Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
281 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 282 szomorúságot szereznek. Mindamellett, ha a napirenden levő sikkasztok s öngyilkosok családi életére egy szempillantást vetünk: azt tapasztaljuk, hgy a sikkasztásoknál többnyire jelentékeny szerepet játszik a női nagy zás és könnyelműség is. Nem nagyravágyó, tudálékos, hanem szerény, házias, vallásos s a mellett némi képzettséggel is bíró nőket kíván a mai kor, kik mindenekelőtt háziasszonyok s családanyák legyenek. Mert az szerintem nem tartozik a boldogságra, hogy papok s kisebb földbirtokosok leányai franoziául, angolul tanuljanak, — és éveken át heti 26 órán keresztül az iskola padjain ülve, mintegy magokat agyonmüveljék. A mai nevelési rendszer mellett, mikor az intézetből kikerülnek, mind a test, mind a lélek beteg; s a szív, nemesebb elvek helyett vallási fanatismussal, gyűlölettel van tele. Hogy az ilynemű vallásos nevelés visszatetszést szül minden elfogulatlan, komolyan és okosan gondolkodó ember előtt, az kétséget sem szenved. De fájdalom, nem sokan vannak az elfogulatlan s higgadtan gondolkodók, sőt oly időket élünk, midőn a fanatismus lépten-nyomon fel-fel üti fejét és hadat üzen mindennek, ami nem katholikus. Aknamunkát folytat a szabadelvüség minden barátja ellen, legyen az férfi avagy nő, és ez az aknamunka, gyalázatára a vége felé járó 19-ik századnak, eredményeket képes felmutatni majd minden téren. A vagyon s a számbeli többség háttérbe szőrit igen sok üdvös eszmét, megsemmisít számtalan nemes czélt. Hogy a katholikus papság minő eszméket iparkodik a fiatal leányszivekbe plántálni, s vallásos könyveikben mily tanok jutnak kifejezésre: eunek illustrálására idézem Neményinek müve 22-ik lapján olvasható, s a „Hittan-4 tanítására tett megjegyzéseit szóról-szóra: „Hittan. Erről tulajdonképen nem is volna szabad szótanom. Ez minden tantervnek a nebántsvirága: noli me tangere. Bár ne volna az. — Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk értelmében ezen tantárgy tanításáról a felekezeti hatóságok gondoskodnak és csak a tanítást végző egyén bejelentésével tartoznak a vallás és közoktatásügyi ministernek. Pedig száz eset közül kilenczvenkilenczben csak előnyére válnék úgy a növendékeknek, mint a hitoktatásnak átaljában, ha az iskola többi tanáraihoz hasonlóan, a hitoktató is az igazgatóval állapítaná meg tantárgyának tanítási módját és tanmenetét; mert hogy a Hittan tanítása mai alakjában az iskolákban valóságos gyermekkinzás, a legtisztább értelem nélküli magoltatása olyan dolognak, miket a növendékek fel nem foghatnak, meg nem érthetnek; az iránt mindenki, ki ismeri a jelenkori hitoktatást és a hittani tankönyveket; tisztában van. Németországban a császár initiativája következtében a közel jövőben rendeletet fognak kibocsátani a hittani oktatás ügyében, mely az eddigi értelem nélkül való szajkolási módszert megtiltva, a tantárgynak erkölcsi részére fogja a fősulyt helyezni. (Vége köv.) Seregély Dezső. Id. Barakonyi Kristóf. 1813—1891. A belső somogyi ev. ref. egyházmegye lelkészi karából ismét kidőlt egy érdemes, ősz patriáreha. Nem mondhatnék, hogy váratlanul és igen korán jött a halál, mert a boldogult hosszú élete, 54 évre terjedő lelkipásztorkodása czáfolna meg bennünket. De vajon 78 év elegendő-e arra, hogy a szerető szivek minden áron vissza ne akarnák tartani a sírba készülőt? Óh nem elég! Jákob 147 éves volt mikor meghalt, jól elrendezte családját és mégis „József esvén az ő atyjának orczájára, sira ő rajta és csókolgatá ötét.“ Értjük a kedves család gyászát és sietünk abban osztozkodni. Sietünk a kegyelet és őszinte tisztelet adóját a boldogult iránt e helyen is leróni. E végből állítjuk munkás életét példányképül a tisztelt olvasó elé. Barakonyi Kristóf a somogymegyei Kisasszondon született, hol atyja, Sámuel lelkész volt. Születése után néhány év múlva atyja Inkére költözött. Elemi ismereteit tehát az inkei népiskolában, gymnasiumi ismereteit Csurgón, philosophiai, jogi és theologiai tanulmányait pedig Debreczenben szerezte. Tanuló korában jó magaviselettel, és kitűnő osztályzat megérdemlésével rótta le szülői iránt a hála, önmaga iránt az életpályára előkészülés kötelességét. 1837-ben tette le lelkészi hivatalos esküjét, mint segédlelkész. 1842-ben Ötvös-Kónyiban rendes lelkészszé lett. A törekvő és tehetséges ifjú papot egyházmegyéje 3 év múlva már azzal tüntette ki, hogy egyházmegyei aljegyzővé, 1848-ban pedig főjegyzőjévé választotta. 1855- ben e hivataláról lemondott; hogy lemondásakor a közbizalmat nem vesztette el, elég bizonyság erre ugyanezen évben tanácsbiróvá választása! Ekkor már görgetegi pap volt. 1859-ben a csokonyai népes ^gyülekezet a Pápára költözött Széki Béla volt somogyi esperes és egyházkerületi főjegyző helyére lelkészül megválasztotta. A megtisztelő bizalmat apostoli odaadó munkával és szeretettel viszonozta a jó lelkipásztor. Lelkipásztorsága alatt a hitélet erősítése mellett a gyülekezet földi szükségeinek kielégítésén is czélirányosan és szép steerrel fáradozott. A má sodtanitói állás és az igazán díszes templom fényesen bizonyítják, hogy Barakonyi jó pásztor volt. Igen szép korona a véuség, mely az igazságnak utában találtatik, mondja a bölcs Prédikátor. E szép és ékes korona jutott osztályrészül Barakonyinak is. 1885-ben hallottam tőle, hogy ő Ötvös-Kónyiban is meg volt elégedve, valamint Görgetegen is; hogy neki nem voltak követelései, kielégíthetetlen vágyai, mint ma a üatalok igen nagy részének. Csokonyára sem számított úgy, mintha az csak őt illetné. Ő nem akarta soha az elismerést erőszakolni. És mégis megjött, sőt épen azért jött meg ! Megjött Istentől és emberektől. És ez az elismerés kisérte öt sírjáig, hova egy szomszédos gróf személyesen, másik küldötte által, a szomszédos katholikus papok és a nagy gyű-
