Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-13 / 28. szám
Első évfolya ni. V 2*. szám. Pápa 1S90* * 1, jtilíus líi. DUNÁNTÚL! ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel e^ész évre 4 frt. félévre 2 frt. *Az egyház és iskola köréből. Á DUNÁNTÚLI EV.REF. E&YHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petitsor többszöri közléséért ö. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélvejrdíj .“>0 k — X ~© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: meguyitó beszéd a tatai ev. ref. egyházmegye lelkészt értekezletén. (Vége.) ('zihe Lnjo*. A lelkészi hivatal. XI11. (I)r. M. Sbnpmn.) — Tár ez a: Imádság a vallásos üldözések korából. Közli Gázon lnne. — Vejf y es k ö z 1 e ni é n y e k. — Hivatalos rész:. Károli emlékünnepély. — P á-1 y á z a t. Elnöki megnyitó beszéd a tatai ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezletén. (Vége.) Termékeny talajt készít a magyar ref. egyházban az unitárismusnak R-szor. Közigazgatási egyli. törvényeink között némelyiknek, népünk szellemével ellentétes és egyházi életünk keretébe nem illő volta és azoknak inpracticus alkalmazása. Ezekre nézve — többek mellőzésével — most csak a lelkész választási törvényeket, s a közalap kezelés módját említem lel. Hogy lelkészválasztási törvényeink — átalában véve — népünk szabadság-, s gyakran szabadosság szerető szellemével s egyházi életünkkel ellentétben állanak s folytonos zavar s békételenség eszküzlői, tanúsítja azon tapasztalat, mely szerint ezen törvények alkotása s életbe léptetése óta megejtett lelkészválasztások őOw/0-ja nem történt meg egyházi bíróságok kényszerített befolyása s eljárása nélkül. Nagyon hosszéira nyúlnék beszédem, ha lelkészválasztási törvényeink hiányainak egyenkénti felsorolásába bocsátkoznám. Miután az egyházi lapok e hiányokat eléggé és gyakran szellőztették a közönség előtt, most átaiánosságban csak annyit mondok róluk, hogy teljesen igaza van azon lelkósztársunknak. ki Lessing szavait idézve igy nyilatkozott a lelkész választási törvényről: „A mi benne jó, az nem új: s nmi új, az nem jó.“ Ezen hiányoknak beszédemben részletezése helyett czélboz vezetőbbnek tartom, ha ezek felett jelen lelkészértekezletünk eszméket cserélem!. Valamint eszmecsere tárgyává teendi közigazgatási törvényünk mindazon részéit, melyeket a tapasztalat népünk szellemével ellentétesnek s egyházi életünk keretébe nem illőnek bizonyított, hogy a majd összehívandó zsinaton rendezés tárgyai lehessenek. Ezek sorába helyezem a közalap jelenlegi kezelésmódját is, mely sok egyházban. ha az a szabályzatnak megfelelően történik, minden évben felzúdulás és háborúság okául szolgál: gyűlölet s kárhoztatás tárgyává teszi a lelkészt s presbyteriumot és oly felelősségre kényszeríti ezeket. — valamint a közalapot kezelő esperesi hivatalt is —-. melyet ezek. hivatalos állásuk erkölcsi oldalát is tekintve, magokra nem vállalhatnak. Ki merné tagadni az országos ref egyházi közalap áldásosán üdvös voltát, messze jövőbe kiható nemes czéljait? Sőt inkább megismerjük, hogv ezen nemes eszmének megvalósítása, koronája a múlt zsinaton hozott törvényeknek: de a kezelési mód. az évenkénti ajánlat, vagy kivetési s beszedési eljárás, még azon változtatások mellett is, melyek a kezelési módra nézve a konventen engedélyeztettek, miként a mezőföldi és veszprémi egyházmegyékben fájdalommal tapasztaljuk. az unitárismus karjai közé* hajtja népünket.
