Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
6L>5 El kell önmagukról feledkezniük. Bele kell merülniük Jézusért való dicső munkájukba. Meg kell emlékezniük, hogy önök az ő számára drága köveket csiszolnak, hogy az ó dicsőségének templomot építenék. Hivataluk magasztosságának ez az érzete, ez a tudata nem fogja engedni, hogy magukat helyezzék előtérbe. ,.l)e hát a prédikálás alatt az elmét nem a szavak válogatása foglalja-e el teljesen V~ kérdik Önök. Nem egészen. A szavak önként fognak jönni — ez a disciplinának az eredménye. Ha véletlenül megbotlanak, ne javítsák ki; menjenek tovább Whitefield szabálya szerint: ,.Sohase javíts semmit se. ha csak rosszat nem mondottál.“ Ami a gesticulátiot illeti—soha se próbáljanak egyet is csinálni. Azok a természetesek, melyek önként jönnek. Az az ember, aki tárgyába elmerült, aki vágy beszélni rendesen, helyesen gesticulál — ha csak érzelmei nem erőltetettek. A taglejtésekre nézve is szükséges a gyakorlat. A szónoklattan előzetesen tanulandó, de azért az előadás alatt annak szabályaira egy parányit se gondoljanak. Mondják: a színészek minden szót tanulmányoznak s minden taglejtést tükörben gyakorolnak; miért ne tehetnék ezt a lelkészek is? Ez a különbség van köztük, hogy a lelkész nem utánoz. Saját érzelmeinek és gondolatainak ad kifejezést. Egyszerűen önmagához hű. Mig a színész nem önmagára gondol. Nem a saját érzelmeit és gondolatait nyilvánítja ki. A szavak által megismeri mások gondolkodásmódját és a mozdulatokban azok érzelemuyilvánulását utánozza. Legnagyobb dicsősége az. ha úgy beszél és tesz. amint az. kit ábrázol — beszélt és tett. Minden tanulmánya és előkészületével oda jut csupán, ahonnét a lelkész kiindul, ha átérzi tárgyát, és bir felelősségének tudatával. Ezért, ha ajánlom is a szónoklattan tanulmányozását, egyúttal figyelmeztetem önöket, hogy ne utánozzanak. Javítsák hangjukat, de másét ne utánozzák. Ismertem néhány ifjú lelkészt, akiknek előadásából hiányzott a tiiz. az élet. mivel mély hangot igyekeztek elsajátítani. Különböző iskolák, collegiumok, egyetemek növendékei felismerhetők szónoklattani gyakorlataik alkalmával elsajátított haughordozásukból. Kn részemről mindenkor könnyen megtaláltam a gondolataimhoz illő kifejezéseket. A szivek megvetéséért való buzgalom már korán bátorrá tett, hogy nagy tehetségű és tekintélyű emberek előtt is beszéljek. Hangom a szónoklatra egyátalán alkalmatlannak látszott. Gyenge és vékony volt. A sok tanulmányozás következtében meggörbültem. Tüdőin is gyenge volt és sokat köhögtem. Barátaim majdnem mind azt hitték, hogy soká nem fogok élni. Beszéltem, mert éreztem, hogy beszélnem kell. Az első év végével orvosom le akart beszélni a lelkészi pályáról. Második prédikátor voltam egy körlelkészségben, amelyben huszonnyolczszor kelle prédikálnom s én még hattal megtoldottam, igy harmincznégyszer prédikáltam a körben. Többek közt egy kis faluban, egy szegény özvegy asszouy házában is tartottam istentiszteletet Mintegy húszán jöttek össze csak. Ezen helyen való második és utolsó látogatásomkor tudatták velem, hogy van ott egy oivos. aki hitetlen s aki szeretne velem beszélni egészségem felöl. Meglátogattam és mondá. miszerint hallá. l>i>6 hogy gyenge egészségű vagyok s néhány egyszerű tanácsot adott. Ezek nekem megtetszettek s kérdem: prédikálhatok-e tovább is. (> azt felelte, hogy ahhoz mint vallásos dologhoz semmi köz«* sincs; de mint orvos azt tanácsolja, hogy naponként csak nyolcz-tiz mérföldet lovagoljak és csak egyszer prédikáljak. Tanácsai összhaugzottak nézeteimmel és elhatároztam azokat meg is tartani. És el helyeztetésem re nézve csupán ez egyszer kérelmeztem. hogy olyan helyre tegyenek, ahol naponként 8—10 mérföldet kell lovagolnom és egyszer prédikálnom. Az elnöklő presbyter megígérte a legszívesebben pártfogását • s a füstös, poros IMttsburgba küldöttek, épen akkor, amidőn «»tt az ázsiai cholera legjobbal) dühöngött. Barátaim megrettentek; de én mentem. Egészségem az eledelek gondos megválasztása s gyakorlatok által megjavult. Hangom lassanként megerősödött és bár kellemes soha sem lett. de a legnagyobb gyülekezetben is tudok prédikálni. Ma is meg vagyok róla győződve, ha félben hagyom a prédikálást, a legnagyobb valószinüséggel korai áldozata lettem volna a brouchitisuek vagy a tüdőbajnak. Valahányszor veszedelemmel állottam szemben, mindig füleimben csengett ez a mondás: ,.valaki akarja az ő életét megtartani, elveszti azt. valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.“ EGYHÁZI ELET. Levél a szerkesztőhöz.*} Tisztelt Szerkesztő l V! Legyen szives kérem alábbi rövid közleményemnek becses lapjában helyet adni. Két dolgot óhajtok e sorokban nyilvánosságra hozni. egyik leginkább egyházamat. másik egyházmegyémet érdekli közelebbről; de úgy hiszem, teljesen közönbös. érdeknélküli e lap egyik olvasója előtt sem lesz. Az egyik, miről Írni akarok és amiről akár e lap utján, akár magán utón a szives olvasó s különösen kartársaim véleményét kérem —- röviden ez: • 1. A b. somogyi egyházmegyében érvényben áll egy statútum, mely szerint, amely egyház az egyházak által választandó bármely tisztviselőre nem szavaz, vagy lielytelenül szavaz (meg van szabva, hogy milyen, hány pecsét. aláírás, hány boríték kell) az az egyház 2 frt szavazatmulasztási bírságot tizet. Nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy helyes-e. jogos-e e statútum, lehet-e. jogos-e valakit bírságolni azért, mert nem él jogával?**) hanem megfordítom a kérdést: vájjon a szavazati jogukat nem gyakorlók büntetése helyett nem az *) Azon biztos reményben közöljük e nyílt felszólalást, hogy az illetékes helyekről azonnal meg fog jőni a megnyugtat«'» válasz. Szerkesztő. •* Szerintünk a szavazás nem pusztán jog. «le egyszersmind kötelesség is. Szerkeszt f*. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
