Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-22 / 25. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

392

391

időben villannak meg. A Szentlélek munkálódását ez érdemben igy Írja le Idvezítőnk: megtanít titeket mindenekre és eszetekbe juttatja mindazokat, a melyeket mondottam nektek.“ Midőn tanítványait kibocsátá igy szála hozzájuk: ,.Elmenvén pedig prédikáljatok és azt mondjátok : Elközelített a mennyeknek országa.“ Rövid beszéd volt ez. mégis lelzavarta a zsidó világot. A további utasítása az vala, hirdessék azt. amit tőle hallottak: „Amit néktek a sötétben mondok, a világon mondjátok; és amit a íiilbe súgva hallotok, a ház feliről prédikáljátok." S azon nagy megbízást adta nekik „tanítsatok minden népeket,“ ..hogy megtartsák mindazokat, melyeket én parancsoltam néktek." így tehát átadá a tanítványoknak az ő prédikálásnk summáját és lényegét, a melyet nem volt szabad elfeledniük és hűségesen hirdetniük kelle bárhova mentek is. Az apostol inti Timotlienst: „A mig oda megyek, légy ligyelmetes az olvasásban, intésben és tanításban.“ „Ezekben gyakoroljad magadat, ezekben légy, hogy a te gyarapodásod nyilvánvaló legyen mindenek között." Es ismét: „Ha valaki különböző tudományt tanít és nem enged a mi í runk Jézus Krisztus jó beszédének: és annak a tudománynak, mely az isteni tiszteletről vagyon, az olyan kevély semmit nem tud. hanem kérdésekben és beszédekben való tusakodásban bolondoskodik.“

A szószékre való előkészület lehet közvetlen és közvetett. A közvetlen jelenti a beszéd elrendézését. A közvetett pedig az anyag összegyűjtését, amit tartalékba is lehet tenni, hogy elővegyük a mikor szükség lesz rá. Lássuk most ezen közvetett készülést.

„Prédikáljad az igét.“ hangoztatja szent Pál ez intést nyomatékkal. utolsó szavai között. Ha a prédikálás •nem más. mint a ránk bízott üzenetnek embertársainkkal való közlése, úgy egyedül az ige az, amit prédikálhatunk. Tudnunk kell. hogy: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra. a fenyítékre, mely igazságban vagyon. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészíttetett," Timotlienst igy üdvözli Pál: „gyermekségedtől fogva tudtad a szentirásokat. melyek tégedet bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.“ A zsoltárosnak azon magasztos helye, melyet igy kezd: „Az l'rnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket,“ az igének valódi becsét a legszebben Írja le. Jézus mondá: „a beszédek, melyeket én szólok néktek. lélek és élet,“ Hogy a lelkész sikerrel hirdethesse az igét. szükséges. hogy azt szorgalmasan tanulmányozza, ne saját hasznára (mint már megjegyeztem előbb), hanem, hogy azt másoknak világosan megmagyarázhassa és hogy tanulságokat vonjon ki azok oktatására, lelkűk javára. Ezen czélból nem elég. hogy azt folyton át meg átolvassa, — hanem minden egyes könyvet külön tanulmányozzon, hogy behatolhasson az iró, a kor. a nép szellemébe, a kikhez s a mikor irt s minden mellék körülményt megfigyeljen, mert ezek adnak jelentőséget és erőt szavainak. Az egyes részeknek az egészhez való viszonyának megértésében oda kell törekedui, hogy a szent Írás egysége teljesen nyilvánvaló legyen. Olyan egység az. mely, bár a különböző részek, különböző Íróktól és időkben származtak : mégis a különböző szinsugarak egyesülve ragyogó fényt vetnek

az emberek ösvényére, mely őket az időből az örökkévalóságba vezeti át,

A teljes megérthetés tekintetéből az Írást Írással kell összehasonlítani s kritikai munkákat, commentárokat használni kell. A különféle korok és népek szokásait, erkölcseit illustráló munkák, s Izrael népének a szomszédos népekkel való történelmi összeköttetésének és a szentföld geographiai s topográfiái ismerete szerfölött hasznos. Távol van tőlem, hogy egyes szerzőket ajánljak, vagy, hogy ezek műveinek relativ becsét megállapítani megkíséreljem. Mindezen dolgokat tiszteletreméltó és tudós professoraiktól jobban megtanulhatják. En csak azt ajánlom önöknek, s a legkomolyabban, hogy az igére fordítsák figyelműket legfőképen.

A lelkésznek oly jártassággal kell bírnia a bibliában. hogy azt mindenkor alkalmazni tudja. Mást akár tudjon — akár nem, csak a bibliai nyelvet sajátítsa el, mindenkor hatni fog. Abban megtalálja a legjobb argumentumoknak bő forrását és ép úgy a legszebb illustratiokat. Mert annak költészete szép, képzelete magasztos. Nagy becse abban rejlik, hogy Isten által kijelentett igazságokat tartalmaz és pedig oly formában, amely legkönnyebben megtalálja az utat az emberi lelkiismerethez. A lelkész, aki sokszor idéz a szentirásból, nemcsak hallgatói tiszteletét nyeri el. hanem valami láthatatlan isteni erő társul eme szavaihoz „ezt mondja az úr“ úgy, hogy beszéde nem hangozhatik el eredmény nélkül. Az emberek beszéde legyen bár hatalmas, legyen bár szép, mégis csak szavak azok. De az Urnák igéjében isteni erő rejlik. Miként, mily módon, nem tudom megmondani; de a szentirásból sok példáját idézhetjük. Midőjh a zsidók a Vörös tenger partján állottak, Mózes rendesen használt szavakat ejtett ki, — de Isten rendelte, hogy azokat ejtse ki, és a vizek ketté váltak. Midőn Elizeus, Illyés palástjával megüté a Jordán vizét, az a ruha csak olyan volt. mint más ruha, Elizeus karja sem volt erősebb, mint az emberi kar szokott lenni, s a viz mégis ketté vált, utat nyitott Elizeusnak. Midőn Jézus lecsendesité a vihart és a habokat, hiszem, hogy valami rendkívüli nem volt észlelhető hangjában és modorában, mégis az elemek engedelmeskedtek, mert érezték az Isten hangját. Mikor a hetven tanítványok visszatérőnek, nagy örömmel ezt mondották: „Uram. még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!“ Hiszem hogy álmélkodva látták, hogy szavaikat mily jelek követik. IS ez azért volt, mert ugyanazon szavakat mondották, amelyeket Jézus reájuk bízott, így az önök ajkairól hangzó ige is Istennek hatalma le7 szén az emberek üdvösségére.

Önök is tudhatják, hogy azon emberek, akik az emberiségnek legtöbbet használtak, buzgón tanulmányozták az igét. Sokan közülök mást nem is igen tudtak. A bibliából és saját tapasztalataiból vonta ki Bunyan „A zarándok útja“ bámulatos történetét, amelynek valószínűleg száz olvasója van, mig a nem ihletett nagy szónoknak ékes beszédjét egy elolvassa. Könyvtárainkban meg vannak South és Barrow, Howe és Godwin, Kálvin és Luther, Wesley és Edward müvei, de azokat kevesen olvassák és tanulmányozzák, mig annak a szegény üstfoltozónak a könyvét megtalálhatjuk majdnem minden kunyhóban, és