Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
295 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 296 ban 990; Németországban 1500 és az Egyesült Államokban 2180. Sőt ezen állam főtanfelügyelője még többbet mutat ki. A másik igen fontos dolog, hogy a nyilvános iskolákban szabadon érintkezzenek a különböző társadalmi osztályokból való gyermekek. Hogy a gazdagot és szegényt a barátság fűzze össze. Hogy a szegény és a millomos fia érintkezzenek egymással. így a mélyen gyökerező ellenségeskedés csaknem lehetetlen lesz. Bátran kimondom azt is, hogy a felekezeti iskoláknak nem vagyok barátja. Ezek osztálykülönbségeket hoznak létre; és ha mi is meghonositjük azokat, európai állapotokat teremtünk. A községi iskolákban vallást tanító tanító lelkészek eddig általán véve hu és igaz barátoknak bizonyultak. Uraim! felolvasásaimat ezzel befejeztem. Igyekeztem figyelmeket nagy munkakörük különböző részire felhívni; tapasztalataimat elősoroltam, eleikbe adtam önöknek szent hivatalukkal járó kötelességeiket úgy amint én értelmezem. De mielőtt búcsút vennék önöktől, még néhány szót intézek önökhöz. Midőn elhagyják ezen intézetet s a lelkesei pályára lépnek, életöknek egy új időszaka kezdődik el. A kedves iskolai életből a nehéz munkát igénylő világba lépnek; a rokon lelkek közösségéből kiszakittatnak, hogy szolgálják a veszendő, a romlott emberiséget. Önöknek kötelességük leend az elaljasodottat kivonni a fertőből; az iszákossal letetetni poharát és az ifjakat megóvni a kicsapongásoktól, bűnöktől. Erkölcsi bátorságra leend szükségük. Keresztyén heroismusra lesz szükségük. 8 mindenek felett pedig onnan felyiilről nyerendő erőre. ügy mondják, hogy midőn a nemes családból származó római ifjú az érettség felé közeledett, egy maga lépett be egy szobába, hol az istenek és kitűnő emberek szobrai valának. S ezek magasztos, ünnepélyes jelenlétében vetette le a gyermekruhát és öltötte föl a férfi tógát. 8 fogadást tett, hogy követni fogja a nagy emberek példáját, sőt versenyezni igyekszik velők és hogy magát méltóvá teendi ősei nevére. Tegyenek önök is ily fogadást, midőn az életbe kilépnek, hogy teljes erejűkkel szolgálandják Istent. A láthatatlan hívja fel önöket, hogy fiiggeszszék gondolataikat a szószék nagy embereire, akik megrendítették a világot; és aztán az Isten fia jelenlétét érezve, könyörögjenek az isteni erővel való felruháztatásérfc, a keresztyén fegyverzetbe való felöveztetésért mint az apostol mondja: „a ti derekaitokat béövedzvén igazmondással és felöltözvén az igazságnak mellvasába, a ti lábaitokat a békesség evangyéliomának készületeivel megsaruzván. Annak felette a hitnek paizsát felvévén, hogy ama gonosznak minden tüzes nyilait megolthassátok. Az idvességuek sisakját is felvegyétek, és a lelki fegyvert, mely az Istennek beszéde. — Minden kéréssel és köuyörgéssel könyörögvén mindenkor a Szentlélek által.“ Határozzák el, hogy minden tehetségükkel a szent ügyet fogják szolgálni; és hogy minden erejükkel küzdeni fognak a setétség hatalma ellen, és tehetségük szerint építeni fogják a mennyeknek országát, az élő Istennek egyházát. Határozzák el és Isten meg fogja önöket segíteni, hogy nem fogják hirdetni az evangyéliomot hiába, az ő erejét megdicsőitendi önökben. Gondolatban szeretnék elszállni a messze jövőbe. — Nem tudom mi vár önökre. Egyedül Isten tudja, hogy sok évig munkálandanak-e önök s küzdenek akadályokkal diadalmasan, avagy korán magához szólítja önöket. Amint önökre tekintek, mintha dicsfényt látnék fejeik körül és a magasból alászálló fénysugarakat, tüznyelveket, melyek az önök missióját hirdetik. Ki fogja önök közül a legfényesebb koronát elnyerni, ki álland legközelebb a trónhoz. nem tudom. Az lesz az, aki talentomait legjobban értékesíti. Van fokozata a dicsőségnek is; „mert a csillag különbőz a csillagtól fényességgel, igy leszen a halottaknak feltámadások is.“ „A bölcsek fénylenek mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön és örökké fényiének.“ Azon a nagy napon, mily jelentéktelenné törpül minden dicsősége, gazdagsága a földi életnek azon fényes korona mellett, amelyet azok nyernek el, akik Krisztusnak lelkeket hódítottak! Ezer esztendeig szeretnék élni, hogy az igét hirdethessem; de elég, hogy megtanuljuk, miként kell élnünk és meghalnunk. Ha ezer életem volna is, azt is a lelkészi pályán tölteném el. Ha tehetném, a legnemesebb ambitiót szeretném önökben felkelteni; szeretnék olyan erőt önteni önökbe, hogy az ellenség kapuit leronthassák s mesterünk ellenségeit legyőzhessék; szeretném önöket diadalról-diadalra jutva látni; szeretném önöket olyan erősekké tenni, hogy „közülök egy elkergessen ezeret és kettő tizezeret.“ Én ezt nem tehetem meg, de van, aki megteheti. Az övé minden hatalom a mennyen és a földön, és ő megígérte, hogy mindenkor vele lesz az övéivel. Az ő kezeibe, az ő gondviselésébe ajánlom önöket mindnyájukat, kérvén „hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek amaz Atyja adja önöknek a bölcseségnek és jelentésnek lelkét az ő esméretében, és elméiknek megvilágosittatott szemeit, hogy tudhassák, mi legyen az ő hivatalának reménysége, az ő öröksége dicsőségének minémü gazdagságai legyenek a szentekben/4 (Vége.) EGYHÁZI ÉLET. A zsinati nagybizottság tárgyalásai. Az a nag}’ bizottság, melyre nem kisebb feladat várakozik. mint a magyarországi ev. ref. egyház zsinati előmunkálatainak elkészitése, f. hó 4-n délelőtt 10 órakor gyülekezett össze Budapesten a ref. főgymnasium egyik termében. A megjelentek díszes soraiban találkozunk Tisza Kálmán, Szász Károly. Szász Domokos, Szabó János, Kolozsváry Sándor, Parády Kálmán, Szilády Áron, György Endre, Szél Kálmán, Beöthy Zsigmoud, Vályi Lajos, Mo-
