Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

439

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

440

Mint fentebb már említém. nem szándékozom e helyütt felsorolni közig, egyházi törvényünk többi s azon részleteit, melyek hiányuknál fogva a következő zsinaton revisió tárgyát kell hogy képezzék, nehogy továbbra is termékeny talajt készítsenek az unit. propagandának. De azon legfőbb hibáját még is ki kell emelnem, hogy midőn az egyházi közig, törvényeknek egyik fő czélja volna, külső és belső egységet, jogegyenlőséget teremteni a magyar ref. egyházban, akkor ezen törvényeket megalkotott zsinat többsége az autonómia iránti féltékenységből, Erdélylyel élén, oly csoda alakká formálta a magyar ref. egyházat, melynek a kerületekben öt feje, az egyházmegyékben 57 karja van, melyekkel ötfélekép gondolkodik és 57 félekép cselekszik.

Azon elszigeteltség, mely a zsinati törvények által inaugurálva van s mely az 5 egyházkerület között tényleg élesebb és erősebb, mint hajdan ; Erdély engedélyezett particuláris helyzete s eljárása, melyekkel a zsinaton közmegegyezéssel alkotott törvények fölé az autonómia alapján saját igényei és tetszése szerint alkotott statútumaiból új törvénykönyvet codificált, mind oly motivumok, melyek az egyetértetlenség, a széthúzás és válásban termékeny talajt készítenek az unitárismusnak a magyar ref. egyházban.

És végül, hogy a jelen alkalommal többet ne említsek, termékeny talajt készít az unitárismusnak a magyar ref egyházban:

4-szer. Lelkészeinknél a cura pastoralis hiánya vagy gyengesége s azon körülmény, hogy az unit. lelkészeknél a lelki gondozás és kormányzati eljárás czéltudatosabb s ennélfogva buzgóbb és kitartóbb, mint a ref. lelkészeknél. Erős szavak, mondhatni vádak ezek. kedves lelkésztestvéreim ellenünk; de a tapasztalat, a tények igazaknak láttatják. Mert tekintsünk csak kissé figyelmesen körül, s vizsgáljuk, keressük az áttéréseket mozgató okokat. Avagy nem azon helyeken verhetett-e gyökeret népünk között az unitárismus. hol építkezés, lelkészfizetés, vagy egyéb köz és magán érdekű dologban, a nép, s a lelkész és presbyterium között vitás kérdés merült fel, s a lelkész mint a presbyterium elnöke, igen gyakran helytelen s egyáltalában a viszonyokhoz nem illő alapra helyezkedve, a törvényeknek gyakorlatiatlan, és czélszerütlen alkazásával, s a nép előtt gyakran személyes érdek látszatában, mereven es túlhajtva ragaszkodott a fenálló törvényekhez, vagy a magát túlélt particuláris szabályokhoz. A nép elégedetlen része, mielőtt közöttük az unit. egyház megalakult volna, elébb mindenütt felkereste a felsőbb fórumokat baja orvoslása végett: de már ekkor, az először csekélységből származó, könnyen kiegyenlíthető, s pastoralis prudentiával könnyen elsimítható ügy, a belőle vagy vele kapcsolatosan előtérbe nyomult más ügyek hozzájárulásával, oly nagygyá és élessé fejlődött, hogy a fenálló egyházi törvény, vagy szabály lábbal tapodása s veszedelmes praecedens alkotása nélkül, a baj orvosolható nem volt.

Tagadhatatlan, hogy a nép — a mai materialistikus irányú korban s hitbuzgóság hiányában — nagyon hajlandó még azokat is megvonni az egyháztól és a lelkésztől, melyek az existentiához tartoznak s metyeket azok törvényesen követelhetnek. De épen ezen hajlam, a nép ezen veszedelmes és átalánosan elterjedt betegsége indikálják a lelkész pastoralis prudentiájának, hogy ne követelje azokat, melyek talán törvényes, de nem igazságos vagy csak látszólag törvényes alapon nyugosznak; hanem igyekezzék a népben elébb a hitbuzgóságot, egyháza s lelkésze iránti szeretetet és ragaszkodást, okos, körültekintő s a viszonyoknak megfelelő eljárással feléleszteni, mielőtt valamely nagyobb mérvű s a nép anyagi erejét s hozzájárulását igénybevevő ügy kiviteléhez fogna, vagy személyét érdeklőleg olyant követelne, melynek a nép nagyobb része makacsul ellene szegül. A ki a Krisztust igazán akarja követni, s annak valódi szolgája akar lenni: „az tagadja meg magát s vegye fel az ő keresztjét.“ A jó pásztor nem csak vagyonát vagy személyes érdekeit, de életét is adja a juhokért. Nézetem szerint, miután az ev. ref. vallás, az egész életet s ennek minden viszonyait és körét átható evangéliomi életelv és megnemesítő isteni erő; ennek a lelkipásztorai nem maguknak vagy anyagi érdekeiknek, hanem az Istennek, az evangéliomi életelvet és nemesítő erőt, a nép leikébe átültető és nevelő szolgái, kikben a cura pastoralis eriteriuma: a kötelességszeretet és hűség, a prudentiával párosult czéltudatos munkásság és türelem s missiószerü kitartásnak hiányozni nem lehet. Hol ezek lelkészeinkben hiányoznak, ott az unitárismus nálunk mindenütt termékeny talajra talál.

Tisztelt értekezlet! Ámbár beszédem elején nem érintettem s Ígértem, de az elmondott tőre-