Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-26 / 17. szám
261 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 262 15. §. A segélyre jogosultak minden év márczius havában illetékes lelkészi hivataluk bizonyít vány a alapján, kötelesek eh. megyéjük esperesi hivatalánál jelentkezni, ki azután elkészíti azoknak betűrendes névjegyzékét, és átteszi további ellátás végett a gyámoldai választmány elnökéhez. 16. §. Ha valaki más egyházkerületbe lép át, de alapdiját teljesen befizette, a kerületi lelkészi gyámoldánál minden joga épségben marad. 17. §. A dunántúli ev. ref. eg3?házkerületi lelkészi g37ámoldának ezen alapszabálya életbe lép 1893. január 1-én. & ^ Tagadhatatlan, hogy lelkészi gyámoldánk meglevő alapszabályát módosítanunk kell. Az itt közölt tervezet is ily czélra készült. Nem liizelgem magamnak vele, hogy változás nélkül szabályerőre emelkedjék, de azt óhajtom, hogy győzzön a jobb. Thury Etele. Unitárius történetírás. (Nyílt levél a szerkesztőhöz.) Kedves Öcsém! Fogadja szives köszönetemet, hogy az „Unitárius történetírás“ czimü legújabb röpiratát nekem megküldeni szíveskedett. — Nemcsak irántam való jóindulatát látom én ebben; hanem — mintegy — ilyen forma felhívást is: szólj! mert te is tudsz egynémely dolgokat, sőt talán olyanokat is, miket más nem tud! Én, ki kedves Öcsém puritán lelkiiletét, szivét, s a magyar reformáló történetében való készültségét talán legjobban ismerem; bizton kérdem, eltaláltam-e intentióját?*) Szólok tehát a magam szokott módja szerint egyszerű nyíltsággal : Még boldogult Vigil koromban észrevettem én többféle machinátiókat, melyeket a mi drága unitárius felebarátaink itt-ott ellenünk elkövetnek, s az időben a bpesti egyh. lapban fel is szólaltam; láttam, tapasztaltam sok alattomos fondorkodásokat, különösen azt az engesztellietlen gyülölséget, melylyel irántunk viseltetnek, sőt még azt is tapasztaltam, hogy á rósz vicceket is megengedik maguknak. Mikor az Athenast irtuk, Erdély az enyim volt, a Vasárnapi Újság meg is rótt érette bennünket, hogy az unitáriusok kimaradtak, pedig nem én voltam a hibás, hanem a dolog igy esett: készen volt az általam felkutatott unitárius Írók névsora, fühüz-fához folyamodtam közöttük adatokért, kerestem embert., a ki a forrásokra rávezessen, de úgy láttam, hogy szinte irtóznak tőlem, s midőn egyik országos nevű tudósukat kértem, sonica megirá, hogy ő a közbenjárást el nem vállalja, mert a közbenjárókat rendesen jel szokták akasztani! lám Krisztus iá igyjártsak (ime a rossz vicc!) Mikor aztán — a régi magyar énektörténelemben lett működésem közben — e tudóssal személyesen is megismerkedtem. (már akkor sok nekik nem tetszőt írván) igy szólt hozzám : várjon csak, majd kiroppantom én a maga kálvinista nyakát, csak legyek készen Kolozsvár történetével! Jó, jó — mondám én, de vigyázzon, hogy ily nagyra látván, gödörbe ne essék; lám, örökké a trinitást ránczigálják, s Dávid Fereucz már meg van téve ép T. uraságod által félistennek, két ezer esztendő múlva majd jön eg}r epigon. s akkor a jövő vallásának lesz quadrinitása (megengedem hogy ez is rósz vicc!) Mikor aztán ez a tisztelt túdós egy énekes könyvről ezt irta : „magát a könyvet ugyan nem,de a kort, méhben megjelent ismerve, látatlanban is unitáriusnak tartom,“ — én kimutatám, hogy az a könyv semmi egyéb, mint Szenczi Molnár Albert zsoltárainak ennyi és ennyiedik kiadása: kijelenté a kolozsvári Prot. Közlönyben, hogy győzelemhez szokott ellenfelének (ez t, i. én volnék) nem tud megfelelni! Hát ilyen az az unitárius történetírás! Azóta ha találkozunk az akadémia könyvtárában, mindig igen szives kedélyességgel szélit eképen: na! kedves veszekedő társam, kivel veszekedik most? és aztán gyöngyén eltársalgunk. Ezek után történt, hogy — a régi énekek közt vizsgálódván, — felette szúrta a szememet egy „Isten szent igéje ereje“ czimü énekük, mel3T alá ez van nyomatva: „II. János király éneke;“ mígnem — több évi nyomozás és kutatás után rájöttem, hogy ez az ének semmi egyéb, mint Luther XII. psalmusa, II. János király (János-Zsigmond) sohse láthatta, tudhatta vagy hallhatta, mert egy évvel elébb meghalt, mintsem ez ének Skaricza Máté által magyarra fordittatott volna! No! lett nagy csudálkozás, szabadkozás, magyarázás és — mondjuk ki — orczapirulás; de hát ami tény, azt még az unitárius sana ratio se tudja eltussolni! Hát ilyen az az unitárius történetírás! Egyszer meg vagy három éve az történt, hogy a Kér. Magvetőben nagy fennyen kihirdették, hogy a pécsi disputáczió alkalmával Skaricza Máté úgy sarokba szorit.tatott általuk, hogy a városból szökve menekült! n Én ekkor egy nyílt levelet irtani kedves Öcsémhez, kérvén — mint aki jól ismerem képzettségét — terítené rájuk a mi drága felebarátainkra a vizes lepedőt, úg3r, — mint mikor az én kedves veszekedő társam az. 1566-iki első gyulafej érvári vita mellett csakúgy elkerteli l igaz, hogy keményen irtain, jól emlékszem, hogy ilyen passus is fordult elő: „nagyszerű ez az unitárius történetírás! én már szinte várom, mikor bizonyítják be, hogy a pécsi bég nem Alvinczi Györgyöt akasztatta föl Nagy*,) Teljesen! S z e r k.
