Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-08 / 23. szám
361 korlat által jutott ide. A mit ma tesz, az mind a régi működés eredménye. Sir Joshua Reynoldsról mondják, hogy egy úri ember félszólítá, festené le leányát. Midőn a kép elkészült, ötszáz irtot kért érte. Az úriember sokalta, hogy néhány napi munkáért ennyit fizessen. Sir Joshua azt válaszolá, hogy téved. Negyven évébe került, hogy ily képet festhessen. lg}7 a predikáczió is bár ha ma készült is, valósággal mégis több évi munkálódás eredménye. Hiszem, hogy csak kevés fiatal ember van olyan, aki el nem bátortalanodik, midőn egy kitűnő szónokot hall. Nem volna szabad feledniük, hogy idővel ők is lehetnek olyan szónokok, igy azok példája ösztönzésül szolgálhatna nékik; és hogy Isten nem ad egyházának sok olyan embert, van elég hely a komoly munkások számára ha nem oly nagy tehetségünk is. Engedjék meg, hogy ismét magamról beszéljek. Az egyedüli komoly kisértést, hogy a lelkészi pályát elhagyjam, az első évben éreztem. Egy új templom felszentelésére egy hirneves lelkészt szólítottak fél. 0 nagy tehetségű, mély és eredeti gondolkodó, de gyenge egészségű ember vala. Sok ideig kétkedéssel küzdött, a mit részben néhány unitárius könyvnek tulajdonithatunk. De ekkor már egészségi állapota javult és a kétkedésből tiszta, világos hitre jutott s részesült a Szentlélek megszentelő kegyelmében. Azon alkalommal öt prédikácziót tartott, melyek telve valónak nagyszerű gondolatokkal, kifejezése erőteljes volt párosulva kenettel. Egy véltem akkor, hogy ilyen beszédeket soha sem hallottam, s ma is azt mondom, hogy kevés hasonlót hallottam. Rám megalázó és bátortalanító hatást tettek. 1 Így éreztem, hogy nincs jogom a szószékbe menni és saját gondolataimat hangoztatni, mig ilyen emberek vannak. Elhatároztam, hogy az év végével elhagyom állásomat. Arra ugyan nem mertem gondolni, hogy nem prédikálok többé, hanem, hogy a missiót elhagyom és valamiféle foglalkozás által fentartom magam s csak akkor és ott fogok prédikálni, a midőn s a hol szükséges leend. Tervemet elmondtam egy barátomnak, aki szintén hallotta azon beszédeket — s ő minden áron le akart beszélni. Mielőtt az év letelt volna, egy alkalmi istentiszteletet tartottunk, melyre egy nálam egy évvel idősebb lelkész testvért prédikálni meghivtam, bár tehetségét nem ismertem. Nagy és fényes gyülekezet jött össze. Mihelyt 36 2 megkezdette a sz. szolgálatot, észrevettem, hogy csalódtam. Gondolatai durvák és összeilletlenek valónak, előadása pedig rettenetes volt. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, fejemet lehajtottam s föl nem mertem volna tekinteni. Gyötrelmemben elhatároztam, „hogy mig az egyház ilyen lelkészeket kénytelen lesz alkalmazni, maradok és prédikálok.“ Ez volt az utolsó kisértés. Hogy püspökké lettem, nekem kelle elhelyeznem azon lelkészt. Soha sem lett jó prédikátorrá. Bár nevét mindenkor elhallgattam, soha sem találkozliatom vele hálaérzet nélkül, mert jól lehet tudatlanul, de ő gyógyított ki engem félénkségemből. Egyházunk elnevezése. E lapnak múlt számában az igen tisztelt szerkesztő ur ,.Egy kis névkérdés" ezimü czikkben azt vitatja, hogy egyházunknak jelenleg elfogadott hivatalos elnevezését meg kell változtatni. Szerkesztő úrnak szives engedőimével bátor vagyok e tekintetben eltérő nézetet nyilvánítani, amit pedig csak azért teszek, hogy e rendkívül fontos kérdésben egyházunk végzetes hibát ne kövessen el, máskülönben nem lévén szokásom, hogy egyéni nézeteimmel a nyilvánosság elé lépjek. A debreczeui zsinat egyházunkat igy nevezvén el: ..Hvangéliom szerint reformált magyarországi keresztyén egyház “ s az ágost. hí tv. egyházban javaslatba, hozatván az ..evangyeliomi anyaszentegyház" elnevezés czikkiró úr szerint ..úgy a megállapított, mint a javaslatba hozott elnevezés nem szabatos, többet mond mint kellene és igy okvetlenül más által helyettesítendő/ Ámde épp azon érv, amit állítása támaszául felhoz, a mellett bizonyít, hogy a jelenlegi elnevezés hátrány nélkül meghagyható. Mert ha mi sem tagadjuk meg az evangélikusoktól, hogy az ő egyházuk „uvangjeliom szerint reformált,“ ők sem tagadják, hogy a mi egyházunk nem volna „eoangyeliomif akkor tehát nem lesz soha összeütközés közöttünk ezen czimek miatt s továbbra is, mint eddig, testvéreknek fogjuk elismerni egymást. De vannak most már igen nagy súlyú /tositiv érvek, amelyek miatt meg kell hagyni egyházunknak jelen hivatalos elnevezését. Egyházunknak, azt állítom, nem is volt soha más kelifex elnevezése, mint ez. hogy „evaugyeliom szerint reformált egyház/ vagy egyszerűen reformált egyház. Mert egyházunk fő jellemvonását, a történelem tanúsága szerint. nem az alkotja, hogy ez vagy amaz hitvalláshoz akár helve tie a, akár belga, skót vagy angol mnfessióhoz ragaszkodik, hanem az, hogy evangyeliom alapján colámt/i/iif minden izében, úgy belsőleg mint külsőleg reformált at oU. A eonfessió jó, helyes, üdvös -— valamint határozott tévedés, hogy a debreczeui elnevezés folytán a 23* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
