Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-02 / 9. szám
Első évfolya m. 9. N/fíBtl. Pápa 1890. márczius 2. DUNÁNTÚLI r Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt. félévre 2 frt. í hasábos petitsor többj szőr közléséért ö. egy- i | szeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélycgdij HU kr. ►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: a protestáns egyház autonómiájának áruba bocsátása. IV. Antal Gábor. — Iskolaügy: A körlelkész tiszte s annak betöltése. (Vége köv.) Kis József. — Tár ez a: A hit. Fi’döp József. — Az adásteveli ev. ref. egyház története. ( \ égé.) Bulla Gábor. — V e gy e s k ö z 1 e ni é n y e k. - - S z e r k c s z t <"> i ii z e n e t e k. A protestáns egyház autonómiájának áruba bocsátása. ív. fi. De hát mi haszna is van az autonómiának, azt kérdi Balogh Sándor? És megfelel rá egész cynismussal. „Annak hasznát, úgymond csak a t ornainyzél: látják : Isten mentsen, a mi abból a kormányzottainak részébe jut! A papráltisztás joga. S e jog ereitménye, pillanatnyi mámor az egyesnél, mit a korteseszközök előidéztek; egy pár rongyos forint; a papi tekintély meggyül ázása; a vallási és erkölcsi eleadultság, az arertálásf Hiszen ha ez az autonómia, akkor nem csodálom, hogy odaadja Balogh Sándor ur, ha nem is ingyen, de egy csomó rongyos forintért, a melyet jövőre nem a választók, hanem a papok kapnának. Bizony, akkor nem okosan cselekedtek épen azok a kormányzók, a kik nem adták oda a pátens küzdelem korszakában az autonómiát a nekik kínált forintokért. De még talán az államügyek vezetői is megtehetnék, ha elég okosak volnának hozzá, hogy eladhatnák az állam önállóságát Ausztriának, az talán jobban fizetné a hivatalnokokat, vagy ha az keveset Ígérne, el lehetne adni a muszkának : a szegény adófizetőknek, az állam közpolgárainak úgy is mi haszna van az állam önkormányzatából! . . . Valóban megfoghatatlan vakság és elvakult gondolkodás az, a mely az önkormányzatban nem lát egyebet, mint a talán egyazon gyülekezetben minden évtizedben egyszer előforduló lelkészválasztásnál, épen az illető lelkészek erkölcsi silánysága miatt, néha felmerülő visszaélést. Az eszményi czélok iránti teljes érzéketlenség és közönyösség jele az, ha valaki az önrendelkezés, ha úgy tetszik függetlenség és a más parancsának való engedelmesség között nem tud különbséget tenni. A magyar protestáns egyháznak az önkormányzat egész életét átható életeleme volt mindig, ez csatolta hozzá nagy részben a szabadságszerető népet, ez adott neki erőt a küzdelemben és segítette győzelemre a túlerő ellen; ez óvta meg attól, hogy nem jutott azon sorsra, a mire jutottak az osztrák örökös tartománybeli protestáns egyházak; ez szerez neki még ma is jóakarókat és jóltevőket még a nem protestáns hazafiak között is; ennek gyakorlása különbözteti meg saját egyházunk híveit, sok tekintetben a más vallásu honfitársainktól és nagyrészben ez teszi érdekeltté világi elemünket egyházunk ügyei iránt. És ezt Balogh Sándor mind semminek tartja, csak a néhol előforduló visszaélés iránt bir felfogó képességgel. 7. És kinek adnánk el mi egyházunk autonómiáját? E kérdésre Balogh Sándor azt feleli: „annak az államnak, a melynek életében a protestáns egyházias vallásos szellem sokkal hatásosabban miiköilnék, ha a protestáns egyház beleolvadna, mint iniiköáik azon ki nil; annul: az államnak, a melyet a keresztyén szellem már egészen áthatott ■ annul: az államnak, a mely bár háborút visel, Je a mélynél: érdeke még se
