Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
477 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 47S Azonban a Symbolika e tudományokkal való rokonsága daczára is nagyobb önállóságra tarthat igényt, mint az az első pillanatra látszik. A Symbolika nan tekinthető a: egyház- vagy dogmatörténet körébe tartozó paszta monograph iának. A Symbolika abban különbözik a kereszténység különböző dogmatikai alakulásainak tisztán dogmatörténeti tárgyalásától, hogy egyházi s nemcsak dogmatikai kontroverziákat ir le. azaz nemcsak olyan (dlentéteket. a melyek valamely dogma keletkezése és fejlődésének krízisére utalnak. hanem olyanokat, a melyek egy képző és fejlődő processus maradandó alapját jelzik. Épazért mondhattuk a Symbolikát a maradandó érvényre jutott tankülönbségek okirati azaz hitvallásszerü tárgyalásának. A Symbolika s a dogmatörténeti monograpíiia tartalma közötti különbséget legl)iztosabban arra való utalással jelezhetjük, hogy a dogmatörténet nagyobbára apadóban van. mihelyt a nagy egyházi szakadásig jutott el. Követi ugyan az egyes tanfogalmakat fejlődésük összes phasisaiban és stádiumaiban, a dogmatika különböző árnyalatainak követése és méltánylása sem kerüli ki figyelmét, azonban a nagy egyházi szakadás beálltával elvesz a tárgyaló- vagy olvasónál az iránta való előbbi érdeklődés. A »Symbolika a bibliai tudománynyal analóg állást foglal el a theologia organismusában. A mint a kijelentés, a melynek okmányai az írásban foglaltatnak, nem csupán történeti jelentőséggel bir. nem csupán valamely dogmatikai fejlődés kiinduló pontja, hanem maradandó normativ tekintélyű a vallásos-erkölcsi igazságokra nézve, épugy a symbolumok sem csupán a történeti processus fejlődési csomópontjai, hanem maradandó érvényű bizonyságok. vallástételek. Ha a Symbolika. a mennyiben theologiai symbolica, lényegileg véve történeti tudomány, úgy másrészt, a régebbi polemikát magába felvéve, dogmatikai jelentőséggel is bir, épenazért a különböző tárgyalási módnak lehetősége aszerint van megadva, a mint a történeti vagy a dogmatikai érdek nyomul előtérbe. A •> szempont közül egyiknek sem szabad teljesen hiányozni egy helyesen irt vagy előadott Symbolikából. (’) A Symbolika terjedelme. A Symbolika a különböző egyházak ellentétes tanfogalmaínak történeti-dogmatikai előadása, a mint azok az okirati bizonyságokban, a hitvallási okmányokban foglaltatnak. De melyek azok a különböző egyházak, a melyeknek tankülönbségei a Symbolika táigyaiV Erre az irók még világos feleletet nem adtak, sőt inkább máraczimek mutatják, hogy az egyházak s egyházi pártok hitének, dogmáinak tárgyalását czélozzák. a mi aztán azt eredményezi. hogy a Symbolika ily tárgyalásmód mellett a sektáknak végnélküli perspektívájában vesz el. Ha a Symbolika csak a maradandót érvényre jutott tankiiIönőség eket tárgyalja, úgy eme meghatározás által annak köréből eleve kizáratnak ama tanrendszerek, a melyek aktuális tekintélylyel többé nem bírnak. így p. o. a sociniánusok. arminiántisok. methodisták stb. a melyeknek sajátos hittana i'sakis a nagyobb ei/i/házi partok hitrendszereinek módosulása. A Symbolika ennélfogva csakis azokkal a tanrendszerekkel foglalkozhatik. a melyek oly sajátos theol. fejlódésnek kiinduló pontjaiul szolgálnak, a melynek érvénye még ma is van. (>ly közösségek tehát, a melyekben sajátos theol. fejlődés nincs, a Symbolika körébe nem valók. Ily egyházi irányoknak ephemér jellege onnan magyarázandó, hogy nincs meg bennük a kijelentett igazsággal s az egyházi traditióval való összefüggésnek köteléke. A mysteriumnak a vallásból való kizárásával, a puszta kritikával, az egyházi traditióval való merő szakítással maradandó egyházi organisation! el nem juthatunk. Epazért. a socinianismus sorsa, Mene tekelje a későbbi hasontermészetü kísérleteknek, az összes eretnekségeknek, — mert az épen a hörcsia fogalma, hogy positiv aj ele hiányában kizárólag az eddigi dogma egyes részeinek egyházi feloszlatására!, a: eddigi traditio elvetésére! törekszik aj vallásos közösségi életnél: az alakítására. A luiresia. mivel a kereszténységet a természetes szellemi fejlődés puszta mozzanatának tartja, a dogmatörténet tárgyalásának körébe való, épazért a Symbolikának el kell tekintenie n häretikus tanrendszerek szektáskodó sajátosságainak tárgyalásától. A szektákkal való ellentétnek föltüntetése a dogmatika vagy gyakorlati ideológiába való. a hol a gyermekkeresztelés tanát a baptisztákkal. az üdvelsajátitást a methodistákkal. s az egyházi hivatal tanát az irvingiánus felfogással szemben tárgyaljuk. .1 Symbolika ennélfogva csakis azon egyházak azaz kér. közösségek tán rendszeréire atal. a melyei: maradandó egyházi létre jutottak el s theol. fejlődésökben aktuális érdekkel bírnak. Kiterjed tehát a 7 kath. s 7 prof. egyház különböző tanjogalmainak történethittani ismertetésére. 11a a Symbolika terjedUInTének meghatározásánál nagy súlyt fektetünk valamely egyházi közösség aktuális érdekére, úgy abból nem az következik, mintha az symbolumok alapján készült dogmatikai dolgozatokat is forrásoknak használhatna, a mit már tudományunk maradandó történeti jellege is tilt, Eme theol. fejlődésnek reá nézve csak közvetett becse van, a menynyiben a symbolumok eredeti tendentiájának megvilágítására szolgál. Másként áll a dolog a római egyházban, a hol a dogmák folytonos produktiójas akijelentés permanens forrásának fölvétele mellett a Symbolika a jelenre terjeszkedik ki. Példa rá az immaculata conceptio. a Syllabuss. a vaticanum dogmája, mely a Symbolika korábbi tárgyalásait lényegesen megváltoztatta,— holott hallottuk, hogy épen Möhler tagadta a protestánsoknál a hitvallás s theol. dogmatikai magániratok közötti különbséget. s_az ő egyháza bizonyos előszeretettel épen Luther legmerevebb kifejezéseire, olykor az asztali beszédek apokryph közléseire szeret hivatkozni. Az a gondolat, mely szerint a .Symbolikát, mint a különböző egyházak tanfogalmainak összehasonlító tárgyalását kezelnek s ide azoknak további dogmatikai fejlesztését is értenék, különböző discíplináknak összezavarására vezetne. A tlieologia történetének határozott köre van, s ha abból csak azokat a dogmatikusokat vinnék is át a Symbolikáhu, a kik ex professo ragaszkodtak a hitvalláshoz, úgy ez. mindkét tudomány hátrányára volna s főleg a theologia történetét egyik jelentékeny részétől fosztaná meg; a hitvallások tartalmát pedig egy meg nem egészen adaquát fejlődésnek világába helyezné. (Folyt. kőv. Dr. Szlávik Mátyás.
