Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

279

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

280

vesz. China is megnyitotta kapuit, és Japán, mely egykor lábbal tapodta a keresztet, ma hallgat az evangyeliomra s ifjúikat keresztyén iskolákba küldik. Nyugoti és déli Ázsia, északi és déli Afrika legtöbb vidékén hirdetik missionáriusok az evangyeliomot. Még nem volt idő, hogy a szószéki tanitás ily nagy körben hangzott volna.

A keresztyénségnek különböző nyelvű nemzetek közt való hirdetése sem hiábavaló. A biblia le van fordítva a chinai dialeetusokra, a japán és legtöbb ázsiai, afrikai, valamint az amerikai indián törzsek nyelvére. Nincs rá példa, hogy a jelen század folyamán bármely nép közt is a szószék hatalma hanyatlott volna. A keresztyén missionáriusok többet tettek, mint a tudósok együttvéve arra nézve, hogy az igazságot minden nép megismerje. Azt sem állíthatja senki, hogy századunkban a szószékek megfogytak volna. Mindenütt, Európában, Amerika, Ázsia, Afrikában és tenger szigetein nagy számmal épültek új egyházi épületek. Az egyesült államokban, ahol különösen lármáznak a szószék ellen, a statisztika bámulatos növekedést mutat. Diman a Brawn egyetem professora kimutatta, hogy 1777-ben a szervezett egyházak száma 2000- nél kevesebb volt; 1872-ben pedig 72,000 vala; mig a népesség 3 millióból 33 millió lett; tehát aránylag az egyházak számának növekedése sokkal nagyobb a népesedésnél. Az egyházi vagyonról 1850 előtt nem készítettek kimutatást, de azon évben 87,328,000 dől. becsültetett, 1870- ben pedig 354,383,000 dollárra, tehát négyszer annyi lön; mig ezen idő alatt a népesség csak 65%-val növekedett. Az igaz, hogy a kibérelt ülőhelyek száma nincs arányban a népesedéssel, — de a nagymérvű bevándorlást nem szabad felednünk. Emberek áttelepültek, de egyházaik nem. De már a communicansok száma a különböző egyházakban tekintélyesen megnövekedett, ez is a szószék befolyását mutatja. Kimutatások ugyan nem állanak rendelkezésemre, — de azért nagyon is ismert dolog, hogy minden főbb felekezeteknek lelkészeik, communicansaik és egyházi épületeik számban nagyon is növekedtek. Ha igaz az, hogy ahol a kincsünk vagyon, ott van a mi szivünk is, az egyházi vagyon bámulatos növekedése bizonyítja a szószék hatalmát. A tömegnek egyházaihoz való ragaszkodását szépen bizonyítják a lefolyt válságos idők. A vasutak vállalkozók kezébe jutottak; kereskedők bank. rotot mondtak; tőkepénzesek vesztettek, de azért ezen idők alatt is épültek uj egyházak, a vasárnapi iskolák és a communicálók száma is növekedett. S viszont mily kevés templom záratott be, avagy adatott el! Ha igaz. hogy a fiancialis zavarok idején az emberek csak olyan dolgokra adják pénzüket, melyeket végtelen fontosságúnak tartanak, azon tény, hogy az egyházak nem fogytak számban és erőben, nem bizonyitja-e hathatósan a szószék hatalmát? Emellett gondoljuk meg azt is, hogy mily szertelen összegek adományoztalak keresztyén collegiumokra és seminariumokra. Én hiszem, hogy az ezen czélra való gyűjtések eredménye a mostani nehéz idők daczára sem lesz sokkal kevesebb, mint a legkedvezőbb időkben vala.

ISKOLAMY.

Ä nőnevelés kérdéséhez.

„Polgári leányiskoláink fogyatkozásaiu czim alatt Neményi Imre újpesti kir. állami polg. leányiskolái igazgatótól egy 37 oldalra terjedő brosiir jelent meg.

A dunántúli egyházkerületben bizonyára sokan vannak, kik a nőnevelés fontos kérdésével élénken foglalkoznak; sőt a kerület kebelében felállítandó nőnövelde czéljaira itt-ott már pénzt is szép eredménynyel gyűjtenek.

Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, midőn e sok szakértelemmel írott művet az érdeklődő közönség figyelmébe ajánlom. A megnyitandó prot. nőnöveldénél különösen fontos és hosszas tanulmányozást kíván a tanterv kidolgozása s a berendezés. — Mert hiszem, hogy az a tanterv, a mely szerint a prot. nőnöveldében tanítani fognak, nem egyszerű átvétele és utánzata lesz a hasonló intézetek tantervének; hanem valódi szakértők mindenre kiterjedő figyelmének munkája. — Mert, hogy a létező nőnöveldék tanterve hibás, tananyaga rosszul feldolgozott, azt tanárok, tanulók s különösen a nagy közönség érzi; úgy annyira, hogy a hiány javításával a közoktatásügyi minisztérium is élénken foglalkozik.

Hogy a prot. nőnöveldében mindazon jó és hasznos kellékeknek fel kell találtatniok, melyekkel az állami s felekezeti nevelőintézetek bírnak, az nagyon természetes. Ami üdvös és különösen gyakorlati szempontból helyesnek bizonyul, azt meg lehet sőt kell valósítani a prot. nőnöveldében is; de ami hasonló intézeteknél rósz és visszatetszést szül, különösen a merev felekezetiesség, kell, hogy onnét száműzve legyen.

A prot. nőnöveldének törekvését oda kell irányítania, hogy ne csak tudós, vagy jobban mondva tudálékos nőket neveljen, kik igen ügyesen tudnak ugyan társalogni, csevegni, zongorázni, festeni, de a háztartás, a konyha, a kézimunka s majd a gyermek szoba épen nem tettszik nekik ; — kik az intézetből kijőve, tele vannak ideálizmussal, légvárakat építenek, nagyzástól áthatott költséges vágyakat táplálnak, melyeket, ha aztán a férj valósítani nem tud, kezdődik a szemrehányás, zúgolódás s a vége engesztelhetetlen gyűlölet s elválás. Valóban elszomorodik az ember lelke, ha azokat a zilált családi állapotokat figyelemre méltatja, melyek különösen a fővárosban uralkodnak.

Pedig itt van rá eset, hogy egy leány négy nevelőintézetben is tanult, mielőtt asszonynvá lett. De a vidéken sem igen van ez másképen; azt a házias gyengéd nőt, a családjáért élő anyát ritkán lehet feltalálni.

Igen sok eset van ugyan arra is, midőn a léha, könynyelmü, erkölcstelen férfi tettei idéznek komor fellegeket a családi élet egére s öröm és boldogság helyett bánatot,