Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
323 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 324 rendszeres működését, valamint a kerületi értekezlettel való szerves összeköttetését is. Epen ezért teljes tisztelettel kérjük az egyházmegyék igen tisztelt espereseit és lelkészeit, hogy a legközelebb tartandó egyházmegyei gyűlések alkalmával e tekintetben gyökeres intézkedéseket tegyenek. Ott, hol már szervezve vannak ugyan az értekezletek, de alig vagy épen nem működnek, igyekezzenek uj életet és uj vért önteni a tespedő tagokba; oda pedig, hol még meg sem mozdultak a megszáradt csontok, szálljon el az Ur lelke a négy szelek felöl és lehelljen a megölettekbe, hogy éljenek. Mindazon egyházmegyékben, hol a lelkészi értekezlet még szervezve nem volna, rendelje el a közgyűlés annak azonnali szervezését. A kerület őszi rendes közgyűlésével kapcsolatban pedig hivassák össze és tartassák meg a kerületi lelkészi értekezlet, melylyel a megyeiek szerves összeköttetésbe lépjenek. A vallás-erkölcsi élet, fájdalom, naponként tüntet fel érzékeny és fájdalmas sebeket; egyházunk és hitünk ellenségei folyton szaporodnak és erősödnek, ha a pásztorok össze nem tartanak, vállvetve és egységesen nem működnek, elszéled, tönkre megy a nj^áj s bizonyára szenvedni fognak a pásztorok is! Ismételve és kérve-kérjük azért az illető esperes és lelkész urakat, hogy a lelkészi értekezletek szervezéséről, illetőleg rendszeres működéséről haladéktalanul intézkedni szíveskedjenek. Spectator. Negyedszázados esperesi jubileum. Az igaz érdem nem várja a mások hangzatos elismerését, megelégszik nemes öntudatával. S mégis jól esik, ha látjuk, hogy egyik-másik jelesünk, közszolgálatának nevezetes határnapján, negyed- vagy félszázados buzgó munkálkodás után, a közelebbi és távolabbi környezet, a tisztelők és barátok őszinte ünnepeltetósóben részesül. Az igaz érdem, a hosszas és hű közszolgálat nyert őszinte elismerést azon megható kis ünnepélyben, melyről az alábbi közlemény ad értesítést. Csendben, minden előzetes figyelmeztetés vagy hiradás nélkül, valóságos meglepetésképen, az őszinte bizalom és szeretet egyszerű nyilvánulásai közepette, egy igénytelen társaság, egy tanítói értekezlet, mintegy családi körben ünnepelte meg kerületünk egyik vezérférfiának, legidősebb esperesének és ösmert buzgalmu főjegyzőjének Ft. Vályi Lajos urnák 25 éves esperesi jubileumát. A megható, családias jellegű ünnepély bizonyára csak első azon sok őszinte üdvözlet közül, melyekkel kerületünk ezen derék férfiát, életének ily nevezetes pontján, közelről és távolról fel fogják keresni, s a melyekhez a magunk részéről is a legnagyobb készséggel és örömmel csatlakozunk. ❖ * * A mátyusvidéki ev. ref. tanítói értekezlet a Perbetéliez affiliált Udvard egyházzal eg3úitt, ez utóbbi helyen ünnepelte május 12-én Ft. Vályi Lajos úr 25 éves esperességének emlékét. Nevezett napon 9 óra felé több lelkész és tanító jelenlétében a körlelkész tartá az iskolában, 25 tagból álló növendékkel a „jeles“ eredmény nyíl végződött vizsgát; mely után a templomban megkezdődött az értekezlet, hol az érdemes elnök, T. Nemesik Dániel urnák jutott az első szerencse, hogy meleg szavakban üdvözölhette 25 éves esperesünket, kívánván neki, hogy a jó Isten őt az emberi élet legvégső határáig boldog megelégedésben éltesse, mint a tanítói karnak legszeretetteljesebb atyját. A diszebéd a praeoránsi-lak udvarán rögtönzött sátrak alatt volt. Itt szolgáltattak ki a finom izá, magyarosan készített eledelek a legmagyarabb nők, valamint a legjobb zamatú borok Zsidó Ádám házigazda által. Étkezés ideje alatt Zsidó Róza házi kisasszony, a pozsonyi első uőnövelde tagja üdvözölte a 25 éves esperest. Beszéde hosszas és annyira megható volt, hogy úgy az tinnepeltnek mint édes mindnyájunknak szemei az örömkönnyek özönében fürödtek; mely után vörös bársony kerettel ellátott kettős arczképet nyújtott át tisztelete jeléül, egyik az ő, másik pedig pozsonyi tanítónőjének sikerült fényképét. És épen e pillanatban érkezett a tanítónőnek e következő távirata is: „Ez ünnepélyes alkalommal sokszoros éljent küld a távolból Roszellegh.“ Következett ezután a felköszöntők özöne; a finom kiszolgálás és jó hangzású zene mellett elég tárgy volta „sátor“ és a házi gazda „neve.“ Váljon ki ne idézte volna vissza emlékébe a szt. hajdaniról a pusztai vándorlás eseményeit?! Adja az ég, hogy minden egyházmegye dí-
