Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45G 455 A mostani jelölő bizottság jogköre, az alkotandó új lelkészválasztási törvényekben, csupán csak az illetékesség megállapítására redukáltassék, minden egyes választási esetben az illető egyh. megyének tartozó felelősség mellett. Hogy a választási jog, ilyen szelíden korlátozott szabadság mellett, túlcsapongani nem fog, másrészről a szolgálati idő és érdem is érvényesülhessen, erre nézve elég íékező biztosítékul szolgál a püspöki kar által készített egyházosztályozási és lelkészminősítési munkálat, A gyülekezetek válasszanak — sorrendjük keretében — szabadon a rájok nézve illetékes lelkészek közül! Ezen elv kielégíti és megnyugtatja mind a két felet. Mert a gyülekezet, még ha személyes aberráció lépne is közbe, nem választhat nem neki való lelkészt; s a titokban epedő, meg nem választott lelkész nem bélyegeztetik meg nyíltan. Ennyit meg kell adni — és egy jottával sem kevesebbet - -a szabadság levegőjében saját lábán járni tanult prot. egyháznak és lelkész! karának. Ezt követeli a közérdek. Különben baj lesz Izraelben! Az idők jelei már is gonoszok. Meg kell állapodni a veszélyes lejtőn, a gyülekezetek, egyházmegyék és kerületek jogait absorbeáló czentralizáczió lejtőjén. Vissza kell adni és meg kell védelmezni az autonómiát alant is; mert annak gyökérszálai a gyülekezetek földéből szívják táplálékukat, ha ezeket elvagdaljuk: a magas autonómia, a konvent és zsinat annyira védelmezett, de már jól körül nyirbált autonómiája czifra karácsonfává alakul. Az igazságot meg keli szívlelni, ha mindjárt közpap szájából jön is.*) Mi itt alant alighanem többet és jobban látunk, mint bölcs vezéréreink odafent! Az egyház közigazgatásában és igazságszol*) Nem örömest látom ugyan az általam szerkesztett lapban a »közpap« czimet, mert szerintem egyházunkban valamint »közpapok« úgy »főpapok« sincsenek; de változatlanul hagytam ez igen sok életrevaló gondolatot felvető derék czikk végén ezen kifejezést nemcsak azért, mert én is szilárdul vallom a »non quis, séd quid« elvét, — hanem azért is, mert czikkiró úrról egyáltalában nem tételezem fel, hogy oly értelemben számítná magát a »közpapok« sorába, mint ezt a szót az ország túlsó felén lakozó némely lelkésztestvéreink használják. gáltatásában foglalja el őt megillető helyét ezen elv: „Suum Cukpie“ ! És szent lesz a béke a magyar Sionban. Vajha úgy legyen! Szabó Zstg-mond ev. ref. leik. A lelkészi hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XIV. A lelkésznek legfőbb teendője a prédikáczió készítése. Néhány nap és ismét vasárnap leszen. De miről prédikáljon V Ezzel a kérdéssel találkozik a könyvekben. melyeket olvas, ezzel találkozik bárhova menjen. Ha gyülekezetét még nem ismeri teljesen, nem csoda, ha nehézséggel választ textust. Mindazáltal vannak tárgyak, melyekről bármikor lehet beszélni. A megtérés; az Ur Jézus Krisztusban való hit; az imádkozás és a szent élet kötelessége; az igazak jutalma, a megtérés nélküliek rettenetes sorsa, oly tárgyak, hogy bármely hallgatóság előtt fejtegethetők. De ha a lelkész ismeri gyülekezetét, annak sajátos igényei és körülményei szerint választhat textust. Ha valaki komolyan hozzálát hivatalához és felfogja, hogy mennyi veszély környezi híveit, felismeri az uralkodó bűnöket, a csábításokat, kísértéseket, melyeknek az ifjak ki vannak téve. az élő példákat, melyek vonzanak, a kérdés. mely szivét, lelkét betölti, nem az, hogy mit mondjon V hanem, hogy mely tárgyról szóljon előbb? Itt tetszik ki a valódi különbség az igazi lelkész, a kinek szive népéért ver, és aki vágy az életnek igéjét hirdetni előttük, és a között, a ki csak azért megy fel a szószékbe, mert az idő eljött s néki valamit mondani kell. Nem óhajtom a régi szabályt alkalmazni: ,.midőn nincs mondani valód, ne szólj semmit se.“ mert fontos dolog, hogy az istentisztelet rendes időben megtartassék; de azt tanácsolom, hogy ilyen esetben az isteni tisztelet rövid és egyszerű legyen. S mégis azon lelkészek, kiknek nincs mondani valójuk, rendesen sokáig tartják. Ha csupán azért prédikálandanak, mert kell. ha Isten nem bízott önökre semmi üzenetet, hanem csupán azért akarnak valamely szép értekezést felolvasni, hogy az emberek igy szóljanak : ,.milyen szép prédikáczió!“ vagy ha van előadó tehetségük s azt akarják érvényesíteni: akkor legkönnyebb mód beszédet szerezni, ha valakitől kölcsön kérnek. így sok gondtól megszabadulnak. Ha nem kölcsönözhetnek, vehetnek. Ángliábau nagy mennyiségben gyártják s átlag kilencz penny-ért adják darabját. Föl nem foghatom, hogy ez ideig valami vállalkozó Yankee nem vágott bele. Ha se nem kölcsönözhetnek, se nem vehetnek: Paley segélyükre jön s azt tanácsolja, hogy ötből csináljanak egyet. Azonban ez a tolvajlás nem mindig biztos. A beszédtolvajokat is, mint egyéb tolvajokat megcsípik gyakran. Egy ifjú emberről hallottam egykor* aki felavatásra bocsáttatsz erkesztő.
