Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-02 / 9. szám

143

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

144

A HIT.

Ott ring a sajkád földnek gyermeke Repülni készen élet tengerén,

Terhelve van s vájjon mi tölti be'? . . .

— Ezernyi vágy s annál is több remény.

Kék ég mosolyg; biztatja napsugár —

Siet elhagyni part virányait;

De hajh mi védi? Örvényt nem talál?

Yan-e iránytű? Egy csupán: a hit.

Borul az ég. A felhő tornyosul,

Villám czikázik s rája mennydörög.

Kitör az orkán és dühöng vadul,

Hullám — hullámra tódul, hömpölyög.

Meging a sajka, menni oly nehéz.

Hullámhegyek után örvény nyílik, —

De óh ne félj, — nem öl meg még e vész:

Csak egy mentőd legyen neked: a hit.

Szirtek merednek majd sajkád előtt,

A kisértések durva szirtjei,

Oly szűk az út, feszülnek az erők.

E harcz nemes, e küzdés isteni, —

Ott nyílt az ellen, itt egy álbarát,

Az harczra hiv, emitt a csáb vakít;

De most se félj; halál nem jő reád:

Szirtek között is elvezéri a hit.

S talán örömpohárt emel kezed?

— Ne hidd, hogy tán ürömmel nem vegyül S remény-virágid dúsan feslenek?

— Letépheti a sors kegyetlenül.

Egymást köszöntheti a veszteség,

Alig birod a sors csapásait;

De bárminő borús legyen az ég:

Egy csillag fénye biztat még: a hit.

Igen a hit, az ég szülötte az,

Mely biztosan vezérli életed;

Erőt teremt, belőle kél vigasz,

Elárad fénye ezredek felett,

Ez volt tanúja, ez adott erőt A messze múlt minden küzdelminek, —

E csillag járjon a sajkád előtt.

Orszellemednek tartsd meg a hitet.

Fülöp József.

Az adásteveli ev. ref. egyház története.

(Vége.)

A felmutatott lelkészi sorozatnál figyelmet érdemlő történetesség az, hogy ft. Torkos Jakab püspököt kivéve, egy lelkész sem halt meg A.-Tevelen egész 1839. évig s *z azóta szolgált lelkészek közül 20 év alatt egymásután 4 itt hunyt s itt temettetett el.

Az eddigiekben felmutattam, a mennyire erőm s a rendelkezésemre álló források engedték egyházunk múltját és jelenét, hátra van még, hogy az Isteni dicsőségére emelt s ezúttal megújított és feldíszített ezen sz. hajléknak s ennek építtetésének és javíttatásának történetét is röviden előadjam.

Ezen mostani, 1753. és 54. években épült templom helyén állott kisszerű fa toronynyal ellátott templom eredetéről biztosat tudni nem lehet, nem lévén e tekintetben jkönyvi adataink, csupán az 1-ső sz. anyakönyv első lapján találunk 1718-ról egy bejegyzést, mely szerint az említett évben, ama kisszerű templomban a templomi padok és karok újra építtettek.

Ugyan az 1-ső szánni anyakönyvben e templomra vonatkozólag következő jegyzet olvasható az 1729. évről: „ezen évben a templom renováltatok s az ajtó előtt való kis bolt újonnan építtetett.“ Ezen építkezésre adott Czere György 5 frtot, a többi költség az egyház pénztárából került ki.

1745-ről ugyanott ezt olvashatjuk: a szószék fölé korona építtetett pápai Asztalos Mihály által 11 rhénes forintokért, melyből 8 frtot az Isten háza iránti szeretettől kifizetett Kóczán Eerencz, a helységnek akkori érdemes jegyzője, a többi a helység pénztárából került ki.

Ezen kisszerű templom az 1753. esztendőben lebontatván, helyette építtette az egyesült pápai és teveli gyülekezet, a mostani, sokkal nagyobb, szilárd anyagból épült templomot, meghagyatván rajta még ekkor a régi fatorony.

Ezen megnagyobbított templomnak teteje az 1787-ik esztendőben javíttatott először Vecsei Miklós lelkész és Czere Tóth Mihály gondnok idejében. Ezen építtető gondnok hűségét nevezett lelkész ur az 1-ső sz. egyházi jkönyv

5. lapján jónak látta megörökíteni, mert mint a jkönyv szól, a nevezett gondnok, bár a hívek az építkezésre 30 frt önkéntes adakozással járultak, s az egyház jövedelméből is nevezetes összeget kellett az építkezési költségek fedezésére fordítani, mégis számadásakor 100 frtot lehetett kamatra kiadni, holott elődei több éven keresztül alig 5—6 frtot adtak át egyik a másiknak.

Másodszor javíttatott a templomtető Vincze Imre lelkész, és Pados J. gondnokságában az 1832. esztendőben, mely építkezésről felvett jköny eredetiben az 1-ső sz. j.könyv 296. lapján olvasható, másolatban pedig a torony gombjába tétetett, ezen okirat azonban az 1860-ki tűzvész ben a toronynyal együtt elhamvadt. A mostani 7 öl magas torony 1861-ben építtetett.

Bállá Gábor lelkész s Márkus József gondnokságában az 1868. évben, elhatároztatván az 1860. évben Hofer Károly győri harangöntő által öntött tompa hangú harang helyett nagyobb és jobb hangzású harangnak közadakozás utjáni öntetése, az e czélra megindított adakozás a „Buzgóság kötít/vébenu látható bejegyzés szerint 556 frt szép összeget eredményezett, melyből s az említett toinpahangu harang árából készíttette a gyülekezet Isten dicsőségére a mostani legnagyobb vas koronával ellátott 7 mázsás harangot Walzer Eerencz harangöntő által.

Az 1873. évben a szószék fölé korona készíttetett és a templom diszittetett mintegy 300 frt költséggel.

Az 1874. évben a templom felső és alsó ajtaira nyitó