Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-14 / 24. szám
375 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 376 azzal nyujt az egyház, hogy gondoskodása által lehetővé teszi azon áldások kiszolgáltatását, melyek az ember lelkét azon pontokon elégítik ki leginkább, melyekhez életének minden szálai fűződnek, — minők a házasság, születés, halál. Nem állhatom meg, hogy egy pár reflexiót ne ejtsek a missiói egyházak hivatása felett. Lehet, hogy nem mondok újat; ugyan mi van uj a nap alatt? De ha régi igazságot elevenítek is fel, — hatása uf lehet. Ha a mappára pillantunk, egy kis országdarabot futhat át szemünk, mely a magyar református Sión hivatalos missiói tevékenységébe — tudtomra még nincs felvéve: ez pedig a pozsony-nyitra-trencséni és az éríilköző területek nagy többsége. Pedig, ha csak az 1880-iki népszámlás felekezeti rubrikáit nézzük is, alig van csak kissé kiemelkedőbb község, hol 1 — 2 hitsorsosuuk ne volna. Pedig még ez sem megbízható adat, részint a felvétel incorrectsége miatt, részint azon fogalomzavar következtében, mely e vidéken a protestáns kalap alatt a reformátust is sokszor nevezi evangélikusnak. —'S azok, akik közülünk itt ott találtatnak, jobbára az intelligens osztályhoz szárnithatók, a kiknél a lelki élet vallásos kielégítésének vágya, habár nem is oly folytonosan, mint a köznépnél, elő-elő tör; de kielégítést nem talál, mert lakóhelyén vagy környékén hiányoznak az egyházak, hánjmznak az egyházi formák. Hogy hazánk egyes részeinek megdöbbentő vándorlási hajlandósága által az egyházi élet ne szenvedjen, s a mi fő, a nép megtartassák bármely körülmények között magyarnak: szivemelő látvány egyházegyetemünk ama buzgósága, hogy missiói által nyomon kiséri a vándorútra kelő hittestvért, s annyival inkább siet keblére ölelni, mert ezek legnagyobbrészt a legegyszerűbb műveltségüek táborából válnak ki, a kiket az Isten igéjének hirdetése nemcsak a haza határain bellii, de azon kívül is csak úgy tarthat meg igaz vallásos magyarnak, ha magyarul hallja azt prédikáltatni. De nemcsak a tulaldonképeni népre nézve van ez igy; igy áll az bizonyos módosítással, az intelligens elemre nézve is. A küszöbön levő, korszakalkotó közigazgatási reform állampolitikai inteutiói bizonyos tekintetben módosítanak azon a stabilismuson, illetve helyliezkötöttségen, mely edkorig a dolog természete szerint érvényesült. S nem tudhatni, hogy a ma még sz.-udvarhelyi hivatalnokot nem szólitja-e magasabb czélu intézkedés Alsó-Kubinba, vagy mit tudom én hova. S bizony nagy megnyugtatásul szolgál az, ha tudja az illető, hogy egyházilag is otthont talál ott, hogy egyházának áldásait ott is fellelheti, s úgy a maga, mint gyermekei, családja részére igénybe veheti annak segítségét. Mert az is a lélek állapotának harmóniájához tartozik; s csakis a megnyugtatott lelki állapot tudja az összhangot fentartani az élethivatás kötelességeinek teljesítése között. De meg mind ama pontok széles e hazában, hol már ketten-hárman összegyűlnek a mi hitelvünk követői közül, minden konfessionális sóvinismus nélkül mondva, egy-egy kis oáza, bástyája a magyar állameszmének. — Midőn tehát missióink ügyének kedvezünk, hazafiságot is cselekszünk egyszersmind. De nem folytatom tovább terjengőssé is vált eszmekötéseimet. Ezeket a mi kis mtssiónk kedves ügye hozta felszínre. — Hisz ez is egy kis góczpontja lett, Isten kegyelméből, a szervezendő nyitravidéki missionariatusnak, mely kellő méltánylás mellett, ha még elfogyna is innen valaha minden, e kis ponton lobogtatuá a magyar nemzeti eszme zászlóját! Befejezem soraimat ama megfigyelés kijelentése mellett, hogy még eddig a felekezetközi béke feltűnő jelenségben nem zavartatott meg. Ellenséges tüneteaet, legalább látszólag, nem tapasztaltunk. Adja is az Isten, hogy az elvetett mag terebélyes fává szélesedjék, s ne lássa soha koronája felett elvonulni az élet viharait. Szívességedért fogadd úgy a magam, mint híveink köszönetét, melylyel maradtam Szenicz, 1891. június 1-én, igaz hived, barátod Ifj. Kerekes Sándor, miss. ref. lelkész. Az őrségi egyházmegye közgyűlése *) Az őrségi egyházmegye május hó 27-ik napján tartotta évi közgyűlését Körmend városában. A gyűlést megelőzőleg, vagyis 26-án az egyházmegyei gyámolda alapszabályai lettek újra dolgozva. Az uj alapszabály az önkéntesség elvét eldobta s helyébe a kényszert állította; tehát most az őrségi egyházmegyében szolgáló minden lelkész kényszeritett tagja a gyámoldának, 20 frt belépti s 3 frt évi díjjal. — Az egész alapszabálynak csak az a kis hibája van, hogy a gyámoldai bizottságnak igen sok jogot ád. — Ha már egyszer alapszabály, terjedjen ki minden előfordulható esetre és azt Írja körül, szabályozza úgy, hogy a jövő kényesebb esetei, ne a körülmények által könnyen félrevezethető kedélyek hullámzásai által dobassanak ide-oda, hanem találják meg megfejtésüket a nyugodt kedélyek által kidolgozott alapszabályban. Oh! de ekkor igen sokat kellene írni. — Nem mondható következetesnek az alapszabály azon intézkedése sem, mely az árva paplányokat felmenti az erkölcsi bizonyítvány megszerzése alól, midőn gyámoldai segédben akarnak részesülni, mig azt az özvegyektől ugyanekkor megköveteli. Május 27-én volt a tulaj dónképeni gyűlés, mely en esperes úr fájdalmas hangon jelentette, hogy egyházmegyénk érdemes gondnoka Chernelházi Chernél Nándor úr ő nagysága e díszes állásáról, folytonos gyengélkedése miatt — lemondott. — A lemondás elfogadtatván, gondnok úr élete fogytáig tiszteletbeli gondnokká választatott egyhangúlag; gondnoki hivatalában szerzett érdemei jeg3Tzőkön37vileg ismertettek el, ami kivonatban gondnok, úrral közöltetni fog. Azután mély fájdalommal jelentette esperes úr nt. *) Mult számunkra későn érkezett. Szerk. -
