Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-20 / 16. szám
259 oly bírói magyarázatot adott, mely szerint maga a keres <telés ténye, még ha az 1868. Lili. t. ez. intézkedései ellenére oly gyermekre vonatkozik, ki nemét tekintve a törvény értelmében más hitvalláshoz tartozik, nem képez büntetendő cselekményt, mivel a keresztelés ténye egymagában nem praejudical a törvény rendelkezésének. De mindamellett fennáll az 1868. Lili. t. ez. 12. §-a, melynek intézkedése teljesen illusoriussá válik, ha rendelkezése nem foganatosittatik, illetve ha a vegyes házasságból származott gyermekek nemük szerint nem követik szülőik vallását. Ezen czélra pedig múlhatatlanul szükséges, hogy az illető hitvallás lelkésze, ha már a keresztelés tényét maga nem végzi, legalább a keresztelési bizonylat megküldése által, ennek a saját anyakönyvébe való félj egyeztetése és későbbi intézkedés és nyilvántartás czéljából tudomást szerezzen. Hivatali elődöm még 1881. július 11-én 21727. sz. köriratában az iránt intézkedett, hogy mindannyiszor, valahányszor a lelkész oly gyermeket, ki a törvény rendelkezése szerint más hitvalláshoz tartozik, bármely okból megkeresztel, a keresztelési bizonylatot anyakönyvbevezetés végett az illetékes lelkészhez a ténykedés után legfeljebb nyolcz nap alatt és az 1879. XL. t. ez. 53. §-ában megszabott büntetés terhe alatt áttenni el ne mulaszsza. Mivel azonban egyrészt a fent említett közbejött bírói magyarázat következtében ezen intézkedés alapja megváltozott és igy maga ezen intézkedés nagy részben tárgytalanná vált; másrészt pedig az anyakönyvvezetés körül felmerült sürü panaszok orvoslást igényelnek, azért szükségesnek véltem a minisztertanács megállapodásai értelmében egy az összes törvényesen bevett kér. hitvallások anyakönyvvezető lelkészeit egyaránt kötelező rendeletet kibocsátani, melyet egyidejűleg az összes törvényhatóságoknak is megküldök és melyet a következőkben van szerencsém a Főtiszt. Főhatóságnak is tisztelettel megküldeni, sürgősen megkeresvén a Főtiszt. Főhatóságot, méltóztassék az egyházi joghatósága alatt álló anyakönyvvezető lelkészeket oda utasítani, hogy a szóban forgó ügy szabályozására szükségesnek mutatkozott jelen rendeletemhez szorosan és pontosan alkalmazkodva különösen nekik meghagyni, hogy: 1. Mindannyiszor, valahányszor a lelkészek bármely okból oly gyermeket megkeresztelnek, ki az 1868. Lili. t. ez. 12. §-ának rendelkezése szerint más hitvalláshoz tartozik, minden további megkeresés bevárása nélkül a ténykedés napját közvetlenül követő nyolcz nap leforgása alatt a keresztelési bizonylatot az illetékes lelkésznek térti vevény vagy kézbesítési könyv mellett hivatalból átküldeni ’tartoznak, tekintet nélkül minden bármely oldalról jövő intézkedésre vagy kívánatra. 2. Valahányszor bármely lelkész ily nemű itt körülírt ténykedést saját anyakönyvében feljegyzett, a keresztelési bizonylatnak az előző pontban meghatározott átküldetése előtt úgy magán a keresztelési bizonylaton, mint a saját a saját anyakönyvében a megfelelő helyen a „jegyFelelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. 26o zet, észrevétel-1 (observatio, animadversio) rovatban múlhatatlanul felveendő és soha egyetlen esetben el nem hagyandó a következő hozzáadás „Hivatalból áttétetett az X. X. lelkészi hivatalnak, — hely, idő.” 3. Anyakönyvi kivonatok kiállítására akár magán, akár hivatalos használatra kizárólagosan csak azon lelkész illetékes, kinek hitvallását az illető egyén a törvény értelmében követni tartozik. Azért az előbbi pontban körülirt észrevétellel ellátott és az illetékes lelkészhez áttett anyakönyvi bejegyzés — mely bejegyzés az 1868. Lili. t. ez. 12. §-ának rendelkezésén, — hogy a gyermekek szülőik vallását nemük szerint követni tartoznak, mitsein változtathat és semminemű jogi érvénynyel vagy hatálylyal nem bír, csupán egyházi czélokra az illető hitvallás belső ügykezelésében használható fel. Ezen anyakönyvi bejegyzésekről sem magán, sem hivatalos megkeresésre, sem statistikai, népszámlálási, újonczállitási, vágj' egyéb hasonló adatok összeállítására, sem végre közvagy magán jogi kérdések körül felmerült p. o. házassági,föröküsödési stb. ügyek érdekében kivonatoka; kiállítani nem szabad.-L Ha a keresztelő lelkész az előbbi pontokban meghatározott rendelkezéseket vagy tilalmakat megszegi, a mennyiben cselekménye vagy mulasztása a törvények szerint súlyosabb büntetés alá nem esik, kihágást követ el és 10—50 írtig, ismétlés esetében 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen kihágásokban az 1880. XXXVII. t. czikkben, valamint az ennek alapján 1880. évi augusztus hó 17-én 38547. sz. a. kiadott belügyminiszteri rendeletben megjelölt hatóságok az ott előirt eljárás szerint Ítélnek. Az ugyanezen rendelethez mellékelt utasítás irányadó a pénzbüntetések behajtására és kezelésére nézve is. azon változtatással, hogy az utasítás 12. §-a értelmében vezetendő nyilvántartási könyvek, naplók és számadási okmányok az ott meghatározott időben és előirt módozatok szerint a vall. és közokt. m. kir. minisztérium számvevőségéhez küldendők be. 5. Ezen intézkedéssel hivatalbeli elődöm 1884. évi július hó 11-én 24727. sz. a. kibocsátott szabályrendelete hatályon kívül helyeztetik. Bizton reményiem, hogy ezen rendeletemnek a Főtiszt. Főhatóság saját hatáskörében teljes nyomatékkai méltóztatik állandó érvényt szerezni, mert csak igy reménjdhető, hogy a törvény intézkedésének pontos megtartása mellett hazánkban a különböző kér. hitvallások között az annyira kívánatos béke lesz fenntartható annál is inkább, mert a törvények minden oldalról és mindenki által való szigorú megtartása mindenkinek egyformán kötelessége és egyiránt áldásává válik. Budapest, 1890. évi márczius hő 27-én. Gr. Csáky. Közlés végett áttétetett a főtiszt, püspöki hivataltól 1939—1890. sz. a. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.
