Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 282 281 „Religio“: „mindezekből az következik, hogy az 1868. Lili. t. ez. tarthatatlan; a mint az 1879. XL. t. ez. 53. §-ával az absurdnmhoz vezetett, úgy fonák mindazon intézkedés. amely annak alapján áll.“ Ezen kemény véleményt az 1868. LJ11. t. ez. ellenébe, a melyet a magyar országgyűlés, tehát nagyobb részben katholikns testület alkotott, nem tartom jogosultnak, mert sem nem tarthatatlan, sem nem absurdum az, mihelyest az ember azon egyszerű. de minden erkölesiségnek alapját képező isteni törvényig fel tud emelkedni: „valamit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, azt cselekedjetek ti is azokkal." (Máté Yll. 12.) Mert kétségtelen, hogy ha a magyar országgyűlés törvényt hoz a vallásfelekezetek viszonosságáról, annak megbirálásáuál nem az a helyes szempont, hogy sérti-e valamely felekezet képzelt előjogait, hanem hogy sérti-e vagy nem sérti az egyenlőség és viszonosság elvét. Azt hiszem az 1868. Lili. t. c. ezt az egyenlőség elvét nem sérti és a vallási békének úgy a családtagok. mint a különböző felekezetek között a legbiztosabb alapja. Intézkedéseivel megelőzi, hogy minden egyes vegyes házasságkötésénél és minden ily házasságból született gyermek megkeresztelésénél: vőlegény és menyasszony és azok családjaik, apa és anya, róni. katli. plébános és protestáns lelkész valóságos, sokszor egész a tettlegességig elfajulható harezot vívjanak. Usak, persze meg kell a törvényt tartani becsülettel és tisztelettel. Hiszen a vegyes házasságok nagy többsége protestáns lelkészek előtt köttetik, <le azért a protestáns lelkész még se erőlködik azon, hogy az ö előtte kötött házasságból származó, de törvény szerint nem az ő felekezetéhez tartozó gyermekeket megkeresztelje; nem azért, mintha a szülőket talán nem tudná rávenni okkal-móddal arra, hogy minden gyermeküket protestáns vallásban neveljék: hanem azért, mivel lelkiismerete és becsülete nem engedi a más felekezet jogainak megsértését, mert amit magának nem kíván, azt nem teszi másnak. A családtagok, családok, felekezetek közötti zsurlúdások mind elkerülhetők a vegyes házasságból született gvermek egyházi illetőségét megszabó .határozott törvény által, a mely törvénynek rendelkezését sem a szülők, sem a felekezetek nem változtathatják, hanem csak az illető égvén akkor, a midőn már érett észszel bir. Es nevetséges állítás, hogy az ilyen törvény sérti a természetjogot. Hiszen az államban és pedig a természetjog sérelme nélkül. törvény határozza meg mindenkinek községi illetőségét. állami illetőségét, örökösödési igényeit, mindezek lelett a szülök nem rendelkeznek szabadon, csak épen a vallási, illetőleg felekezeti illetékesség felett rendelkeznének teljesen önkényesen V Bizony a természetjog és a józan ész is azt dictálja. hogy e törvény úgy jó. és csak úgv felelhet meg mindegyik felekezetet illetőleg czéljának. ahogyan van. Mert ha a legkatholikusabb érzelmű embert bíznák is meg uj törvény alkotásával, de azon teltétellel, hogv azon törvény egyenlő érvényűvel és hatálvlyal bírjon minden vallásfelekezetre, a házasságkötésnél és a kereszteléseknél a felek és a felekezetek között, eloállhato minden viszályt pedig akadályozzon meg: az sem tudna e czélra alkalmasabb törvényt alkotni. A „Religio*4 mindazonáltal nincs az uj rendelettel megelégedve, de hogy sokat szelídített a katli. egyház eddigi sérelmein, azt a következő keserves felsóhajtásban ismeri el: „Ki fogja kárpótolni azon katli. papjainkat, kiket a hírhedt s most másként értelmezett 53. £ alapján a vádlottak padjára hurezoltak az állam ügyészei? Ki fog elégtételt adni a megsértett igazságnak?“ Hát kárpótolni nem fogja őket senki, mert kárpótlásra nincs igényünk. Ugyanis, azért vitettek az illető igen tisztelt plébános urak bíróság elé eddig is. hogy az általuk megkeresztelt, törvény szerint nem felekezetükhöz tartozó gyermekekről a keresztelési bizonyítványt, nem küldötték át az illetékes lelkészhez még megkeresésre, hivatalos felszólításra sem: úgy gondolom ezen eljárás kihágást képez az uj rendelet szerint jövőre is és meg fog büntettetni, talán bizonyosabban mint eddig. .Micsoda igénye lehetne tehát kárpótlásra azoknak, a kik az új rendeletben is tiltott, kihágásért már előbb is felelősségre vonattak, de meg nem büntettettek ? Hiszen, ha az uj rendeletnek visszaható erő tulajdonittatnék az óhajtott kárpótlás kedvéért, az csak az illető felmentett lelkészeknek válnék kárára. „És miként tetetik elég a. megsértett igazságnak ?“ Annak is elég fog tetetni; és pedig azzal, hogy a protestáns lelkészek, akik eddig a törvényesen protestáns egyházhoz tartozó gyermekek keresztelési bizonyítványát a plébánosoktól nem merték kérni, mivel a bizonyítványt ki nem szolgáltató plébánosok a felsőbb bíróságok által következetesen felmentettek: most már a rendeletre hivatkozással alaposabban kérhetik az eddig elkereszteltekről az ily bizonyítványokat, a plébános urak pedig kevesebb indokot illetőleg ürügyet fognak találni a kiadás megtagadására.*) Bárcsak igy is lenne, mert valóban sem a keresztyéni szeretettel, sem az igaz hazafi érzelemmel nem egyeztethető össze azon torzsalkodás, ami ezen ügyben a kafholikus és protestáns egyházak között kifejlett. Szinte megdöbben az ember, midőn azt azt látja, hogy még a „Religio" is, a katli. egyháznak egyik legmérsékeltebb lapja Széchényit, Deák Ferenczet, Báró Eötvös Józsefet. Trefortot, most meg már Dsákyt is kárhoztatja, titkos protestánsoknak hirdeti azért, mert az ö vallásegyenlőségi és viszonossági fogalmaikkal az 1868. Lili. t. ez. elvei illettek csak össze. De ha ezek nem voltak igazi jó magyar katholikusok, kik legyenek hát azok? Mert ha esetleg Apponyi Albert. Zichy Nándor, Horánszky stb. jutnának is az államkormány élére, azzal tisztába lehetünk előre mi is. a „Religio“ is. hogy ezen esetleg létesülhető kormány. bármily jóakarója és pártfogója legyen különben a rom. katli. egyháznak, az 1868. Lili. t. ez. viszonossági elveit lényegében változtatni nem fogja, mert Magyarországon minden számba vehető intelligens osztályhoz tartozó bármely felekezetű ember, sőt a nép nagy tömege is bizonynyal tudja, hogy a felekezetek egyenjogúságának az 1848. XX. t. ez. és 1868. Lili. t. ez.-ben lefektetett alapokon való teljes érvényesítése elsőrendű állami érdek •) Eddig is kivehette volna mindig az. illetékes |>r*it. lelkész a • keresztlevelet a plébánostól az IWK. 1.1V. törvényezikk 558. -«•» értelmében; de ;i jelen esetben nem kérésről, hanem kérés nélküli kőtelessécteljesitésr/il van és lehet sz.ó. Szerkesztő. 18*
