Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-06 / 14. szám
215 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21f> Egyöntetűség az ev. ref. egyházban. L A mi a legutóbbi debreczeni zsinat előtt egyik irányelv volt. t. i. hogy az u. n. lielv. liitv. öt egyházkerületből egy ö.sszliaugzó és egyöntetű u. n. ev. ref. egyház alakittassék : azon egyöntetűségre törekvő elv azóta nem csak nem hanyatlott, hanem inkább erősödött legalább látszólag. Lépten nyomon találkozunk törekvésekkel úgy a gyakorlati életben, mint az egyházi lapok hasábjain, melyek az egyöntetűséget újabb és eddig még nem mellőzött irányokban kívánják fejleszteni. Gondolkozóba esketik az ember, hogy hol rejlik ezen törekvések oka, vájjon az egyházkerületek és egyházak összetartó és ellenállhatlan szeretetében-e; vagy valami kívülről fenyegető veszélytől való félelemben-e; vagy pedig abban, hogy az ev. ref. egyháznak jelenleg nincs nagyobb dolga az egy kalap alá húzásnál. Hogy az egyházaknak sok része volna a véget érni nem akaró centralizációban és a minden irányú egyformaságban. azt nem gondolnám, mert a nép és igy egyházaink már természetüknél fogva konservative^ Hanem kétségtelennek látszik, hogy egyházunk kormányzó testületéi megragadtatva a debreczeni zsinat áradata által, úgy gondolkodva, hogy ha már nincs hitbeli szorosabb kapocs, a külső korlátokat kell lehetőleg magasra emelni. Némi részben ide vezethető vissza ami csak a múlt évben történt, hogy a tiszántúli kerület szabályozni és egyöntetűvé tenni akarta a stólát. A lelkészi körök és egyházmegyék véleményeztek is. de bála az égnek, az egyházkerületi gyűlés elég tapintatos volt ezt most letenni a zöld asztal alá. mert megsejtette, hogy úgy járna, mint a zsinat az uniformissal: ő megvenné a mértéket, de nem igen szaladnának rá. vagy ha a törvény iránti tiszteletből megkészittetné is valaki, nagyon kényelmetlenül érezné magát benne. Távol legyen tőlem, hogy én a javításra czélzó újítások ellen akarnék szőlaui, mert magamat se szeretném a dobzse pártba soroztatni. Szivemből osztozom felekezetsorsosaimmal azon örömben, hogy az öt kerület egyesült az alkotmányban, bár örömöm teljes csak akkor lenne, ha az egyesülés nem külső: alaki, hanem belső: szellemi lenne. Örömmel üdvözlöm a kor kívánalmaival és az evangyéliummal össze nem egyeztethető avas szokások félretételét. így p. o. ki ne örült volna a múlt évben Tiszántúl annak, hogy az Ízléstelen verses búcsúztatók eltöröltettek. De mily nagy volt a visszahatás a népnél! Azt is figyelemre kell méltatni. Voltak emberek, kik halottaikat lelkészi szolgálattal és búcsúztatóval akarták temettetni, de felingerülve a búcsúztató eltörlésén, egyszerű énekszóval temettek. Lármáztak, hogy kinek mi köze az ő zsebükhöz; a lelkész is megköuyezteti a gyászoló feleket, hát a kántor mért ne télietné s a túlzók pengették, hogy ha a búcsúztató eltörölhető, mint mellékes dolog, mért ne volna mellőzhető a harangozás, lelkészi szolgálat, ének stb; sőt többen az ágostai evangélikus egyházba való áttéréssel fenyegetőztek. Én részemről igyekeztem alkalmi beszédeimmel s hozzá alkalmazott búcsú hangokkal feledtetni a búcsúztatót, de még ma is azt mondják, hogy mégis sokkal szebb volt a búcsúztató. 8 bizony ha a nép értelmesebb része nem csendesíti a tömeget, aligha kerüli ki egyházunk a nagyobb mérvű zavargásokat. És ez tígyelmeztetésül szolgálhat arra, hogy pusztán az egyöntetüségi viszketeg még nem elég ok arra, hogy az egységes ev. ref. egyház egyes vidékeinek különböző szokásait egy kaptára húzzuk.1) Példabeszéd, hogy a hány ház, annyi szokás. De mikor azt látják némely korszerű férfiak, hogy egyházunkban annyi az apró eseprő eltérés, ahány az egyház : megbotránkozva ezen, erősen sürgetik az egyformaságot; hivatkoznak a katli. egyházra, mely minden eljárásban egyöntetű mindenütt. Igaz, hogy a gyertya Pesten is úgy ég, mint Pécsben; a tömjénnek is egyforma az illata mindenütt; a gépies mozdulatok Rómában is azok, amik New- Yorkban. Hiszen nekem semmi közöm hozzá, ha a katliolikusok az üdvösségre szükségesnek tartják a gépies egyformaságot: de én épen azért szeretek protestáns lenni, hogy Vorschrift ne tegyen engem rabszolgává, hanem legyen nekem legfőbb törvényem az írás, s az íráson alapuló hit- és egyházkormányzati elvek biztosítsák nekem az evangyéliomi szabadságot.2) Hogy’ mily helyesen fogták fel elődeink ezt a szabadságot, kitetszik abból, hogy mig hit dolgában teljesen egyetértettek: a külsőségekben, a mellékes dolgokban a legnagyobb szabadságot élvezték. Az 1567-iki debreczeni zsinat egységes hitvallást alkotott, az 188'4-iki debreczeni zsinat pedig hallgatólagosan eltörölte a ref. egyház hitvallási jellegét s hallgatólagosan kimondta, hogy a magy. ev. ref. egyháznak fő ismertető jellege nem hitbeli, hanem az egységes alkotmány s a. hova tovább keresztül viendő külső egyformaság. Vsudálatos az idők változása: 1567-ben a hitvallás körül forgott az egyház, ma pedig már az egyöntetű alakiság körül. Úgy tudjuk, hogy most a föld forog a nap körül, vájjon következik-e még oly idő. midőn oda térnek viszsza az emberek, hogy mégis csak a nap forog a föld körül V! Ev. ref. egyházunk egyöntetűségének szempontjából sokat írtak és még többet beszéltek a temetési szertartásra, illetőleg a lelkészi szolgálattal történő temetésekre vonatkozólag. Különösen erős dorongolásban részesült a. halotti predikáczió s ennek rovására égig magasztaltatott az imádságos temetés. Kn is azt mondom, hogy könynyebb az imádkozás; kivált ha könyvből olvassuk az imádságot, mint a predikálás: de én az evangyélium elleni merényletnek tartanám a halotti prédikációk ellen szólani.3) * *) ') A búcsúztató versek eltörlését bizonyára nem az »egyöntetüségi viszketeg« okozta, hanem saját magukban hordták haláluknak magvát. Szerkesz tő.-) A merev, végletegig menü egyformaság és a » Vorschrift»tól való teljes puritán iszony közt még nagy közbevetés vagyon! Remélem, az én kedves czikkiró barátom is ’elösmeri, hogy mennél fejlettebb és terjedtebb valamely egyház élete és működési köre, annál több törvényre és szabályra van szükség. Ha nem nyesegetjük a fát, elvadul. Sz. *) Részemről tulvittnek és erősnek tartom ez Ítéletet. Az evangéliumot mind alkalmas, mind alkalmatlan időben hirdetnünk kell ; de e kötelességünknek nemcsak prédikációk elmondásával tehetünk eleget. Nem akarok most a halotti predikácziók tárgyában vitatkozásba bocsátkozni, csak azon egy tényre hivatkozom, hogy külföldi
