Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
457 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45S ván próba prédikácziót tartott. Midőn a bizottság az ifjú emberre kedvezőleg Ítélt volna, egy öreg lelkész láthatólag felindulva tudatta a bizottsággal, hogy az ifjú nem saját prédikáczióját ínomlá. hogy neki meg van az egy igen ritka könyvében, a miről eddig azt hitte, hogy egész Amerikában csupán az az egy példány van meg. S az ifjú embert kérdőre vonta. Az egész nyíltan megvallá, hogy nem ő csinálta és hogy nem régen hallá s épen ő tőle s neki is annyira megtetszett, hogy elhatározá ő is elmondani. A hir nem szól arról semmit, hogy az ifjú emberrel mit tettek; hanem az öreg ur nem kérdett többé semmitsem. Komolyan szólva, elég csalfaság és szélhámosság van a világban a nélkül is; és az olyan gyülekezet erkölcsisége alig lehet magas fokon és az egyes tagok alig tisztelhetik a meant et tűnni törvényét, ha lelkészük is úgy lopja prédikáczióit s aztán úgy kéri rájuk Isten áldását. De hát egyátalán nem szabad más prédikáczióját elmondani? véleményem szerint egyes alkalmakkal lehet; de ezt ki kell nyilvánítania. A lelkész igy szólhat: „Kálvin, vagy Wesley, vagy Roberston, vagy Spurgeon beszédei között olyat találtam, mely mi reánk teljesen ránk illik s azért ma azt óhajtom felolvasni.“ gyülekezete valószínűleg csodálni és helyeselni fogja választását. Vagy ami talán még jobb, mondja el saját véleményét és prédikácziója többi részét képezhetik valamely nagy nevű iró szavai, természetesen az idézett forrást ki kell jelentenie. Ily módón mások beszédének felhasználása nemcsak nem jogtalanság, de hasznos is lehet. A tíatal lelkészeknek tanácsolom, mások előtt ne beszéljenek arról, hogy nem tudják miről prédikáljanak. Azok ösztünszerűleg érezni fogják, hogy nincs rá hivatása és hogy inkább a hatást vadássza, mintsem építeni akar. Megtörténhetik, hogy két tárgy közül nem tud választani, nem tudja, melyik illik inkább gyülekezetéhez. Ka van egy lelkész, vagy más értelmes, bizalmas barátja, a kinek Ítéletére bízhatja magát, helyesen tesz. ha azt kérdi meg. Különösen azon esetben tegye ezt. ha más gyülekezetbe megy prédikálni. Más különben a lehető legkevesebbet beszéljen beszédéről s annak tárgyáról. Ha Isten hívta el s a lelkész érzi az isteni vezérletet: ügyelje meg gondosan a körülményeket s buzgó imájára megnyeri a kívánt feleletet. Valaha ismertem egy koros, nagyhitü és hatással működő lelkészt, a ki előre sohasem beszélt prédikációjáról. Mert — úgymond — ha nem beszél róla. úgy a sátán nem ronthatja el a hatást, mig ha beszél róla. a sátán meghallhatja és ellene dolgozhat. Ez Ugyan túlságos érzékenykedés, de azért bámulom komoly lelkületét és azon tettvágyát, hogy a lehető legjobbat akarta. És igy prédikáczió után ne várjanak bókokat. Ha ez érdemben érzékenyek, idővel még érzékenyebbek lesznek. Ha az isteni izenetet átadták, hagyják az emberekre. De ha beszélgetésük tárgyává teszik, az emberek azt fogják hinni, hogy önök bókok után sóvárognak és hogy többet gondolnak saját hírnevükre, mint az ő lelkűkre. Az előzetes mentegetödzések és az utólagos czélozgatások, hogy prédikációjuk nem élvezetes, rendesen nagytoku önzésről tesznek