Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-22 / 25. szám
393 mily sok zaklatott léleknek szerez az nyugalmat és békét. Ennek a titka ez: hogy inkább Isten igéjét, mint saját szavait használta. Anglia legmagasb egyházi méltóságainak egyike, mint mondják igy szólt egykor: ,.a biblia és Shakespeare tettek engem yorki érsekké.“ Csak a szentirásnak alapos ismerete téliét minket ,.minden jó cselekedetre tökéletesen felkészítették Figyelmeztetem önöket, hogy egyes szentiratokat fölibe ne emeljenek a többinek. A zsoltárok szépek, az evangyeliomok és a levelek tanulságosak, de azért csak részei az Isten igéjének. Soha se engedjék meg maguknak, hogy az ó-testámentomról lenézőleg szóljanak, vagy gondoljanak. Az is ép olyan igéje Istennek, mint az új. Az is kijelentés. Isten szükségesnek tartotta azt az emberiségre nézve. Szükségessége nem csupán történelmi, prófétai és világosító mivoltában nyilvánul, de mert az egyes történetek az igazság bő forrásait képezik, még a legsötétebb elbeszélések is, miként a kovakövekben szerte ágazó arany és ezüst erek gazdagon jutalmazzák meg a kutatók fáradságát. Saját tapasztalataimból hozzak fel példát? Gyermekkorom óta olvasom a bibliát, s jól emlékszem, hogy mint gyermek megütődtem azon, hogy annyi rósz van megírva a legjobb emberek felöl is; hogy a legtöbbnek rajza habár egészben véve követendő is. nagyon homályos sziliekkel van festve. Voltak helyek, amelyekről azt véltem, jobb volna kihagyni, Úgy látszott előttem, hogy azok nem emelik Isten dicsőségét és az emberiségnek nem szolgálnak valódi oktatására és épülésére. Midőn tanítómat e végből megkérdém, ezt teleié: „Ez mutatja a szentirók igazságszeretetét és részrehajlatlanságát; ha ezek jellemét árny nélkül rajzolták volna le. a képek nem volnának hűk; és elbeszéléseik inkább dicsbeszédek, mint történetek lennének.“ Elismerem, hogy ezen magyarázat a legjobbak közé tartozik, de nem elégített ki. Azért igy szólottám, ha én irtani volna meg Noé életét, nem irtain volna meg oly körülményesen ittasságának jelenetét. Ha én irtani volna duda életét, nem emlitettem volna meg Tárnánál való esetét. Ha Dávid életét én irtani volna meg, amily gyorsan csak lehet surrantam volna át Bethsabéval való történetén, és nem emeltem volna ki annyira Salamon bűneit. Akkor azt mondották, hogy mindezek azért Írattak meg, hogy isten kegyelnie annál nyilvánvalóbb legyen, és igy minden időkben remélhessenek a bűnösök, látván, hogy Isten mindezen vétkek és hüllők daczára megkegyelmezett nekik. Ez a nézet inkább megnyugtatott, ámde ez sem elégitett ki teljesen. Kgy napon olvasás közben azon tapasztalatra jutottam. hogy Krisztusnak majdnem minden őséről ily rettenetes dolgok jegyeztettek föl. Hogy nem csak Noé volt az, aki erős italokkal élt; hogy nem csupán duda. Dávid és Salamon voltak azok. akik tévútra jutottak. S mindezek kiniagasult emberek valának ; mig körülöttük és alattuk lealjasodott és romlott volt a tömeg. Ezekről említés sincs téve. mig azon emberek. Krisztus őseinek hibái gondosan följegyeztettek. Egészen új gondolatok támadtak bennem. A rom. katholikusok megkísértették Krisztust emberi természetétől amennyire csak lehetséges megfosztani ; és igy kezdették Mária szeplőtlen fogantatását tanítani. Nem igy a szentiratok. Ezek azt bizonyítják, hogy dézus *94 emberi elődei nem voltak jobbak más embereknél; és hogy ősei közt voltak olyanok, akik minden lehető vétek és bűnnel beszennyezték magokat; és hogy azt a vért, mely ereiben emberi részről folyt, romlottaktól vette át. Mégis felvette azt az emberi testet, tisztán tartá és megszentelő azt. S az emberiséget — képviselvén az egész fajt, fel magasztalta. Így jutottam el azon vigasztaló gondolatra, mit árthat nékem az öröklött hajlandóság? Mit árthat az, hogy bűnös elődöktől származtam? Az a Jézus, aki tizenkiiencz százada megjelent testben, lakliatik én bennem is, és megtisztíthat. S ekkor alászállására gondolva, megvilágosodva olvastam: „mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen volna a test miatt, az Isten az ö liát elbocsátván a bűnös testnek hasonlatosságában a bűnért, a bűnt kárhoztató az ö testében." Ez a nézet, közelebb vitt az ldvezitőhöz, mint valaha voltam. (). az embernek fia, mint ilyen nem csak ismeri gyengeségünket, de mint főpap, nem olyan „ki a mi erőtelenségiink érzésén meg ne indulhatna,“ mert ö is ..megkisértetett mindenekben hasoulatosképeu, a bűntől megválva.” Mily természetesen folyik ebből a buzdítás: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelemnek székihez, hogy irgalmasságot nyeljünk és kegyelmet találjunk, az alkalmatos időben való segítségre.“ EGYHÁZI ELET. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. Folyó hó 11 12. napjain taitotta meg a mezőföldi ev. ref. egyházmegye rendes évi közgyűlését. Szűcs dános esperes és Hóné Géza em. gondnok urak elnöklete alatt; mely alkalommal leginkább csak saját bejügyeinkel illető határozatok hozattak s épen azért azoknak legnagyobb része a közönséget közelebbről nem érdekelvén: tudósításunk meglehetősen rövid lehet. A főbb tárgyakat az alábbiakban sorolom elő röviden. 1. Az esperesi. egyházlátogatási jelentés felolvasása közben, egy vallássérelmi esetről értesült egyházmegyénk, melynek a vil. bíróság előtt való megoldása nézetünk szerint — nem volt kielégítő. Azért is ez esetből kifolyólag. utasította egyházmegyénk a kebelbeli lelkészeket, hogy hasonló esetekben, már a feljelentésnél az iigyállás tüzetes leírása mellett — az e. megyei ügyészeket kérjék fel közreműködésre és saját felperességiik mellett, ezek által tegyék a pert folyamatba, nehogy alaki hibák, vagy mulasztások miatt az ügy lényege szenvedjen. 2. Hosszas vitát idézett elő a eonfirmatio határidejének megállapítása. — némelyek az áldozó-rsütórtöki, mások az új-kenyéri úrvacsora idején leendő eonfirmatio mellett foglalván állást: — végre is. az áldozó-csütörtöki hiterösités védői jutottak győzelemre, megállapittatván egyúttal az is. hogy mivel a contirmatioi vizsga letétele után. a nagyobb iskolások sem szép szóval, sem kényszerítéssel iskolába járásra nem birhatók, az iskolai köz-25* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
