Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

284

28:-}

és az egységes nemzeti szellem és erős közakarat kifejlődésének nélkülözhetetlen feltétele.

Más országokban, más viszonyok között lui nem volna is igazságos, talán nem volna annyira viszás a katliolikns klérusnak és sajtójának azon törekvése, hogy magának minden módon előjogot biztosítson. De nálunk Magyarországon. ahol a vallási türelmetlenség sohasem volt oly erős mint más államokban és legtöbbnyire politikai érdekek alapján állott; ahol háromszázados szerencsétlen vi szálkodás és az annak nyomában bekövetkezett állam' elgyengülés fejedelmet és népet egyiránt meggyőzött ar ról. hogy a magyar állam felvirágzásának egyik biztos alapját, a felekezetek egyenjogositottsága képezi: az ily törekvés valósággal hazaíiatlanság jellegét viseli magán. A magas miveltséggel biró kath. clerus sokkal nagyobb tiszteletre tenné magát méltóvá saját hívei előtt is, még talán a róni. kath. egyháznak is jobb szolgálatot tenne, ha a helyett, hogy folytonosan kibúvó ajtókat keres azon törvények és törvényes rendeletek ellen, amelyek a felekezetek egyenjogosultságának elismerésére czéloznak: a törvény és erkölcsiség álláspontjára helyezkednék és amit maga irányában jogtalannak tart. ugyanazt nem követelné magának és nem gyakorolná a többi felekezetek irányában.

Ács, 1890. april 27.

Antal Gábor.

A görög nyelv ügyéhez.

Annyi sok vitatkozás után a görög nyelv tanításának ügyében is megtörtént a döntő lépés.

A klassikus nyelvek és liumanistikus irányú nevelés barátainak meggyőző érvelése nem szeghette szárnyát a divatos felületességtől táplált és nagyra növelt áramlatnak. mely abban a szerepben tetszeleg, hogy a görög nyelv eltörlésével a tudományos oktatás terén elébe vág egész Európának s irányt ad a kultur politika terén. Bár kiváló férfiak emelték fel tiltakozó szavukat, a kik tudományos téren legnagyobb sulylyal és megérdemlett tekin. télylyel bírnak, azért meg nem akadályozhatták ama törvényjavaslat benyújtását, mely ha nem törli is ki teljesen középiskoláink tanrendjéből a görög nyelvet, de tanításának oly megszorítását czélozza, hogy e klassikus nyelv ellenségei méltán meríthetik azon reményt, hogy a most bekövetkező állapot csak rövid átmenet lesz, amit nemsokára követni fog a teljes eltörlés. Hőt az országgyűlés közoktatásügyi bizottsága is elfogadta már ezt a törvényjavaslatot némi jelentéktelen változtatással. Úgy tekinthetjük tehát, mintha már kész törvény volna, mert semm1 remény, hogy az országgyűlés más értelemben határozna.

Az ügynek ilyen állásában továbbra is azt vitatni, hogy mennyire szükséges és hasznos a görög nyelv tani. tása s mily káros hatású annak nemcsak kiküszöbölése, hanem tanításának bármi csekély megszorítása, ha nem volna is fölösleges, de mindenesetre idejét haladott. Nem U ezt akarjuk mi most bizonyítgatni, hanem inkább az uj

törvény által teremtendő helyzetre tenni néhány megjegyzést.

Mert lehetetlen, hogy az, aki a görög nyelv ellen indított hajszát figyelemmel kisérte, észleleteinek végeredménye gyanánt arra a gondolatra ne jöjjön, hogy nálunk igen furcsán intézik az ügyeket. Úgy látszik, mintha csak médiumnak tekintenék a legfontosabb kulturális intézményeket, hogy rajtuk merész kísérletezéseket hajtsanak végre, melyekből a kezdeményezés, a nagyszerű újítás dicsősége báramolhatik némelyekre, — ha esetleg sikerülnek. De hátha nem sikerülnek? ha nagy kárt idéznek elő?

Avagy lehet-e másnak nevezni, mint merész kísérletezésnek azt, amit a görög nyelvvel szándékoznak elkövetni? Nem tekintve azt, — bár nagyon is lényeges dolog, — hogy a müveit nyugoti államok közül még egyik sem tette meg ezt a lépést, noha körülményeik sokkal inkább megengednék az ily experimentálást, vizsgáljuk csak saját helyzetünket. Középiskoláink legújabb szervezete még nem érte meg a 10 évet s igy annak helyessége vagy helytelensége még alaposan kipróbálva nincs. Annál kevésbé lehet igazságos Ítéletet hozni arról, hogy a mostani rendszer mily hatást gyakorol, illetve képes gyakorolni a kulturális viszonyok fejlődésére. Mert a legjobb tanítási rendszer is csak akkor fejthet ki igazi üdvös hatást, ha az azon rendszer keretében működők már átestek a kezdet nehézségein s a kezdettel járó tétovázásokat.és tapogatódzást legyőzve, igazi czéltudatossággal törnek a tisztán látott feladat felé.

Most azután, mielőtt e rendszer teljesen ki lett volna próbálva s, mielőtt az eredményekből igazságosan megítélhetnénk, hogy mire képes: — megbontják az egész alkotmányt, kiveszik egyik leglényegesebb alkatelemét, mely az egésznek mintegy zárkövét képezi, mely nélkül az egésznek működése zavarossá lesz. S kapunk egy kétséges intézményt, egy se hús, se hal-féle iskolát. Mert a gymnasium görög nélkül nem igazi gymnasium, vagy legalább nem olyan liumanistikus irányú iskola, a milyet eddig a gymnasium neve alatt értettünk. De nem is reáliskola. Tehát az egységes középiskola eszménye sincs megközelítve, a miről most sokan oly lelkesedéssel beszélnek, noha még igen sokáig csak elérhetlen ábrándkép marad.

így hát a görögnyelvi törvényjavaslat bármi reális haszonra való kilátás nélkül csak zavart és rendetlenséget idéz elő középiskolai oktatásunk terén; csak egygyel szaporítja az egyre-másra termő kísérleteket és ki nem próbált újításokat. Pedig — úgy hiszem — egyelőre nem ilyenekre volna szükség középiskolai oktatásunkban, hanem legszükségesebb volna egy jó ideig tartó állandóság a mostani alapon, mely alatt elég tapasztalatot lehetne gyűjteni ahoz, hogy nem egy ilyen, a mostanihoz hasonló, hanem egész közoktatásügyünket átölelő alapos reformmal lehessen föllépni.

A törvényjavaslat létrejöttének módja is érdemes a megfigyelésre. Elmondhatjuk róla, hogy kellő előleges megbeszélés és megfontolás nélkül, ötletszerűen pattant ki a sötétségből; a legilletékesebb tényezők meghallgatása nélkül lett megállapítva, sőt nyílt tiltakozása ellenére. Avagy nem a leghivatottabbak lettek volna-e ezen