Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-24 / 34. szám
543 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 544 lóságodat még igen sokáig éltesse és tartsa meg lelki és testi erejének teljességében, hogy a letűnt félszázad bezárultával működésének és érdemeinek egy újabb, még hosszantartó folyama kezdődjék s fényes tehetségeivel, gazdag tapasztalatival ezentúl is még igen soká lehessen egyik elsőrendű bajnoka egyházunk s ezzel együtt iskolánk ügyének! Zárhatnánk-e sorainkat e magasztos és lélekemelő ünnepélyről méltóbban, mint a szentirás ezen szavaival: „Mostan azért oh Uram Isten, —- mert te vagy az Isten, és a te beszéd ed igazság és te mondott id ezt a jót a te szolgád felől —, Légyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán ; hogy légyen te előtted mind örökké .... és a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké!“ (2. Sám. 7. r. 28—29. v.) Németh István. EGYHÁZI ÉLET. A dunántúli ev. reform, egyházkerület közgyűlése. Mint lapunk előző számaiból nagyon jól tudják olvasóink, e hó 16-tól fogva egyházkerületünk féríiai népesíték be Székesfehérvár tereit. E napon volt a Beőthy-ju- Lilaeum tárgyában előértekezlet, valamint főisk. igazgatótanácsi ülés; a következő napon — vasárnap — pedig isteni tisztelet után (melyen Medgyaszai Vincze kajári lelkész úr tartott I. Thess. 5 : 12—13. alapján igeu sikerült alkalmi beszédet) a megyeház termében a Beőthy-jubilaeum vette kezdetét, melynek fényes lefolyásáról lapunk más helyén adunk tudósítást. Délután a felállítandó kerületi felsőbb leánynövelde érdekében tartatott igen látogatott értekezlet, melynek lelkesedett hangulata előre sejtetni engedte azon igazán fényes és tiszteletet gerjesztő jeleneteket, melyek ez ügy közgyűlési tárgyalásakor kifejlettek. Hétfőn, 18-án reggel 9 órakor ismét a templomba vonultak a kerületi gyűlés tagjai, hogy 0 fölsége, dicsőségesen uralkodó királyunk születésnapja alkalmából az Ég áldását könyörögjék le a szeretett Uralkodóra és családjának tagjaira. A szép alkalmi imát Tatay Imre helybeli lelkész űr tartotta. Az istenitisztelet végeztével nyomban kezdetét vette a közgyűlés. Egyházi és világi elnökeink mellett jelen volt 8 esperes (a barsi betegsége miatt maradt el), az egyházmegyei gondnokok közül Beöthy Zsigmond, gr. Gyürky Ábrahám, Boné Géza, Konkoli 'Thege Imre és Baráth Ferencz urak, László József és Iverkapoly Károly főisk. gondnokok, az egyházmegyék képviselői és a tanári küldöttek. Világi elnök, Tisza Kálmán ur ő Excja megnyitó beszéde után, melyben a tárgyak fontosságára és nagy számára utalva, azok higgadt, megfontolt és rövid tartanul elintézését ajánlotta a tagok figyelmébe, Főtiszt, püspök ur jelentést tett a Beöthy-jubilaeum lefolyásáról, melynek kapcsolatában elhatároztatott, hogy az ünnepély lefolyását Vályi Lajos egyli. főjegyző egy külön emlékfüzetben állítsa össze. A uagyterjedelmü, ritka gonddal és kiváló ékes nyelvezettel készült püspöki jelentés — melynek főbb pontjaira természetesen még viszszatérüuk — előző határozat szerint kinyomatva, a tagok közt már szétosztatván, felolvasottnak vétetett s egyes pontjainak tárgyalása a következő napokra halasztatott. A közgyűlés ezentúl mindig szeptember hó 10—20. napjai között fog tartatni és pedig, ha csak előzőleg más rendelkezés nem válik szükségessé, rendszerint Pápán. Ezen határozat után az indítványok tárgyalása következett. A tatai egyházmegye indítványa a múlt évi lévai kerületi gyűlés 118. számú határozatának megváltoztatása iránt, tekintettel a közelgő zsinatra, nem fogadtatott el. A komáromi egyházmegye két segédlelkészének azon kérése, hogy a minősítésre vonatkozó püspöki javaslat azonnal életbe léptettessék, nem fogadtatott el; de ugyanezen indítvány kapcsolatában a segédleik eszi sorrend, mely különben sem egyeztethető össze lelkészválasztási törvényeinkkel, egyszerűen eltöröltetett. Ez egyik igen nevezetes ténye mostani közgyűlésünknek, mely ha némelyeknek talán — mint minden rendszerváltoztatás - - némi sérelmére fogna is szolgálni, a közügyre nézve mindenesetre üdvös leend. A nagykárolyi egyházmegye ösmert indítványa az 1848. XX. trvezikk eífectuálása tárgyában, több egyházmegye véleményének meghallgatása után, akként nyert elintézést, hogy kerületünk törvényes hatóságainktól, a konventtől és zsinattól várja a szegénysorsu lelkészek anyagi helyzetének javítására szolgáló intézkedéseket. A pápai egyházmegye indítványára a testvérkerületek és megyék felkerestetnek, hogy esperes! elbocsátó nélkül tanítókat soha ne alkalmazzanak. Bartlialos István a főiskola pénztárnoka és ügyésze a következő lemondó levelét terjesztette a közgyűlés elé: Főtiszteiéin egyházkor illeti Közgyűlés! Alulírott, a pápai reform, főiskolai pénztár kezelésével és a jogügyeknek is vitelével 1876. év őszén bízattam meg a ft. egyházkerület által. Az egyházkerületnek bizalmáért törekvésemmé tettem, hogy a főiskola vagyonát kázipénztárilag hűségesen és úgy kezeljem, hogy az folytonosan gyarapodva, rendeltetésének minél inkább megfelelhessen, a főiskola szükségleteit s a tanárok fizetéseit fedezze és Ígéretet tettem arra is, hogy az új iskolai épületre 1850-es években beépített s akkor még 32000 frt összegű alapítványi tőkéket letörlesztem, helyre állítom. Örömmel jelenthetem, hogy a czél, melyet óhajtottam, elérve van. a főiskola vagyona ma 100000 írttal több, mint 14 év előtt volt és a 32000 frtnyi beépített tőke helyreállítva van, a tanárok létszámának szaporodása mellett azok fizetése is jóval szaporodott az 5-öd éves pótlék behozatalával. Természetesen mindez a ft. kerület, egyházmegyék s a hívek áldozatkészsége folytán történhetett, ennélfogva érdem nem, csak
