Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
499 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 500 gyámoldának általában mondassák, hogj" . . . . 20000 frt. Ez 2. szaporíthassák alapbetéttel: a) A jelenleg rendes lelkészi hivatalban levők, miután ők már évenkint eddig is adóztak, fizessenek alapbetétet 50—50 irtot. A rendes lelkészek száma vetessék 250-re (1890-ben 256, •—■ 1891-ben 228 volt, T. ur 282-re számítja ez sok) betétük leend 12500 frt. b) Az ezután rendes lelkészi hivatalba lépendők, mivel ők még évi fizetést nem teljesítettek, azonban szép összeghez nyerendenek jogot, alapbetéte 100 frt legyen,— általában 10-re tehető az uj lelkészi állomásra jutottak száma, az ő évi betétük évenkint 1000 frt. c) Az államsegéty, mig ezt a kormány fölebb nem emeli, járuljon állandóan 500 írttal a kerületi lelkészgyámolda alaptőkéjéhez. d) A tanitóképezde megszűntével a rokonjegyesek felmentéséért fizetendő összegek a lelkészgyámoldának lettek felajánlva, innen évenkint remélhető 100 frt. c) Fölebb volt említve az évenkénti megadóztatás, az 4 írtról emeltessék 8 forintra (a tanári nyugdíjintézetnél 20 frt); ha a rendes lelkészek számát 250-re vesszük és fizetnek 2000 frtot, —ennek 4/l0-de — 800 frt évenkint esatoltassék a tőkéhez. f) Ha az állam az iskolás gyermekeket a a tanítók nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatban 15 kr fizetésre kötelezi a tanítók nyugdíjalapjára, — ha a pápai főiskolában minden tanuló 1 frtot fizet a tanári nyugdíjalap pénztárába, ha Erdélyben minden jegyes 45 krt tartozik kegyeletes közczélra letenni: mondja ki az eh. kerület, de csak úgy, ha nem lelkész által lenne indítványozva, hogy a dunántúli ref. eh. kerületben házassági szövetséget kötni óhajtó s ev. ref. vallásu minden egyes vőlegény vagy menyasszony az esketési díjon kívül 50 krt fizessen a kerületi lelkészi gyámolda javára. — A nálunk kötendő házassági szövetségek számát, a nagy mérvű vegyes házasságok mellett is 2000-re bátorkodom számítani, de ha ennyi nem lenne is, az évi jövedelmet lehet 2000 írtra mondani, — ez is esatoltassék a tőkéhez. Ezek szerint az első év végén az alaptőke lenne 56900 frt. 3. Ennek egy évi hatos kamata 2214 frt, ehez jőne végre a Baldácsi alap évenkénti 500 írtja és a rendes lelkészek által befizetett 8 frtos évi adónak 6[10-de=r 1200 frt, lenne az első évben kiosztandó összeg 3914 frt, melyből 100 özvegynek adatnék egyenkint 39 azaz harminczkilencz frt (vesd össze T.ur számításával 244. 1.) 5. Ha felszámitatnak az évenként befolyó de ki nem osztható, hanem tőkésítendő b), c), d), e), f) betűk alatt levő összegek, akkor az alaptőke 4400 írttal fog gyarapodni. 5. Ez a 4400 frt 10 év múlva 44000 forint leend, hozzá adva az 1. és a 2 alatti tőkéket, akkor az eh. kér. lelkészi gyámolda 10 év múlva 80900 frt tőkével fog rendelkezni, melynek évi hatos kamata 4854 frt, hozzáadva a Baldácsi alap 500 frt adományát és a 8 frt évi befizetés ö|,()-dét, akkor évi kiosztandó összeg 6554 frt, melyből, százfelé osztva, az évi osztalék kerekszámmal 65 frt, de több is lehet. (Vesd össze T. ur számításával 244 1.) Az évenkénti 4400 frt szaporulatnak kamata az évi felszámításból hiányzik, nem vetetett fel azon okból, hogy a számításba vett osztalék annál biztosabbnak tartathassák; egyébiránt, ha a szaporulat esedékes évi kamata kiosztathatónak tekintetik, akkor több lesz az évi osztalék, ellenkező esetben tőkésittetvén, tiz év múlva a tőke leend számításunknál is magasabb. Nem volna helyeselhető, hogy az alapbetét az illetőknél kamatra kin maradjon; az alapbetét az 1-ső évben okvetlen befizetendő, elhibázott gazdálkodás, mely ott, a hol évi járulékot is kell fizetni, az alapbetétet a fizetni kötelesnél meghagyja; csak a teher és az eljárás nehezbül általa. Végezetre akár fogadtatik el az általam leirt tervezet, akár egy másik nyerje el a helyeslést, de a megállapított alapszabálytervezet csak 10 évre szóljon s annak elteltével az alapszabályok revideálandók legyenek. K. Gr. Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. Hogy a Dunán innen levő superintendentia a Herczeg-Szőllősön 1576. tartott synodusban készített kánonokkal élt az elszakadás idejéig, azaz 1607. esztendeig, az bizonyos, mert a baranyai eklézsiákkal egy eklézsiái jnrisdietio alatt volt s ezeket a kánonokat megtartotta ez
