Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

251 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 252 zőkönyvbe vétetni a konvent köszönetét ^példátlan buz­galma iránt. Miután még Kun Bertalan Tisza Kálmán iránt, Szász Károly pedig Kun Bertalan irént a konvent köszönetét kifejezte, Kun Bertalan megható imájával a konvent ülés­szaka bezárult. ADATOK <iz 1670—1680-ik évek közötti és Így 10 évig tartott magyar­­országi végzetteljes vallásüldözés történetéhez. Ily czim alatt jelent meg lapunk 13-ik számában egy érdekes közlemény azon derék férfiakról, kik a vallásül­dözések legszomorubb Korszakában hitükért börtönt és gályarabságot szenvedvén, a leirhatlan szenvedések kö­vetkeztében vagy meghaltak, vagy az isteni kegyelem se­gélyével gyötrelmeik közül kiszabadultak. S minthogy e gyászos korszak történetéhez engem is mindenkor meleg érdeklődés vonzott, s minthogy az erre vonatkozó ismere­tesebb történeti munkákon kiviil alkalmam volt Kocsi Csergő Bálint terjedelmes munkájának a M. N. Muzeum könyvtárában kéziratban meglevő s eddig még kiadatlan részletét átolvasni: szabad legyen ezek alapján a múltkori „Adatokw-at az alábbiakban némileg pótolni. így az I-ső pont alatt említett Tokodi István dabó­­czi ref. lelkész, ki Buccariban halt meg, K. Csergő Bálint kéziratában következetesen Tökölyi Istvánnak iratik. Töb­bek közt: „Duó Venerandi, Sanctissimi et Constantissimi Martyres: Andreas Szentkiráli et Stephanus Tökölyi ad aeternam libertatém 7 Decembris, hóra eadem 8 Matutina evadunt.“ De igy van említve másutt is, úgy hogy a To­kodi nevet kétségtelenül hibásnak tekinthetjük. A Kapuvárott meghalt Szendrei Márton nem Starmán volt lelkész, hanem Harmaczon. K. Cs. Bálintnál 11. kv.7 187. 1. „Martinas Szendrei M. E. R. Harmacziensis.“ Az „Adatok“ I-ső pontja alatt a meghaltak közt van említve „egy ágost. hitv. testvér (neve, hivatala nincs jelezve), ki meghalt a kapuvári börtönben." Ezen ágost. hitv. lelkész neve: Schwetzki András, amint határozottan fölemlíti K. Cs. Bálint müvének 11. könyvében, hol a sár­vári és kapuvári börtönökben sinlődő vértanuk szenvedé­seit rajzolja. „Onere commemoratarum miseriarum attriti duó Venerandi Fratres pie in Domino moriuntur. Marti­­nus Szendrei Református Kapnwarini, Andreas Schwetzki Lutheránus Sarwarini.“ De kitűnik ebből az is, hogy Schwetzki András, amaz ágost. hitvall. testvér, nem Kapuvárott halt meg, hanem a sárvári börtönben. Ami onnét is kétségtelen, mivel a kapuvári börtönben nem volt egv'etlen lutheránus sem, hanem mind a 7 lelkész, aki ott szenvedett, református vala. Ugyanezt a Schwetzkit fel. említi Johannes Burius is „Micaeu ez. munkájában, csak­hogy Zsivickynek Írja. Az adatokban említett Szentpéteri István nevét szük­séges kiegészíteni igy. Mango Szentpéteri; nehogy össze­­tévesztessék névrokonával, aki egy ideig szinte állhata­tosan tűrte a szenvedéseket, de Trieszt felé hurczoltatá­­suk közben lelki ereje megtörött s hittagadóvá lett, később pedig szökése által mind társainak, mind magának ki­mondhatatlan kínokat szerzett. Boksos István főgymn. tanár. KÜLFÖLD. A nagy-hét Jénában. A keresztyén világ legnagyobb ünnepnapjai immár elmúltak. Elhangzott a pálmák ünnepi zaja, elmúlt a nagypénteki gyász, csak a húsvéti öröm visszhangja cseng már fülünkbe. Az igazság bukása s diadalra jutása, az Isten-ember legmegrázóbb életmozzanatai emlékére szen­telt napokat újból átélte a keresztyén világ. Évezredek hosszú során, mig ember lesz, fog ez igy tartani anélkül, hogy jelentősége az emléknapoknak valamikor alászállana. Az Isten-ember élettörténetének inozzauatai mindenkor legnagyobb ünnepnapjai lesznek az emberiségnek, még akkor is, ha a szabadelvű kormányok pl. karácsony első napját egyáltalán nem tekintik „munkaszünet“ napnak. Meg fogják azokat ülni lélekben s igazságban, hogy hit­ben nyeljenek erőt az élethez, hitben nyerjenek biztosí­tást az örökélet reménysége felöl. A keresztyénség ünne­pei az emlékezetnek vannak szánva, annak az emlékezet­nek, mely naponként perczről-perczre kisér benünket, hogy folytonosan intsen: legyetek a Krisztus hiv követői! A most lefolyt nagy heti ünnepekről akarok egyet­­mást elmondani, ami talán érdekelhet bennünket. Hiszen jól esik lelkűnknek, ha a hitbeli buzgóságról hallunk s olvasunk a mai anyagias kor mozgalmai között, amidőn minden előbbvalónak látszik, mint a vallásos meggyőző­dés. A protestáns Németország egyik legvallásosabb ré­széből. a szászországi területről bátran Írhatunk a vallá­sos lelkeket érdeklő dolgokról, mint ahol többé-kevésbé még elég élénken lobog az evangélium szövétneke a hí­vek számára. A virágvasárnapi ünnep Jénában egyike a legna­gyobb ünnepnapoknak. Nemcsak azért, mert Krisztus dia­­dalútjának a kezdete az, midőn a nép örömujjongással fogadta, hozsánnát kiáltozott, virágokat szórt útjába, ha­nem azért is, mert rendtartásuk szerint ekkor van a kon­­firmátió, úgy, hogy tulajdonképen nem is annyira virág­­vasárnapi, mint inkább konfirmátioi ünnepet szentelnek. A leendő új egyháztagok előkészítése heteken át tart. Egy-egy lelkész tanítja külön a lányokat, külön a fiukat. Munkájuk sikeres eredményéért imádkozni is szoktak a templomban több alkalommal. Ami egy kicsit r. katholikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom