Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-05 / 40. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 640 (34 Irodalmi Társaságunk a külföld előtt.----—„ JU> , ---—, - iii— M-mm i iir>iii>iTtmwii'Ti"i~J ‘fí-,~ l 11 ' -v Amicus Plato, amicus Socrates, sed praehonoranda veritas. LUTHER. A „Theologische Studien und Kritiken“ legújabb (1891 : I.) füzetében Dr. Szlávi/; Mátyás kartársunk és barátunk ismerteti a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakulását és eddigi működését a 189- 200 lapokon, tehát elég részletesen. Röviden érinti a Társaság alakulását megelőző hazai prot. tudományos mozgalmakat, részletesebben tárgyalja magát az alakulást, majd a Társaság működését és kiadványait ismerteti teljes részletességgel s az ügy iránti tagadhatóan meleg érdeklődéssel. Ezért csak köszönettel tartozunk a szerzőnek, mert valóban érdemes és szükséges dolog, hogy tudományos mozgalmainkról a külföld is tudomást vegyen; de az erre czélzó ismertetésnek első sorban alaposnak és elfogulatlannak kell lenni; a jelen ismertetésre azonban, nagy sajnálatunkra kénytelenek vagyunk kimondani, hogy mind alaposság, mind elfogulatlanság tekintetében igen sok kívánni valót hagy maga után. „Kemény beszédek ezek“ mondják talán sokan a t. olvasók közül. Magam is érzem e szavak súlyát, bár az alábbiakban igyekszem azokat teljes mértékben igazolni. Nem alapos az idézett ismertetés, mert benne a következő kisebb-nagyobb tévedések és hiányok fordulnak elő: 1. Révész Imre sohasem volt professor, hanem lelkész. 2. A „Sárospataki kőzeteket1' Erdélyi János csak alapító s pár évig szerkesztő; e nagybecsű folyóiratot tehát pusztán „az Erdélyi füzetei1-1 -ként jelezni legalább is méltánytalanság a sárospataki nagyérdemű irói kör jeles férfiúival szemben. 3. Pozsonyion Pultunkkal csak theologiai akadémia van; Szlávik pedig „Preszburger theologischer Universitatskreisu-ról beszél. 4. A Társaság jelen évi közgyűlése Sz. szerint Szász K. és Báró Radvánszky elnöklete alatt tartatott meg. Utóbb említett jelesünk elnökléséről sőt jelenlétéről, mi, kik a közgyűlésen résztvettünk. mit sem tudunk. 5. A Károli bibliája nem 1592-ben. de 1590-ben jelent meg. (Ez évszám azonban, szívesen concedálom, sajtóidba eredménye is lehet.) 6. A „Szemle“ legelső kettős füzete tartalmának ismertetésénél teljesen kihagyta Sz. Thnry Etele dolgozatát, bár minden más czikket egytől egyig felsorol. (No de ez is lehet egyszerű lapsus calami.) Mindezekre azt mondják talán némelyek, hogy lé-_ nyegtelen csekélységek — praetor minima non curat. Mindenesetre igaz. hogy a fentebb kimutatott tévedések miatt még nem esik ki a föld u sarkából, sőt Irodalmi Társaságunk sem fog miattok a külföld előtt legkisebb részben is hátrányt szenvedni, — de mégis méltán megkívánhatja bárki, hogy egy oly fontos és áldásos intézményről. mint Irodalmi Társaságunk, még a legkisebb részleteiben is hű kép álljon a külföld előtt. De lássuk már most, hogy mennyiben elfogult az idézett ismertetés. Elfogult annyiban, mert a szegény magyar „orthodox kálvinistákra“ rettenetesen haragszik s igyekszik őket a „Studien und Kritiken“ tudós olvasói előtt a lehető legroszabb sziliben tüntetni fel; inig viszont egyik — különben derék és igen tudós lutheránus tanártársunknak oly nagy érdemeket tulajdonit az írod. Társaság megalakulása körül. amelyeket bizonyára ö maga sem tulajdonított soha magának. Mindjárt ismertetése legelső pontjában egymásmellé állítja a római katholikusokat és orthodox kálvinistákat, szólván a Társaság megalakulásának jobbról és balród, rétmai és orthodox kálvinista részről megtámadott hosszas előkészületeiről. E nagy szavakra bizonyára igen sok roszat gondolnak rólunk külföldi hitrokonaink; elítélik a vérárulás bűnébe esett magyar „orthodox kálvinistákat.“ kik készek a protestántismus ős ellenségével, a katholicismussal kezet fogni, hogy egy Protestáns Irodalmi Társaság alakulását megakadályozzák! Pedig hát azok az „orthodox kálvinisták“ (nem szólva a „Szabad Egyház“ túlzóiról, akikre bizonyára Sz. sem gondolt.) soha és sehol nem fektettek egyetlen szalmaszálat sem az Irodalmi Társaság útjába, sőt épen az „orthodox kálvinistaság“ székhelyéből, a „kálvinista Rómából“ jött ki a legelső felhívás még 1863-ban egy Protestáns Irodalmi Társaság megalakítására, s nem az „orthodox kálvinistákon“, de az akkori politikai viszonyokon múlt. hogy ma már nem negyedszázados múltja van a Társaságnak! De hát honnan e kedvezőtlen hang Sz. barátunktól az „orthodox kálvinisták“ ellen? Bizonyára onnan, hogy azok nem óhajtottak együtt lenni a Társaságban az unitáriusokkal. mig igen sokan s köztük épen Sz. is az ellenkező nézetben voltak. Nagyon jól tudjuk, hogy a kérdés mily fontos szerepet játszott a Társaság megalakulása körül; azt is jól tudjuk, hogy a végleges megalakulás után mindenki fátyolt vetett a megelőző kellemetlenségekre s a jó békeség kedvéért félbeszakittattak vagy épen fiókban maradtak oly czikkek, meiyek Masznyik barátunk „élesen polemikus“ munkájára szolgáltak méltó válaszul s most ime a külföld előtt eleveníti fel Sz. e kérdést, melyet mi itthon, álláspontunk győzelemre jutása után, épen az ellennézetüek iránti lovagiasságból s a Társaság zavartalan működhetése érdekében teljesen fél retett ü nk. De ha már újra felszínre hozatott a kérdés, és pedig nem miáltalunk, kötelességünk megjegyezni, hogy a legnagyobb elfogultsággal párosult naivság szükséges az olyan dolgok elhivéséhez és leírásához, (mert teljesen meg vagyunk győződve, hogy Sz. barátunk kétségtelenül hiszi is azt, amit leirt.) amiket a következő sorokban olvasunk; „Dem lutherischen Professor Dr. Masznyik gebührt unbestreitbar das Verdienst, durch seine scharf polemische, an principiellen und geschichtlichen Gesichtspunkten reichhaltige Broschüre: „ Der ungarische pro test an t isch-li tterarische Verein und Debrezin“ (Preszburg 1889) verhindert zu haben, dasz der Verein nicht in die Bahnen der von Debrezin, dem „calvinischen Rom“, aus geplanten, durch Bévész bestimmten Konfessionalismus und einseitiger officiellen Kirchlichkeit, wie auch der Herabsetzung zu einer bloszen Verlagsgesellschaft für volstümlich gehaltene Litteraturprodukte einlenkte.“ Eredetiben idézem e famózus pontot, melyet az egész
