Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
Második évfolya m. 25. szám. Pápa 1891. junius 21. DUNÁNTÚLI ~X ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 HAMU El W.EGYHAZKEE. HIVATALOS KIM! k© MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr. TARTALOM: Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. I. Antal Gábor. — Agenda-vizsga és hiterösités. III. Sándor Benő. ■— Egyházi élet: A belső-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Kis József. — A barsi egyházmegye közgyűlése. V. S. — Könyvismertetés: Enekügyi előmunkálatok. (Vége köv.) tülői) József. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázat. Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. I. Nagyon szeretném ugyan, ha a magyar országos református egyházi közalapra vonatkozó törvényjavaslatnak a conventi nagybizottság által végleg megállapított hivatalos szövege állana rendelkezésemre, a midőn e tárgyra nézve akarok tenni néhány szerény észrevételt, mert jobban biztosítva volnék az iránt, hogy megjegyzéseim nem félreértésen alapulnak és esetleg nem nyitott ajtót akarok betörni ; de mert az idő, azt látom, nagyon halad és hamar itt lesz a kitűzött időpont, midőn a mi egyházmegyéinknek véleményüket fel kell terjeszteni a kerületre, nem hallgatom tovább el nézeteimet ezen eddig még legkevésbé megvitatott javaslatra nézve. A magyar országos református egyházi közalap megalkotása az 1881. évi zsinatnak legnagyobb érdeme és legszerencsésebb munkája. Legnagyobb érdeme azért, mert ez intézmény sok hasznára vált már a lefolyt évtized alatt is egyetemes ref. egyházunknak és biztos alapot teremtett a jövendő haladás számára; legszerencsésebb munkája azért, mert bár az intézmény nálunk egészen újonnan szerveztetett és bár a külföldi hasonló irányú vállalatok, valamint a nekünk legközelebbi például szolgálhatott magyarországi egyet, evang. gyámintézet, a maguk szervezete alapján, már a mi közalapunk szervezésekor szép eredményeket mutattak fel: mi mégis egészen más elveket véve alapul, egyházi közalapunkat nemzeti jellemünk s gondolkozásunknak megfelelőbb s igy az eredményre nézve is több sikert Ígérő módozattal rendeztük be. Az alapelvek hevessége és az addig felmutatott szép eredmény és siker teszik érthetővé azt, hogy az uj törvényjavaslatot készítő, illetőleg a régi törvényt revideáló bizottság, az 1881. évi egyházi törvény idevonatkozó 216—227. §-ait, majdnem minden változtatás nélkül meghagyta és csak a convent időközben hozott idevonatkozó határozataival egészítette ki, hogy igy e conventi határozatok utólag törvényhozási szentesítést nyerjenek. Ezen eljárást, a mi a revisiónál alkalmaztatott, nem is lehet helyteleníteni; a nagybizottság kezéből igy kikerült munkálatot általánosságban el lehet fogadni; azonban egyes intézkedéseit, a közügy érdekében mégis kívánatosnak tartom módosítani. Hogy mely intézkedéseket és miként azt szabad legyen röviden elmondanom. 1. Az 1881-ik évi egyházi törvény 217. §. meghatározza a magyar országos reformált egyházi közalap „feladatát“ a—e pontokban, az uj törvényjavaslat átveszi e §-t, tehát a közalap jövedelmét szinte: a) szegény egyházak segélyezésére, b) uj egyházak alapítására, c) lelkészi javadalmak emelésére, d) missiókra, e) nyugdíjintézet alkotására kívánja fordítani. Az uj törvénybe beszuratik most egy uj (3-ik) §., amely meghatározza a közalapból a 2-ik §-ban kijelelt feladatokra fordítható segély mérvét és 25
