Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
Második évfolya m. ti*, s/aits. Pápa 1891. Julius 12. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. I. —b. —n. — A környezet. III. (Részlet Drummond H. munkájából.) — Egyházi élet: A komáromi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. —s.------Iskolaügy: A magyar ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának ülése. K. G. — Vegyes közlemények. —- Hivatalos rész. Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. I. E b. lap 25.7 26., 27. számaiban ezen czim alatt egyik jelesünk avatott tollából, egyházunkat, közelebbről annak lelkészt karát érdeklő czikksorozat jelent meg. Czélja, intentiója az első czikknek az, bogy a figyelmet a lelkészi nyugdíjintézet felé terelje s általában ez intézet felvirágoztatásának nagy és nehéz munkáját előmozdítsa. A czél valóban nemes, s reátn igen kellemes hatást gyakorolt, különösen az által, bogy a közalapi járulékok 20°/0-ának az egyházmegyei lelkészi nyug- és gyámintézet javára való visszatartása által, a közalap iránt fájdalommal tapasztalt érdeklődéstelenséget is, legalább nagyjában, megtornni véli a jeles czikk Írója. Bizony-bizony „népszerűtlen“ valami ez a ini domestikánk, s tudtommal Nt. A. Gr. ur mint első tesz lépést, talán nem is határozott czéllal, ennek a merev falnak ledöntésére. Legyen szabad nekem e megkezdett utón haladni s az egyházi közalapnak népszerűvé tételéről egyet-mást, mint szerény meggyőződésem igénytelen erősségeit elmondani. Azt hiszem nem a magam, hanem a magaméval együtt sokak véleményének adok hangot, mikor azt mondom, hogy a lelkésznek, sokféle ügyes-bajos dolgai között, igen-igen sok egyházban, legtöbb kellemetlenséget a közalapi járulékok kivetése, beszedetése, illetve bebajtatása szerez; s hogy ez igy van; hogy ezen ev. ref. egyházunk jövőjére biztató fényt sugárzó intézmény, az egyházi közalap, magasztos hivatásának megfelelőleg, fejlődése folyamán, nem maradhat, nem állhat meg a kellő magaslaton, hanem — űgj^szólva — eszményiségéből kivetkőztetve, a mindennapiasság, a föld porába tiportatik: annak oka nem más, mint az, hogy különben kipróbált vezérférfiaink — talán magasabb gondjaik miatt — elmulasztották gondoskodni eszközökről, melyek által az a nép vérébe, leikébe utat találna s annak gondolkozás módját megnyerné és a szent ügyhöz lánczolná. Igaz ugyan, hogy a lelkészek, mint a nemes ügy bátor harczosai, lehetnének azon „eszközök“, s az intéző körök szemében tényleg azok is. De ha meggondoljuk a lelkész állásának kényes voltát; ha számba vesszük a sok-sok helyen műveltnek, bölcsnek látszani akaró, tehát álmiveltséggel biró népvezetőknek, — mint magukat nevezni szeretik — korifeusoknak a legmeggyőzőbb érvekkel teljes s lelkesedéssel elmondott beszédre — mint ők mondják — kapaczitálásra tett gáncsoló megjegyzéseit: a lelkész tekintélyén, hivatalának méltóságán üttetik érzékeny csorba, ha ő ily eszközzé alacsonyittatik. Szép ügyet szolgál ugyan, de legyen bármily szép, ha anyagi, czél-eszközzé nem lehet, A fennálló viszonyokat nem voltakká nem tehetjük; tények felett kell 28 ' ELŐFIZETÉSI DU: ^ ÄZ egjh.t'L é8 ÍSkOla köréből. f HIRDETÉSEK DÍJA: * Helyben és vidékre pos, 1 i hasábos petitsor több-AmílLIEV.REF.Ifflíffl.HIVATALOSKiOSIi *__________:_______& • &--------------------------IÄ
