Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
E 1 s ö évfolya m. Ü&. S/ilHI. Pápa 1S90 j-alius 20. n v:-----r * / DUNÁNTÚLÉ ■*-----------------------------y I ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. A----------------------------'K r HUH (ÜTÉSEK HÍJA: í hasábos potilsor többszöri küzJósóórt •>. o«ryszeriórt 7 kr sorja. Ezenkiviil bőiy<‘i.rdi,| •'!() kr. •© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM' ^ Idkészválasztási törvények revíziójához. Szabó Zsiymond. — A lelkészi hivatal. X1Y. (hr. M. Sim/»«in.) Egyházi élet: Levél Szt.-Györgyvölgy érői. (i. — Tár ez a: Elvi kérdések a Symbolikában. hr Szlácik Mátyás. — Könyvismertetés: Szőnyi Beniámiu és a hódmezővásárhelyiek. Kis K, nő. •— Véli- y e s. k ö z 1 e m é n y e k. A lelkészválasztási törvények revíziójához. A komáromi ev. ref. egyházmegye f. évi tavaszi közgyűlésében a lelkészválasztási törvények revíziója tárgyában egy bizottságot nevezett ki azon utasítással, hogy véleményes javaslatát az augusztus hóban tartandó közgyűlésre terjeszsze be. Mint a bizottság egyik igénytelen tagja, véleményemet e nagy fontosságú, közérdekű tárgyban a következőkben bocsátom nyilvánosságra: Hogy a debreczcni zsinat által alkotott lelkészválasztási törvények nem feleltek meg sem az alkotók intentiójának, sem az érdekelt gyülekezetek és lelkészek várakozásának, sőt a választó gyülekezetek békéjét, nyugalmát minden azelőtt gyakorlatban volt választási törvénynél jobban felzavarták s mondhatni minden egyes választási esetnél elégületlenséget, nem ritkán keserű utóizü megbotránkozást idéztek elő: annak egyedüli oka. véleményem szerint, abban rejlik, mert e törvények a gyülekezetek választási jogát teljesen illusióriussá tevő, a protestáns szabaddvüséggel homlokegyenest eben kezó, felelősség nélküli jelölő bizottság intézményén, mint retrográd irányéi és reakezionarius természetű alapon épültek fel. Ezen intézmény sohasem verhet gyökeret a saját emberségéből élő, épen azért logvitálisabb érdekeiben szabadon rendelkezni is akaró reformált egyház életföldében. Tehát el vele! A jelöléssel együtt, ennek előzményét a pályázást, helyesebben: önmaga piaezra vitelét, kinálgatását — mint a lelkészi önérzetet sértő s a lelkészi tekintélyt, a nyilvánosságra lmrczolt és meg nem választottakban lealázni alkalmas intézményt — szintén „delendam esse cense/ Mert az csakugyan tragikomikus vonása önnek a szerencsétlen, halvaszületett törvénynek, hogy megadja a kompetencziát a lelkésznek, de elveszi tőle a muszka értelemben alkotmányos kandidáló bizottság. Milyen rettenetes hatalom ez! Kötöz és oldoz; öl és elevenít. Ha nem tetszik a pályázó ábrázata, vagy nem vág bele az érdekkörbe: ki vele! És ha kebelbarátunkat vagy szerelmes fiunkat nem tudjuk egy kis aljegyzőséggel dekorálni, mely igen pászol na egy első osztályú egyházhoz, akkor — bár egykét évi szolgálat után — érdemeket szereztetünk vele a közigazgatás terén: vagy végső esetben iratunk vele a Cyankáliba*) egy dörgedelmes czikket és megtesszük irodalmi férfiúnak —, mert mi csak a lelkiismeretünknek vagyunk felelősek, ezzel az úrral pedig könnyen kibékülünk! * Nőim lévén jogosultságunk a ezikk szövegében inegjf'uy/.eseket tenni, e helyen kell megjegyeznünk. tekintettel azon körülményre, hogy lapunkat néhányan kerületünk határain túl is olvassák, miszerint a »C.yankáli* alatt igentisztelt munkatársunk minden valószinfiség szerint kerületbeli la (társunkat, a D. I’r. közlönyt érti. Szerkesztő. 29 Az egyház és iskola körétől.
