Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-23 / 8. szám
127 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 128 névnek. Hova tűntek Fehér, Komárom stb. megyék lánglelkű ref. közbirtokosai, a megyei élet zöld asztalánál szereplő egyénei? Eltűntek. S hol vannak az utódok? Kik fogják pótolni ? Egész kerületünkből tudtunkkal alig kétliárom felsőbb tanulmányt végző ref. ifjú van; kiket Győrmegyéből ismerünk — azokat a katli. elemmel való elkábitó ismeretség teljesen elvonta az egyház iránti érdeklődéstől, szívesebben sütkéreznek a gazdag nap fényében, mint az evang. szegénység tiszta melegében ! Szivünkből óhajtjuk, hogy saját felekezetű ifjaink nagy száma mellett más vallásuak is nagy számban özönöljenek főiskolánkba, hogy igy minél többen legyenek a jó emlékezés s hála tevékeny érzelmétől az alma mater iránt lekötelezve ; de mig a kor iránya mindenütt inkább a gyakorlati pályák fölkarolását sürgeti: addig a mi specialis érdekeink hangosan követelik, hogy felekezetbeli ifjaink minél nagyobb számmal lépjenek a közpályákra is ; mert nem elhagynunk kell az eddig elfoglalt helyeket, hanem újakat is szereznünk; minden téren állást kell foglalnunk vallási tekintetben is kitűnő positióinkkal, hogy diadalmasan védhessíik egyházunk jogait, igazait. De erre szükséges, hogy a szülők minél nagyobb számban küldjék gyermekeiket az alma materbe, a hol egyedül szívhatják be a valódi prot. szellemet, mert tapasztalásból mondhatjuk, hogy, midőn a ref. ifjak katli. intézetbe járnak, Luther, Kálvin s egyáltalában a protestantismusról épen nem hallanak valami hízelgő nyilatkozatokat s minthogy ilyen helyeken a prot. vallásoktatás sem nyújt biztos alapot: az il}' ifjakban meginog a vallási meggyőződés s az életben közömbösekké lesznek, mert a középiskolától kapott fegyverek minőségétől függ a leendő férfiú buzgalma, lelkesedése ! Igaz, hogy a megélhetés föltételei 20 év óta 30-32%-tel sulyosodtak, de az a lángbuzgalom, az az idealismus, mely az üldöztetés idején csodákat müveit, előteremtette az autonom iskolákat, kipótolta elrablóit kincseiket, vagyonukat — most is meg fogja teremni magasztos gyümölcseit, ha a hivatottak nem időznek a félreeső völgyben, hanem felmennek a hegyoromra, honnan mig szemgyönyörködtető kilátást élveznek, észreveszik azokat az elemeket is, melyek egyenkint ragadják el a hívőket, teszik közömbösekké a megmaradtakat; észreveszik, hogy az ellenség a béke, a türelem ürügye alatt szabadabban fejti ki titkos működését, hogy külső fény nyel, látszólagos leereszkedéssel elkábitja a prot. híveket, elhiteti velők, hogy az ellenségeskedés csak egyes papok találmánya: ily módon közömbösek kezdenek lenni s a hol a közömbösség beállt: megszűnt az élő hit, megszűnt a törődés az egyház ügyeivel. S ha egyszer világi híveink nem törődnek többé az egyház ügyeivel, — ha egyszer most élő küzdő világi híveink kidülnek s helyükbe nem lépnek utódok a küzdő térre; ha a közpályákról oly rohamosan tűnnek le hithü híveink: remélhető-e, hogy a fölvilágosodás szabadságát megteremtett magyar vallás föntarthatja azt a nagy tekintélyt, melyet neki nagynevű világi hiveink szereztek a közpályákon s igy általában. Alig. Elzúg fölöttünk az idő. Elfelejtenek bennünket s ebben rejlik a legnagyobb veszedelem. Örök időkre csak az tartja fönn nevét, kit magasztosabb eszmék vezérelnek a társadalomban. Az ágyuk zaja elhangzik, a győztes kardon megszárad a vér s rozsdafoltot hagy, az elesettek utolsó panasza szétolvad a légben, minden nagyság, mi erre volt építve, összeomlik, de az emlék, melyet az eszmék diadalával emelnek maguknak a hithü küzdők, örökre fennmarad s hathatósabban hirdeti a küzdők győzelmét. Optima hereditas a patribus traditur liberis omnique patrimonio praestantior gloria virtutis rerumque gestarum. (Cic. de off 1. 33. 121.) Dr. Kapossy Luczián. Az adásteveli ev. ref. egyház története. (Folytatás.) Pados János lelkész által az 1783. évi máj. 11-ről, a II. sz. anyakönyv 457. lapján, következő — a pápai és adásteveli egyházakra vonatkozó — bejegyzés olvasható: „a pápai ref. gyülekezet II. József felséges királyunk kegyelmes türelmi parancsa folytán, 31 esztendeig tartó árvasága után, ismét szabad vallás gyakorlatot nyervén, urasztali készleteit és .szent edényeit A.-Tévéiről visszavitte. Ekkor Őri Susánna asszony keresztyéni nemes buzgóságból készíttetett a teveli egyház részére egy gazdagon aranyozott ezüst uj poharat, mely máig is használatban van, s 26 lat súlyú; egy kék kamuka kendőt arany csipkézettel, egy sávolos abroszt és egy pár sávolos asztalkendőt, egy ón-tálat és tányért.“ Pados János h.-lelkész N.-Piríthre költözvén, utánna a lelkészí teendőket ismét ifjabb Torkos Jakab pápai lelkész végezte Tevelen is 1784. évi május 20-ig, a mikor 10. Vecsey Miklós a bázeli egyetemről hazaérkezvén, lelkészi hivatalába 1784. márcz. 20-án beigtattatott, folytatván azt 1794. évi junius 24-ig. Az 1784. évi junius hó 28-án Pápára hivatott meg lelkésznek, de a teveli gyülekezetnek benne helyezett reményét oly hirtelen meghiúsítani nem akarván, a megtiszteltetést a pápaiaknak megköszönve, meghívásukat nem fogadta el. Később azonban 1794. junius 24-én Kocsra hivattatván meg, A.-Tévéiről elköltözött. Utódja lett 11. Török Pál az 1794. évben s szolgált 1804-ig azaz 10 esztendőig, s A.-Tevelről Dudarra ment, helyébe jött Ebédéről 12. ÜSiagy Sámuel, ez 3 évi szolgálatja után Nyárádra vitetvén, helyébe hozatott N.-Pirithről 13. Zsoldos Jakab az 1807. márcz. 16-án s folytatta hivatalát az 1815. évi márcz. 13-ig. Ezen nagytekintélyű, erélyes és munkás férfiú kezdte meg az 1860-ki tűzvészben elpusztult díszes toronynak, valamint a lelkészlakon az első nagy boltos szobának és a tornácznak építtetését az 1810-ik esztendőben, házról-házra járván, és személyesen buzdítván a híveket az építési tetemes költségek fedezésére ; buzgóságának azon fényes eredménye lett, hogy az irt építkezésekre, abban az időben nevezetes összeget, 2400 irtot gyűjtött össze a hívektől. így épülhetett fel a
