Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 624 623 A lelkészi hivatal. L>r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XX. A gyakorlat, természetesen a helyes gyakorlat, erősíti a hangot. Ha nem erőltetéssel beszélünk, ugy annál jobb, minél többet beszélünk. Kálvin, aki lelkesülten szokta előadni beszédjeit, naponként beszélt. Luther is majdnem mindennap. Wesley, aki csendes és nyugodt, bár buzgó vala a szószéken, ötvenhárom éven keresztül 42.000-nél többször prédikált. Wliitefield, a ki heves szónok volt, harmincznégy év alatt 18,000-szer prédikált. Kétségbevonliatatlanul igaz, hogy sokan oktalan és szükségtelen hevességük által beszélő szervüknek ártanak. Sok szónok sikerét épen a hevesség akadályozza meg. Cicero ifjú korában erőltette hangját s barátjai pályája elhagyását tanácsolták. 0 azonban utazni ment, s hires szónokokkal érintkezett, s megtanulta gyors kiejtését lassítani, hevét fékezni s hazájába visszatérve, kora első szónokává lett, Dr. Durbin Kentuckyban kezdette lelkészi pályáját s oly hévvel kezdett prédikálni, hogy néhány hónap alatt hangját elveszté. De jót tenni annyira vágyott, hogy midőn susogni is alig tudott, eljárt híveihez s ott beszélt nekik Jézusról, vagy magyarázó nékik az üdvösség útját. S ezen csendes munkálkodás alatt hangja lassanként visszajött, s ekkor sajátította el azt a különös utánozhatatlan szónoki kitörés-modort, amely őt hosszú ideig Amerika első egyházi szónokává tévé. A szemnek is roppant hatása van a gyülekezet fölött, Ez sokszor jobban kifejezi a szónok érzelmét, mint a szavak. Az emberek nemcsak hallani, de látni is óhajtják a prédikátort; a szem egyik alkotó eleme a szónoki hatásnak. Ismertem néhány kitűnő lelkészt, akik a gyülekezet fölött néztek el, mintha az építést vizsgálnák; s másokat, kik a prédikálás alatt mintha szemöket behunyták volna. És ez által hatásuk igen megcsökkent. A valódi szónok gyülekezetével szembe néz, bárha egy pillanatra elfeledné is mondanivalóját; folyton a gyülekezetre irányozza tekintetét, azokhoz intézi gondolatait s igy velők szellemi összeköttetésbe jön. A buzgóság értékét nem lehet eléggé meghatározni. Szt. Ágoston igy szól: „A lelkész inkább beszédjének keresztyéni buzgóságától, mintsem lelki adományaitól remélje hallgatói értelmének felvilágosítását, azok érzelmeinek megilletését és akaratuk elhatározását.“ Az idők folyamában jelentek meg egyesek, akik buzgalmuk által egész városokat, sőt nemzeteket ösztönöztek cselekvésre. Ezen buzgóságnak kell nyilvánulni minden tettében, a predikáczió Írásában, elmondásában, az imádkozásban, a hanghordozásban. Mily buzgó egy anya, midőn önfejű gyermekét oktatja. Mily buzgósággal adja egy atya utolsó tanácsait, a halálos ágyon, siró gyermekeinek. Azon lelkészek, kiket ez a tulajdonság jellemez, ugy hatnak gyülekezetükre, hogy azok érzik és sympathizálnak mély buzgóságukkal. Az extempore beszéléshez e kettő kívántatik; a szóbőség és az önuralom. A szóbőséget leginkább ezen a két módon sajátíthatjuk el: először is ha társaságban valamely idegen nyelvből hangosan fordítunk. Ezt Pitt és Macaulay ajánlják és sok más kitűnő iró és szónok is gyakorolta ezt. Dr. Franklin, Addison egy-egy essay-jét szokta elolvasni, azután arról gondolkodva saját szavaival irta le s ezt azután az eredetivel összehasonlította. A jövendőre való minden számítás nélkül, már ifjú koromban gyakoroltam, hogy barátaim előtt valamely idegen nyelvű könyvből fenhangon fordítva olvassak. Különösen kiválogattam a szép és érdekes helyeket, kiváltképen Xenophon irataiból, Demosthenes szónoklatai, Virgil ,.Aeneis“-e és Fénélon „Telemaque“-jából. Házi istentiszteletünkön pedig a szentirás eredeti nyelvéből szoktam olvasni. Ez a szokás, -— bár nem ezen czélból tettem — ,mégis nagyon elősegített, hogy könnyedén beszéljek: az is igaz ugyan, hogy ez által nem ismertem meg ugy az idegen nyelvek szerkezetét. 8 nem jutottam el annyira, mint Sophomore, aki a latinról beszélvén, azt mondá, hogy latinul tud legjobban gondolkodni. Eli megvallom egész életemben mindig ángolul gondolkodtam. A másik mód vallásos beszélgetéseket tartani másokkal. Valamely szentirási helynek magyarázata közben figyelmes elme mindig talál valamely cselekedetre buzdító szót. Ez a beszédre való készség igen nagy szolgálatot tesz a szószékben. Nemcsak kegyesség, de pliilosopliia is van a betegek és foglyok látogatásában és a szeretet vendégségéhez az embereknek utakról, ösvényekről való bekényszeritésében. A szép és választékos nyelvezet elsajátítására sokan vallásos tárgyú költemények — mint amilyet Milton is irt — olvasását ajánlják és pedig ugy a szószékbe való felmenetel előtt egy félórával. Én helyesebbnek találom, hogy Jézus szavait vagy valamely ihletett Írót olvasnánk. Az önuralmat legjobban elősegíti, ha lelkünket betölti küldetésünk végtelen fontosságának és a vele együtt járó felelősségnek gondolata. Ha valaki érzi Isten jelenlétét, és hogy az ő ügyéért beszél, a hallgatók jelenléte miatt támadó félénksége el fog tűnni. És sohase aggódjanak a miatt, hogy ez vagy ama hírneves ember megjelenhetik. — hanem prédikáljanak a népnek. Luther mondá, hogy ő nem a doctorok és professoroknak beszél, hanem a tanulatlan népnek. Fiatal emberek gyakran intézik magokhoz a kérdést: „vajon mit fog mondani az a doctor, vagy az a bíró, vagy az a professor?“ És talán akaratlanul is azoknak tetszésük megnyeréséért prédikálnak. Uraim, engedjék meg, hogy e kettőre figyelmeztessem önöket, Először is a hírneves politicusok rendszerint nem igen tudják a predikácziót megbírálni. Bibliájukon kívül csaknem minden mást tanulmányoznak. Texas egyik kormányzója egykor az ország jövendőjére való szép kilátások hatása alatt igy üdvözölte a törvényhozást: „Hogy a szentirás szavaival éljek: „imé elégedetlenségünk zord telét elűzte s dicsővé tette a nyári nap!“ A másik, amit mondani akarok ez: A legtanultabb és legkiválóbb egyének a legenyhébben bírálók a theologiai dolgokban. Ha önök jót akarnak, aligha lesz náluk figyelmesebb hallgatójuk. Azok jól tudják, mily nehéz dolog beszélni és épen ezért sokat elnéznek. Nem várják, hogy egyenest az ő számukra csinálják a prédikácziókat. Ami pedig a kemény. barátságtalan bírálatokat illeti, inkább prédikálok önök előtt, mint egy csomó, csak most felkapott ember előtt. Önmegtagadás nélkül sohasem érik el az önuralmat.
