Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
Első évfolya m. 17. szánt. Pápa 1890. április 27. DUNÁNTÚLI X----------------------------K ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. _________________X Az egyház és iskola köréből. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos pelitsor tfíbb^ szűri közi«' séért ö. e*»yj szeriért 7 kr sorja. Ezen-j, kiviil bélyejídij •>() kr. ♦© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: A 1 egujabb miniszteri rendelet az elkeresztelések ügyében, Kérész Kálmán. — A sziiken díjazott ev. ref. lelkészek segélyezése kérdéséhez. Htett ner hjnáicz. — Egyházi élet: Egyetemes konvent. Iskola ügy: A csurgói gimnazisták fiumei kirándulása. Dr. Vidu Károly. — Tár ez a: Adatok a veszprémi ref. egyházmegye történetéhez. Thúry Etele. — Vegyes közlemények. A legújabb miniszteri rendelet az elkeresztelések ügyében. Évtizedek óta folyton tartó viszály, mondhatnám liarcz megszüntetését czélozza a vallás és közoHatásügvi miniszternek 1890. február hó 26-ról keltezett 10,086. számú s lapunk múlt számának hivatalos rovatában egész terjedelemben közölt rendelete, melynek fontosságát és súlyát nem kevéssé emeli a benne határozottan kifejezett azon körülmény, hogy e rendelet nem csupán és egyedül az illető szakminiszter, de a minisztertanács megállapodását és nézeteit foglalja magában. De nem kevésbé mutatja e~ rendelet nagy fontosságát továbbá az is, hogy mielőtt még az egyházi lapok (ide nem számítva a katbolikus napi sajtót) megemlékeztek volna e rendeletről, már a politikai napilapokban a legélénkcbb csatározást idézte tel e miniszteri intézvóny, mely csatározás folyamában különösen figyelembe veendőnek tartom azon különös jelenx'yrt. hogy a függetlenségi pártnak legtekintélyesebb közlönye, az „Egyetértés“ a legszélsőbb ült• ramontán szellemben fogott a kérdésnek tárgyalásához. Végezetre azt sem hagyhatjuk felemlítés nélkül, hogy a f. hó 12-én a prímás elnöklete alatt tartott katholikus püspöki conferentia első sorban szintén e rendelettel foglalkozott; legújabban pedig egyetemes konventiink is tárgyalta és tudomásul vette e rendeletet. Nagyon itt az ideje, hogy a protestáns egyházi sajtó is, minden melléktekintetektől és elfogultságtól mentten, véleményt mondjon e rendkívüli fontosságú miniszteri intézvényröl. Hogy az 1868. Lili. törvényezikk 12. £-a miképen intézkedett a vegyes házasságokból született gyermekek vallási hovatartozásáról, hogy ez intézkedést mikép játszotta ki folyton és büntetlenül a római katholikus klérus: hogy az 1879. XL. t. czikk 53. §-a, illetőleg az erre kasírozott 24,727—1884. számú kultuszminiszteri rendelet mikép akart az 1868: Lili: 12. $-nak érvényt szerezni s hogy végre e szándékot is mikép hiúsította meg a klérus következetes ellenállása és az ennek segítségére jött curiai döntvény, illetőleg ülrói mindezeket nem tartom szükségesnek bővebben fejtegetni; mert a ki a legközelebbi évtized alatt az egyházi lapokat figyelemmel kísérte, bőségesen tudomást szerezhetett az e tárgyban folyt szakadatlan s részünkről sikertelen küzdelemről. Röviden szólva, a meglevő törvények és miniszteri rendelet daczára, egyre folytak katliolikus részről az illetéktelen elkeresztelések és anyakönyvezések s ha emiatt az előirt eljárás megindíttatott, egypár szórványos esetnek kivételével a katholikus pap minden büntetés nélkül, sőt diadallal távozott el a legfőbb itólőszék elől. E minden jog és méltányosság ellen való visszás állapot megszüntetését czélozza a jelen miniszteri rendelet, melynek intent iáját a. hylmtáiro-Zotfahh elismeréssel és^iné/táui/híssal kell fot/ná mink. 17 V,
