Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-25 / 21. szám
329 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. át (\I—\ 111. osztályukban) a görög művészet ismertetését. végül mindezekből szóbeli érettségi vizsgálatra kötelezném a növendékeket. Cikkemben vázolt elvek szerint való eljárás mellett tartom csak gyümölcsözőnek a görög anetoroknak magyar fordításokból való ismertetését, csak igy védhetjük meg korunk materialisztikns irányú nevelése ellenében a fölemelő idealismust, mely a görögöket is vezette kitűnő alkotásaikban. Jól mondja Horatius: fíraiis ingeuium, Oraiis dedit ore rotundo Musa loqui, praeter landein null tus avails. Romani pueri longis rationibus assem Discunt in partes centum diducere............ .............At liaec animos aerugo et cura peculi Cum semel imbuerit, speramus carmina fingi Posse linenda cedro et levi servanda cupressoV' (A mi főgymnasiumunk specialis viszonyát tekintve ha a ft. egyházkerület a kényszerhelyzetnek engedve, elfogadja az uj törvényt, az a szerény nézetem, hogy mig a gymnasium uj épülete el nem készül, amelyben a rajz tanítására külön, alkalmas helyiség lesz s igy az uj rendszer elfogadásával a nyolc termen kívül a még szükséges egy terem is meglesz, addig — akár miniszteri engeielemmel a ft. egyházkerület ne alkalmazza a tizenegyedik rendes tanárt, hanem a meglevő tanárok óradijazással töltsék be a szaporodó órákat s csak a negyedik évre, midőn — remélhetőleg — a gymn. épülete kész lösz. hirdessen — ha a reform üdvösnek bizonyul — a szükség szerint pályázatot.) Szerény nézeteimet az érdeklődők szives rétiectálásába ajánlom. Dr. Kapossy Luczián. Anselmus és az ontológiai bizonyíték. Az Isten létezését erősítő bizonyítékok felállítására a vallásos lelket azon szükség érzete vezette, hogy egyrészt saját magára nézve is az ész előtt a kétely legkisebb árnya nélkül tisztán álljon a hit igazsága, másrészt pedig azokat, kik az Isten létezését tagadják, valódi argumentumokkal győzze meg tagadásuk helytelenségéről. Az évezredek folyamán számos ily bizonyíték lett fölállítva: melyek azonban bármily alakot öltsenek is különben, alapjukban kettőre : az ontológiaira és a kosmologiaira vihetők vissza. Kant szerint ugyan (Kritik d. r. Vernunft 4K7 1.) három bizonyítási mód van; t. i. „vagy határozott tapasztalat s az érzékvilágnak e tapasztalat utján megismert minősége képezi kiindulásunk pontját s innen emelkedünk az okozatiság törvényei szerint egy a világon kívül fekvő legfőbb okhoz; vagy pedig határozatlan tapasztalatból indulnunk ki. vagyis bármely létet empirice alapul veszünk vagy végre abstrahálva minden tapasztalattól puszta fogalmakból következtetünk a legfőbb okra. Az első bizonyíték a physikotheologiai, a második a kosmologiai, a harmadik az ontológiai. 'I óbb nincs és nem is lehet.** Látni való azonban, hogy a két első 330 amennyiben mindakettö a tapasztalatból indul ki — tulajdonképen ugyanazon alapon áll, aminthogy Kant szerint is a physikotheologiai bizonyíték a kosmologiain nyugszik, amelynek viszont alapul szerinte az ontológiai bizonyíték szolgál (Kr. d. r. V. .494) így tehát az Isten léteiének bebizonyithatúsága végre is az ontológiai bizonyíték erős vagy gyönge voltától függ s Kant, ki a bizonyítékok elégtelen voltát akarja kimutatni, hogy a tudást elégtelen voltáról meggyőzve helyet csiuáljou a hitnek, legélesebben az ontológiai bizonyítékkal foglalkozik. E bizonyíték, mely az emberben élő istenfogalomból következtet Isten valóságos léteiére, eanterburyi Anselmus nevével van elválaszthatlanul összekötve. Igaz ugyan, hogy hasonló irányú eszmék már Auyustinusnál is találhatók, különösen de lib. arb. 11. 3—lő s főleg cap. 9 13, ahol Augustinus azt bizonyítgatja, hogy az ember igazság és boldogság után törekszik, az igazság szétágazó sugarai pedig eyy változhatlan igazságra vezetnek, mely épen ezért az emberi elme körén kívül fekszik, mint szinte a különböző javak, melyeket az ember elérni igyekszik. egy legfőbb jóra visznek vissza. De a legíölületesebb összehasonlítás is mutatja, hogy Anselmus bizonyítéka nem Augustinusénak egyszerű reprodukálása, azonfelül pedig a syllogistikai alak, melybe e bizonyíték öltöztetve van. Anselmusnak eredeti, senkitől nem kölcsönzött tulajdona. Anselmus eanterburyi érsek 1033-ban született .Kostában (város Piemoutban) vagyonos és tekintélyes szülőktől. Atyja Condulph világi élvek hajhászásába merült s fiát, ki ifjú gyermekkorában szerzetes akart lenni, ettől visszatartva, magával ragadta az élvezetek árjába. Midőn ez azonban nagyon is kicsapongó életet kezdett folytatni, annyira megdühödütt, hogy fia kényszerítve látta magát örökségéről lemondani s elmenekülni. Három évi kóborlás után a llec-i kolostorba jutott, hol Lanfrane buzdítására magát a tanulmányoknak szentelte, kielégítve egyúttal régi vágyát a szerzetesi ruha felöltésével. Szigorú ünkinzás mellett a legnagyobb mérvű engedelmességet tanusitá, elannyira. hogy mint eanterburyi érsek a pápától társat kért, akinek utasításait az élet közönséges kérdéseiben követhesse. Daczára alázatosságának, meg volt győződve munkái jelentékeny voltáról. Miután korábbi irataiban az Isten létéről s azon tulajdonságokról, melyeket mi Isten nevéhez csatolni kénytelenek vagyunk, kimerítően értekezett, s a szentháromság és a Krisztus elégtétele tanát mint ö hitte — tökéletesen kifejtette: a lélek származásáról óhajtott Írni, mivel senki más ezt úgy mint ő megtenni nem képes. Ez az óhaja nem teljesülhetett, a kivitelben megakadályozta a halál, mely őt — egyháza s a hierarchia ügyében szenvedett sok viszontagságok után mint eanterburyi érseket 70 éves korában. 1 loo-ben érte utol. Anselmus életirója Eadmerus. ugyanaz kit a pápa mint folebb említők. Anselmus mellé ennek kertére kísérőül adott, számos csudás dologról is beszél, melyekben magasabb befolyás nyilvánult, mely befolyás következtében nála gyógyulást kereső betegek valósággal egészségesek lettek. Mi igaz e dologban, bajos volna megítélni. 21*
