Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-22 / 25. szám
Első évfolya m. Pápa 1690. junius 22. 2.V szánt. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel e*rész évre 4 frt. félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből. i ISMl EV, MF. EGYHÁZKER. HIVATAÜIS ÍIZIM HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasiibős petitsoi többszöri közié« ért 5, é<ry| szeriéi T kr sorja. Ezen- i kívül bélycjtdij •'!() kr. A-----------------' ___X-© MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. 5BTARTALOM: a lelkészí hivatal. X. (I)r. .17. Simpson.) — Egyházi élet: A mezőtoldi egyházmegye közgyűlése. li. — Iskolaügy: A j»ápai főiskola az 1889—90. isk. évben. — A köznevelési és közoktatási szervezet revíziója. -— Tárcza: lvis-Koniárom történetéhez. Uécfcz Kálmán. — Vegyes közlemények. A lelkészi hivatal. J )r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. X. Minden fontos dolog illő előkészületet igényel. Az igehirdetés, ezen legmagasztosabb kötelesség, melyet Isten emberekre bízott, különös készültséget kíván. Mégis vannak egyesek, a kik azt állítják, hogy a lelkésznek minden előzetes elmélkedés nélkül kell beszélnie. Vgy mondják, bogy ezáltal Urunknak a tanítványoknak adott emez utasításának engedelmeskednek: „ne legyetek szorgalmatosok mi módon és mit szóljatok: mert azon órában megtaníttattok arra, mit szóljatok. Mert nem ti vagytok a kik szólni lógtok, hanem a ti mennyei atyátoknak lelke az aki szólni lóg ti általatok.“ Azonban ez azokra vonatkozik, akik a tiszttartók és királyok eleibe vitetnek ő érette, hogy ott megostoroztassanak és megbüntettessenek. De még ezek körül is csupán azokra, akik különös adományt nyertek, a kiknek hatalmat adott „a tisztátalan lelkek ellen, hogy azokat kiűzzék és gyógyítanának mindenbetegséget és minden erőtlenséget.“ így ezen utasítás napjainkban sem alkalmazható másra, mint akinek hasonló hatalom adatott, vagy aki a hatóság elé hurczoltatik Krisztus nevéért. Azok, akik az előkészület nélkül való prédikálást követik, azt mondják, hogy a Szentlélek iránt való tiszteletünket az által mutatjuk ki, ha nem saját ismeretünkre, elménkre, vág)* ékesszólásunkra támaszkodunk, hanem az isteni ihletésre. Távol van tőlem, hogy a Szentlélek befolyását, vagy Jézus azon Ígéretét, hogy tanítványaival leszen mindenkor, kevésre becsüljem: csakhogy, szerintem a prédíkálásnak analógiája van a többi munkákhoz, a melyeknek teljesítését Isten az emberekre bizta. A földműves előkészíti a földet, megtisztítja a vetőmagot, elveti s gondosan védi a vetést, de mégis Isten adja az aratást. 0 ad életet a maghoz, ö az, aki öntözi esővel és napfényt ad rá. A beteg ágyához hivott orvos gondosan megfigyeli a betegséget és a szerint rendel orvosságot; de ez csak azért lehetséges, mert Isten ügy alkotta az embert és a gyógyszereknek oly tulajdonságokat adott, hogy az elromlott egészség helyreállítható legyen. Isten igéjét adja a lelkésznek, s ad neki Ítélő tehetséget, ügyességet annak használatára. A Szentlélek világosítja meg a szentkönyvet, vezeti ítéletét és teszi hajlandóvá a gyülekezetek hogy hallgassa és befogadja az igazságot. Így bár Pál plántál. Apollos öntöz, de az Ur ad növekedést. Szorosan véve extempore prédikálni nem lehet. A lelkész kiválaszthat egy textust a nélkül hogy gondolataiban azzal foglalkoznék és «‘gyedül emlékezetére és képzelet« Te támaszkod hátik az előadást illetőleg: ám a beszéd tehetségét gyermekkorában nyerte s ugyanazon szavakat gyermekkora óta használja. Ha a szentirásból idéz, vagy saját tapasztalataiból hoz tél valamit, emlékező tehetségét használja. így rögtönzés alatt csupán az érthető, hogy a gondolatok a kellő 25
