Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-31 / 35. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 555 Méltóztassanak megengedni, hogy ismételhessem, mily megható és elérzékenyítő ez óra reám nézve. Megható és elérzékenyítő, mert a mit óhajtottam, megnyertem azt Isten kegyelméből : megnyertem, hogy zsenge ifjúságomtól fogva késő öregségig szolgálhattam az egyházat, hogy Pál apostol szavai szerint: „a Krisztus dolgában juthassak a halál közelébe/4 Eddigi engedelmességemmel s vallásom és egyházam iránt eddig érzett szerelemmel kérem be magamat a ft. egyházkerület további jóakaratába s kegyébe. Jt: * E nemes érzelmektől egészen átszőtt s igazi mély hatást keltő válasz után következtek az egyes tisztelgő küldöttségek. A gondnoki kar nevében, mint hivatalra nézve legidősebb egyházmegyei gondnok gr. (ri/ürky Abraliám üdvözölte Beőthyt e szavakkal: „Nekem, mint legidősebb egyházi gondnoknak jutott a szerencse Méltóságodat a gondnoki kar nevében üdvözölni. Méltóságod 50 éven át szolgálta egyházunkat. Méltóságod egy emberéltet töltött hitünk szolgálatában, melyet méltán nevezhetünk magyar vallásnak, melynek követői tekintélyes részét képezik a magyarok azon zömének, mely mindig ott volt, hol a vallás. a haza megkívánta. Ragaszkodásunk, de egyúttal nemes hivatásának jeléül is ezen arany tollat (átadja) adjuk át. Isten sokáig éltesse Méltóságodat!“ Beöthy meleg hangon mondott köszönetét és ígérte, hogy mindig szivén viseli egyháza ügyét. Ezután az esperesi kar nevében üdvözölte a hivataloskodása szerint legidősebb esperes, Váhji Lajos. Majd a jegyzői kar nevében a hivataloskodás szerint idősebb lelkészi aljegyző Körmendi) Sándor adott kifejezést a jegyzői kar érzelmeinek. A pápai ref. ig. tanács nevében ennek elnöke. László József kocsi lelkész üdvözölte a jubilánst ; a pápai főiskola tanári kara nevében pedig Kérész Kálmán. Beöthy válaszában a pápai iskola felvirágzását a jelenlegi tanári karnak tulajdonítja és élteti őket. A belső somogyi ref. egyházmegye nevében Beijedi) István emelt szót. A komáromi egyházmegye nevében, — mely egyházmegyének az ünnepelt ez idő szerint gondnoka — az egyházmegyének esperese fejezte ki ragaszkodását. Majd Rév-Komárom város, mint a jubiláns szülőhelye adott kifejezést érzelmeinek Tuba János szónok által. A komáromi ev. ref. egyház nevében Konkoly Thege Béla köszöute meg a jubilánsnak az egyház iránti fáradozásait. A jubileum programújának legutolsó pontja volt a székesfehérvári ref. egyház üdvözlete Tutaj Imre lelkész által. * * * Az ünnepély után fényes közebéd volt a „Magyar Király“ nagytermében. Az asztalfőnél Beöthy Zsigmond. a jubiláns ült, körötte Pap Gábor püspök, Tisza Kálmán főgondnok. Boné Géza és gróf Gyürky Ábrahám gondno55(> kok s az esperesi kar. Elsőnek Tisza Kálmán emelt poharat a királyi párra : Minden nemzetnél szokás, — úgymond — hogy az uralkodót, a királyt éltetik, de ez más nemzeteknél az illem szokása. Nálunk ez a szokás a törhetetlen szeretetnek, lángoló hűségnek és a trón iránti kimagasló, elévülhetetlen vonzalomnak nyilatkozata. Azért 0 Felsége 1. Ferencz József Magyarország koronás királyáért s felséges családjáért üríti poharát, mint a ki a törvények tiszteletét a kötelességek teljesítésében mindannyinak szeme előtt példánykép gyanánt lebeg. Az Úristen koronás királyunkat felséges családjával az emberi élet legvégső határáig éltesse! Utána László József a pápai ref. főiskola gondnoka igen szellemdús és nagy hatást keltő felköszöntőt mondott az ünnepeltre. A harmadik szónok Pap Gábor a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, a társaság lelkes ovácziói közt Tiszát éltette. ,.Ó táutoríthatlan ragaszkodását, nemes leikével párosult bölcsességét közölte nemcsak egyházával, de a hazával is. — Minden pártban vannak lelkes, igaz hazafiak, kiknek csak útjaik válnak el. de a czél közös, a magyar haza boldogítása. De másfelől az is kétségtelen, hogy vannak. kik csak akkor jó hazafiak, ha beszélni kell. A beszédek pedig igen sokszor szappanbuborékok, s vannak, kik midőn a megpróbáltatás napjai jönnek, akkor félrevonulnak és elnémulnak. Ábrándképeket rajzolnak a tömeg elé. De vannak hazafiak, kik tettekkel igazolják, hogy igazán hazafiak és életüket, vagyonukat, mindenüket készek a haza oltárán feláldozni. Ilyen hazafi, ki mindenét áldozatul hozta a hazáért, Tisza Kálmán. 0 nem szavakkal. de tettekkel igazolta hazafiságát, s nemcsak a béke idején, de a vihar közt is igazolta, hogy szereti a nemzetet s a magyar hazát. Mikor nem volt szabad sem a szó, sem az alkotmány, sem a gondolat, mikor a magyar alkotmányosság csak egy szép idea volt és tulajdonképen csak a protestáns egyház autonómiájával volt egybeforrva, Tisza akkor lépett fel és működésével megmentette a magyar protestáns egyház s a magyar alkotmány jogait. Azon férfiúnak életéért és családjáért üríti tehát poharát, a ki egész életének működésében hozzájárult ahhoz, hogy az újjászületett magyar nemzetet újjászületésében és nemzeti emelkedésében tovább segítse. Itt kezdődött az ő nagysága ; akkor lett ő oly nagygyá, mely nagyságot homlokáról senki le nem tépheti. És mikor a miniszterelnökségtől önként visszalépett, nemcsak nem vesztett nagyságából, hanem nyert, mert most már mi határozottan magunkénak mondhatjuk őt, szerethetjük s mindenkor közöttünk lehet. Az elérhetetlen ábrándokért az elérhetőt nem adjuk oda. Politikai pályája Scyllák és Charibdisek között vezetett el, de a szirteknek a hazát soha nem vitte neki, inkább életét és vagyonát vetette latra, de a hazát mindig megóvta a veszedelemtől.“ Természetes, hogy még számos pohárköszöntő hangzott el. melyeknek részletezését azonban lapunk szűk tere nem engedi meg; de mégis ki kell emelnünk közülök egyet, a Beöthy Zsoltét, ki a fiúi szív melegségével kö
