett lelkésznékkel egyenlőn segélyeztetnek; ez okból az ily módon való segé­lyezést az illetőkre nézve besziintetendőnek, és őket az alapbetét fizetésre kötelezendőknek nyil­vánítja, Továbbá T. ur az éven kin ti megadóz­tatásról lemond, ellenben minden, az egyházkerü­letben jelenleg liivataloskodó és ezután hivatalos­­kodni fogó lelkészre nézve 100 frt alapnak egy­­szersmindenkorra befizetését hozza javaslatba. Végre a 10. §-t úgy óhajtaná változtatni, hogy minden özveg}7, bárhányan legyenek gyermekei, csak egyenlő osztalékban részesittessék, mert az alaphoz járulás is egyenlő. Ami a 11. §-t illeti, nem szándékozunk a jó­indulatú ezikkező úrral vitázni, de mégis meg­­koczkáztatjuk a kérdést, vajon egy erkölcsi tes­tület akkor felel-e meg inkább hivatásának, ha a szegényekhez igy szól: mivel ti azon liszthez, mely­ből e kenyér süttetett, semmivel sem járultatok, tehát betevő falatjaitokat megdézmáljuk, vagy akkor, ha azt mondja: jertek el ti, akiken az idők viharos járása megnehezedett, kenyerünkből ezután is juttatunk annyit, amennyi jut. Véle­­mérnünk az utóbbihoz csatlakozik, ennélfogva a jelenlegi özvegyek és árvák megadóztatását elejtjük. Azt azonban elfogadhatónak vélemé­nyezzük, ha az 1882. év előtti időből fenmaradt özvegyek segélyezésének a maximuma p. o. 40 vagy 50 frt megállapitatnék. Ellenben nem mondunk le az évenkénti ön­­megadóztatásról, noha, mint alább kifejtendjük, alapbetétröl is gondoskodni kell, — sőt az évi betét emeltessék 4 írtról 8 írtra. A 10. § mindenesetre elég zavaros, és csat­lakozunk cikkező ur nézetéhez, miszerint az öz­vegyek vagy azoknak utódai részesüljenek nem fokozatosan emelkedő, hanem csak egyszerű be­fizetés után esedékes egyenlő segélyben, akár­hány tagja lenne a segélyezendő árva családnak ; az pedig ne legyen kizárva, hogy, ha valaki két­szeresen beteszi az alapbefizetést és az évenkint fizetendő összeget is kétszeresen fizeti, az otyan két osztalékban részesüljön. Nem szándékozom Thury ur becses szavai­nál tovább időzni, noha az alapszabályok változ­tatásában igen szivesen érintkezném vele, de sietek elmondani nézetemet, ami szerinte is fő­­dolog, nevezetesen az alap előteremtéséhez, mely czélra nézve igénytelen szavaim a következők. 1. Jelenlegi alaptőkéje az ebkerületi lelkész-32 A lap mai számához egy negyed. Ív melléklet van csatolva. ELŐFIZETÉSI DU: egyház és iskola köréből. HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos­­^ hasábos petitsor több­‘“r. JDL'NÁNTCLIEV.REF.EtilUÁZRER.HIVATALOSMiffi «Sä» A_________________& U*---—_____________H

Next

/
Oldalképek
Tartalom