Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 332 kétségtelen azonban az. hogy Istenbe vetett bizalma ha­tártalan nagy volt. E bizalomban tudományos munkái si­kerét is magasabb befolyásnak tulajdonítá. amint ezt a Proslogium előállásának Eadmerus által adott rajzából láthatjuk. Különösen sokat foglalkoztatta Anselmust azon gon­dolat. miként lehetne az Istenben való hitet egy rövid bizonyíték által kétségbevonhatatlan bizonyosságra emelni; e gondolat nemcsak étvágyát s álmát rabolta el, de ájta­­toskodásaiban is zavarta. Ezért liajlandó volt kezdetben az egészet az ördög kisértéseinek tartani s igyekezett tőle szabadulni. Hasztalan. Egy éjjeli virrasztása alkalmával azonban hirtelen megjött a megoldás s Anselmus meg volt győződve, hogy ezt az isteni kegyelemnek köszönheti. An­nál nagyobb becsben kellett tartania. Leirta tehát gondo­latait egy viasz táblára s ezt egyik szerzetestársának adta át megőrizés végett. Néhány nap múlva azonban, a mint visszakérte, a tábla nem volt többé helyén, daczára hogy a kolostor egy tagja sem vette magához. Anselmus leirta az egészet mégegyszer s egyik társa elrejté mosta viasz táblát ágyának titkos zugába s im másnap a tábla darabokban feküdt a padlón ágya előtt. Az egyes része­ket összeállították s igy a rajt levő Írást olvashatóvá te­vék; Anselmus azonban, attól féltében, hogy az egész megsemmisülhetne „Isten nevében“ pergamentre Íratta, így vallotta be indirecte az ördög is, a kinek incselkedé­­sei okozták a Proslogium elbeszélt sorsát, hogy mily nagy becse van ez iratnak. Ha az ördögöt nem vonjuk is a kérdésbe, egy pillan­tás az Anselmus után előállított theologiai és philosophiai irodalomra meggyőzhet minket arról, mily nagy jelentő­sége volt a Proslogiumnak. Az ontológiai bizonyíték, Des­cartes és Leibnitz által némileg módosítva, feltétlen tekin­télyét megtartotta egész Kantig, a kinek kritikája előtt ennek is. mint a többi bizonyítékoknak, meg kelle hajolnia. Hogy Anselmus álláspontját megérthessük s az on­tológiai bizonyítékot méltányolhassuk, vissza kell mennünk Platóra, a kinek az ideákról szóló tanában gyökeredzik a scholasticus realismus, melynek egyik legkiválóbb képvi­selője Anselmus. (Folyt, köv.) Antal Géza. EGYHÁZI ELET. Eg.y új adat a klérus törvénytiszte­­letéhez. A múlt héten érkezett hozzám az alábbi levélben foglalt érdekes tudósítás, melyet a dolog actuális voltánál fogva sietek ezennel közrebocsátani. K e d v e s B a r á t o m! A róni. katli. papok megbotránkoztató eljárása a ve­gyes házasságok körül általánosan ismert dolog, úgy hogy e tekintetben alig lehet valami újat mondani: mindamel­lett talán nem lesz érdektelen becses lapod olvasó kö­zönsége előtt egypár ide vonatkozó esemény rövid körvo­­lozása. Egyik hitsorsososimk a napokban egy községünkben katli. leánynyal kelt egybe. Nálunk nem léven katli. egy­ház, az esketési szertartás a leány illetékes papja előtt, a szomszéd község templomában folyat le. Az ezt követő barátságos összejövetben én is részt vettem s a vőlegény egyik fitestvérével beszédbe ereszkedtem a vegyes házas­ságokról. Elbeszélte, hogy ő egyik nagy alföldi ref. vá­rosból nősült, ahol azonban katli. egyház is van. meny­asszonya is katli. volt. Jelentkezés alkalmával a pap az ismeretes igérettételre hívta fel a jegyeseket. A férfi vonakodván ettől, elment tanácsot kérni a ref. lelkészhez, aki azzal a tanácscsal látta el. hogy Ígérjen meg mindent de ne tartson meg semmit, ami különben is törvénytelen. S minden folyt ezen tanács értelmében szép renddel. En a ref. lelkész által adott tanács követését hely­telenítettem. sokkal helyesebbnek tartottam volna az alku­dozások egyenes megtagadásával hívni fel a papot a tör­vényes hirdetés és esketés megtételére, mit ha megtagad, a tanuk bizonyítványára érvényesen hirdet és esket a másik fél lelkésze. De lelkiismeretbeli kötelezettsége alól nem sokára felszabadult, mert két hétre az esküvő után a menyasz­­szouy ref. vallásra tért át. Így a pap buzgósága kárba veszett. Kérdeztem tőle, hogy hát az öcscse tett-e Ígéretet a katli. papnak esketés előtt, hogy ügyermekeit is a katli. hitben nevelteti? Azt felelte, hogy nemcsak Ígéretet! tető hanem teljesen belenyugodott, hogy mindkét nemű leendő gyermekei katli. hitben neveltessenek. Ez történt 1890. május 12-én, akkor, amidőn a kultuszminiszternek a tör­vénytelen elkeresztelések meggátlására vonatkozó rende­leté már rég kihirdettetett. íme a kath. papság nemcsak szóval protestál az 1868. Lili. t. ez. 12-ik §. foganatosítása ellen, hanem tet­tel; mert ha jövőre nem szándékoznának elkeresztelni, akkor az igérettétel kierőszakolására semmi szükség nem volna. Kíváncsian nézek elébe, hogy bekövetkezendő elke­resztelések esetén mint hajtatik végre a törvény s mit szól a már is zúgó klérus? Tisza-Földvár, 1890. máj. 13. Szerető barátod Révész Mihály. Kis-Komárom. (Folytatás.) Tóth Ferencz levéltárát veje és örököse Liszkay József fölösleges óvatosságból a nemzeti múzeumnak ado­mányozván, több fáradozásom után, sikerült onnét Dr. Kiss Áron ur szívességéből a kiskomáromí anyakönyvi érdekes 3*6

Next

/
Oldalképek
Tartalom