bizonyságot Mindenek előtt tisztában legyenek a ezéllal. a melyet beszédjükkel el akarnak érni. Hogy a meg nem tértekhez, vagy a gondolkodókhoz akarják-e intézni, avagy a hívőket erősíteni? Hogy valamely elhanyagolt kötelesség teljesítésére akarnak-e buzdítani, vagy valamely veszély ellen inteni, avagy nyugalmat és reményt óhajtanak-e nyújtani a szenvedőknek és szomorkodóknak ? S ezen meghatározott czél szerint válasszák a textust. Megtörténhetik azonban, hogy olvasás, elmélkedés, vagy egyéb foglalatosságuk közben egy-egy textus nagy erővel hat önökre, úgy. hogy könnyen választhatnak. Már velem is történt néhányszor alap ige keresés közben, hogy egyes szeutirási helyek oly erővel és oly fénynyel tűntek fel előttem, hogy mást nem is láttam. Vagy mással való foglalatosságom közben egy-egy textus oly hirtelen s oly erővel tűnt fel elmémben, hogy másra nem is tudtam gondolni, s ilyen textusokról prédikálván — mondhatom mindig a legnagyobb sikert, a legközvetlenebb eredményt értem el. Figyelmeztetem önöket, hogy alap igék ül soha se szakítsanak ki egyes szavakat úgy. hogy az igazi jelentéséből kiforgassák, vagy olyan passusokat, melyeknek szószeriut különös értelmük van. de a bibliában allegorice használtatnak. Ismertem egy lelkészt, a ki erről a szóról beszélt ,.egy*‘, ilyen felosztással egy Isten, egy hit. egy kereszség, egy menyország, egy pokol. Egy másik ,.a mennybevezető hat lépcsőről“ prédikált, egy harmadik pedig ezen textusról; „Es láttaték nagy jelenség az égben: egy asszonyi állat." Egy tanulatlan prédikátorról halottam, hogy ezen passusból, hogy az egyházba behozatnak „veszedelmes tévelygések“ a szót rosszul olvasván, alapigéjéül ezt monda ..veszedelmes mende-mondák*4*) és egy hatalmas beszédet tartott a pletykázás ellen. A főszabály ez, hogy, a mennyire csak lehetséges, fontoljuk és értsük meg, hogy Isten mit akart benne kijelenteni. A textus választásával szorosan egybefügg a tliema választása is. Ezeknek mindig egyetemes érdeküeknek kell lenniük, miként az apostolok és a próféták és különösen az áldott Idvezítő erre példát adtak. Tudniuk kell. hogy az a szenzácziós prédikáczió. a mely s/.okatla óságával a képzeletet iugerli, többnyin1 hatálytalan. Vaunak egyes lelkészek, a kik rendesen előre kihirdetik prédikációjukat s az embereket thémájuk különlegessége, excentriczitása által akarják magukhoz vonzani. Ismertem egy lelkészt, aki a „púpos hát hasznáéról prédikált; egy másik egy alkalommal az „ördög temetéséről*4; egy harmadik pedig „azon szavakról, melyeket nem Isten, nem is az ember, és nem is az ördög mondott,“ az az Hálám szamara hangoztatta azokat, a textus magában véve nem is volt ügyetlenül választva. Nem régiben is olvastam egy hirdetést, hogy valaki arról akar prédikálni, hogy „Jónás miként vesztette el esernyőjét,“ Ez pedig a tök-inda vala. mely neki árnyékot tarta. Mennyire elmaradnak ezek az áldott Idvezitő és apostolok példájától! Es mennyire meggyengülhetett a gyülekezetek hite, ha azt hiszik, hogy ezek Isteu követe hozzájuk! A tíatal lelkészeknek, hogy alkalmas tárgyakat választhassanak, azt ajánlom, hogy tartsanak jegyzőkönyvet * Heresy-tévelygés; hearsay (olv. hiiW^meode-iiiniida, rokon hangzásnak. Fordító. 2‘.)*
