Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

37 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 38 lyokat magasabban taxálják, igen nag}^ lesz a tódulás; másfelől pedig az, hogy egy lelkész, ugyanazon minősitvénynyel, egyik egyházkerü­letben felényi jövedelmű állás elnyerésére lesz jo­­gositva, mint egy másikban. Véleményem sze­rint az egységes minősítés egységes osztályozást, a kerületenkénti osztályozás viszont kerületenkénti minő­sítést követel. Mivel pedig az egységes minősítést ok­vetlenül keresztül kell vinni, az ennek corollari­­umát képező egységes osztályozást is meg lehet, sőt meg kell valósítani. Volt alkalmam már kifejteni, hogy ón a lelkészi állomások jövedelmének beosztására nézve 4 osztályt kevésnek tartok, de azt is beösmerem, hogy több, p. o. 6 osztálynak felvétele viszont a minősítésre nézve járna nem kevés nehézkesség­gel: azért is nem mint feltétlenül megfelelőt, de mint a jelen viszonyok közt legczélszerübben kivihetőt, elfogadva a 4 osztályt, meg kell pró­bálkoznunk azon kérdéssel, mikép lehetne ennek határait egyetemesen, mind az öt egyházkerü­letre nézve egyformán megállapítani. A javaslat mellé csatolt indokolás az egy­házak osztályozására nézve a következő hatá­rókát veszi fel: ív. in. II. I. 1. 400 600 800 800-on felül 2. 600 900 1200 1200-on „ 3. 800 1200 1600 1600-on „ Láthatjuk, hogy az osztályok az 1. szerint 200, a 2. szerint 300, a 3. szerint 400 forinttal, tehát mindhárom esetben egyenlő arányban növeked­nek. Vegyük fel most már azt az esetet, hogy A. kerület az 1, — B. a 2, — C. a 3. pont alatti osztályozást fogadja el, illetőleg állapítja meg. Ez esetben egy 820 forintot jövedelmező lelkészi állás A. kerületben első, B. és C. kerületekben harmadik osztályú lesz; nemkülönben egy 1140 forintos állás A. kerületben az első, B. kerület­ben a második, C. kerületben a harmadik osztályba fog tartozni! Ekép az egységeden megállapított mi­nősítés ugyanazon egyévire nézve A. kerületben meg­lehetősen szigorú, B. kerületben épen jó, C. ke­rületben nagyon kedvező lesz. Ez igy semmiké­pen nem állhat meg, egységes minősítés •— ismét­lem — egységes osztályozást követel. Mikép lenne ez egységes osztályozás megállapítható, erről jövőre. Révész Kálmán. EGYHÁZI ELET. Szemezi missiói ref. egyház. Rég- az ideje, hogy soraimmal e becses lapok hasáb­jait nem kerestem fel. De most ez új év hajnalán - megengedi nekem, az én régi jó barátom, a szerkesztő úr — hogy mi is belevegyüljünk erőtelen hangunkkal abba a felséges harmóniába, mely e „harczias“ időkben magába kell hogy öleljen mindnyájunkat. Most kapva a komáromi e. megye nt. esp<Tesi hivatalától a kerület és egyházmegye legközelébb lefolyt közgyűléseinek jegyző­könyvét (köszönetünk érte), azt nagy érdeklődéssel tanul­mányoztam át, valamint híveim is. Főtiszteletü püspök úrnak nagy fontosságú, elvi je­lentőségű s valódi kulturális hatású jelentése, mely a múlt kér. gyűlés fénypontja vala, talán közvetlenebbül átha­tott bennünket, mint azokat, kik a hívek nagy seregétől lakott vidékeken nem érezik annyira elleneink közvetlen nyomását és hatalmát...........! Egyházi életünk zajtalan és csendes. A mi gyüleke­zetünk egy kis sugára a nagy protestáns Sión ragyogó napjának; világítunk egymásnak a hit örökké égő szövét­­nekével. A múlt év október havában tért át hitünkre egy itt működő tanítónő, hogy boldog párja lehessen szintén egyházunk egyik tagjának; s az elmúlt karácsonyi szent ünnepnapon vétetett be — a szokott ünnepélyes formák között — egyházunk kebelébe, letéve azon fogadást, mely alapja lett reá nézve a hordozandó kötelességek mellett mindama jogoknak, melyekkel ref. egyházunk szép alkot­mánya felruházza az ő híveit. Aminthogy mindezek doku­mentálva vannak az alsó-szőllősi anyakönyvekben t. ba­rátom Kocsis József által. Ünnepi tiszteletünk, mély áhitat s a lélek kielégí­tett vágyának örömei között folyt le egyik hitfelünk — Gémesi Miklós — házánál, aki, mivel szegények is va­gyunk szerénységünk mellett, saját házát ajánlotta fel mindenkorra imahelyiségül. — Kenyeret özv. Varannay Istvánné, bort Kaliczki Kálmán buzgó egyháztagok aján­lottak fel az úri szent vacsorához. Mikor 1889 őszén az osztr. magyar vasút vonalán ide utaztomban a vág-sellyei indóháznál vonatunk pár perezre megállapodott, kíváncsisággal vegyes bámulattal néztem egy egészen magyaros lovas nép-bandériumot az indóház terén nemzeti szinii zászlók alatt várakozni. Egy pillanatra a nagy délibábos alföld képe s a háttérben húzódó Kiskárpátok lelkemben olyan motívumokat hoztak párhúzamba, melyeket azonnal megfejteni képtelen let­tem volna, ha épen, tudtomon kívül, azon vonaton utazó főt. püspökünk, a komáromi e. megye nt. esperese és e. megyei gondnok mltgs. Beöthy Zsigmond urakkal s kísé­retével ki nem száll egy szomszéd kupéból, s fogad egy teljes papi ornátusban felé közelgő református lelkészt. A kép jelentősége azonnal megfejtve állott előttem, de az 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom