Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
453 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 454 Sok, nagyon sok kis egyház eddig azzal dédelgette magát, hogy a „türelem rózsát terem.“ De az idő haladt s mert az haladásával mindent megemészt, templom, iskola roskadoz. — Most tehát jó lenne a segély. — De miből, honnan jő? — A közalap már csak holt munkát végez; a sorsjegy-kölcsön ügye lassan halad s ami fő, soká jut czélhoz. Csak arra vigyázzunk: későn ne jöjjön. Tudtommal a dunántúli egyházkerület ép most rendelte el, hogy az egyházak építkezéseire s a lelkészi jövedelmek emelésére szükséges öszszegek, tőkekamat-segély nyerése czéljából bejelentessenek. — E határozat bizonynyal a sorsjegy-kölcsön reményére épül. — Bejelentjük hát s ha a segély bizonjdalan időre elmarad, — mi tagadás benne, megiszszuk a levét mi lelkészek, kik ez ügyben tanácsot ülvén, a presbyterium előtt „aranyos“ szinnel rajzolgattuk a jövőt. — A segély pedig most alighanem . . . elmarad. Ezek szerint a konvent kezét kezelési szabályzatba való dolgokkal megkötni nem szabad, s a törvényjavaslatból a jövedelem mikénti felosztását czélzó 262. § törlendő. — A konvent a magyarországi ref. egyház szeme-fénye. — Bíznunk kell abban. -— A tőkekamat-segélyezés behozatala által oly útra lépett, melyen a közalap csak dicsőséget szerez. — Hadd legyen továbbra is szabad rendelkezési joga a jövedelem felosztásában, s az eddigi tőkésítési 25%-t 15, sőt 10 °/0-ra is leszállítani, az oly annyi oldalról mutatkozó szükségek fedezésére; az igv nyert összeget tőkekamat-segélyezésre fordítani, mely által aránytalanul nagyobb összegeket nyernek szükséget szenvedő egyházaink, mint szenved jövedelmének csökkenése által a közalap. — Amit különben ezúton szenved, kárpótolhatja magát majd a sorsjegy-kölcsönből. — A közalap már megbirja a pár évi várakozást; hanyatló egyházaink azon idő alatt a semmivélét szélére juthatnak. A konvent asztalán több kérvény fordult meg már, mely nem segélyt, de kölcsönt kérelmezett. — A határozat a zsinatig föl lett függesztve. Ha tehát már ígérve van a segélyezésnek olcsó kamat mellett adott kölcsön által való módja, miért nem vétetett föl a törvényjavaslatba, melyben is a 261. §. b) pontjába beilleszthető volna igy: b) „ott, hol szükségesnek mutatkozik, uj egyházközségek alakulásának, templomok és iskolák építésének és fentartásának segélynyújtás, s előnyös kölcsönök adása által is előmozdítása.“ — Ezt szintén jónak vélném törvénybe igtatni. Ennyi az, mit elmondani óhajtottam. Vezérelveim ezek voltak: a) a törvény lehetetlent nem követelhet, kibúvó ajtót pedig ne nyisson; b) a magasztos czél érdekében 8 évi súrlódásnak, hivatali összeütközésnek élét törje le; c) előnyös és helyes kezelés által az elfordult közvélemény megnyerendő; d) a törvény ne bocsátkozzék bele a kezelésbe, mert eltévedhet annak szövevényes utjain. Szeretem hinni, hogy ez elvek keresztülvitele elősegíti, megkönnyíti munkánkat, s ha abból bárki által tulajdonittatik nekem egy parányinak elvégzése, teljes jutalmamat elvettem.-—b. —n. ■>&r A környezet. (Részlet Drummond H. munkájából.) IV. Ezen tételekből, lefordítván azokat a vallás nyelvére és tudományos alapra fektetvén, mérhetetlen gyakorlati fontosságú igazságok származnak. Azt mondván először, hogy az organismusbau az életre nézve lényegesnek csak fele van meg, egyszerűen ismételtük az evangyeliomi vallomást, azon sokszor hallott s egyetemesen igaznak talált tapasztalást, hogy az ember önmagában teljesen tehetetlen. Ki az, aki nem jutott el azon meggyőződésre, hogy ő csak egy rész, egy egésznek töredéke V Kicsoda nélkülözheti Istent életének fordulataiban? Hogy az ember csak egy rész, érzi azt, mert űrt érez magában. Hogy Isten a másik rész érzi, mert időnként ő elégíti ki szükségét. Ki az, aki nem remegett már tökéletlensége beteges jelenségeinek láttára, szellemi erélye hiányának, a bűn ellen való gyámoltalanságának tudatában? Felismeri tehát mindkettőt, életében az űrt és akaratának tehetetlen voltát. Felismeri, hogy mint minden erélyt, a szellemi erőt is környezetétől nyeri. Itt találja meg az emberi gyarlóság, üresség, semmiség is a bűnnek gyökerét. Itt érti meg, hogy „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.“ Tehetetlenség a normális állapota minden organism usnak, — minden környezetétől elszakított organism usnak. A léleknek Istentől való ezen teljes függése nem valami különös mysterium, s az ember ezen tehetetlensége sem valami önkényes, példátlan tünemény. Az egesz természetben érvényes törvény ez. A szellemi ember nincs jobban megterhelve a természetinél. Nincs szándékosan 29*
