Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-04 / 331. szám
2004. DECEMBER 4., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Kerti törpék a közmeghallgatáson tor, Kunszt Márta jóvoltából: „Előtanulmányokat kértünk a pécsi regionális kutatóintézettől a tekintetben, hogy melyek a város előnyei és hátrányai eme kultúra pályázattal kapcsolatban. Több konferenciát is rendeztünk, ahol ezt megvitattuk, és végül is arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy olyan évet tudnánk itt felállítani a kultúra fővárosa tárgykörében, hogy a múltat és a jövőt összekötnénk, a hogy a város talán ezt a szakállas „mindenki kedvencét” gondolja a 2010-es év jelképének a szén- és uránbányászattal való megbonthatatlan barátsága okán. A legmeglepőbb bejelentést maga Bachman professzor tette az est folyamán, aki ismertette a kulturális fővárossal kapcsolatos konkrét beruházások főbb csoportjait. Ezek között első helyen szerepeltek a világörökség létesítményei, a második helyen a sokmilliárdos Pécs Ex- po-beruházás különböző ütemei: mindkét esetben ő maga a tervező. A következő csoportokban a múzeumi „A tudóstól a koldusig megállítottak, ötleteitek, olykor a könny is a szemembe szökött” BACHMAN ZOLTÁN Közmeghallgatást tartott csütörtök este Pécs város önkormányzata a városháza dísztermében az Európa Kulturális Fővárosa pályázat jelenlegi állásáról. Bár a lakosság bevonása a folyamatba az eddigi európai hagyományok, a kiírás és a pécsi szervezők szerint is rendkívül fontos, a mostani közmeghallgatásra érdekes módon nagyon kevesen jöttek el, jóval kevesebben, mint ahány képviselő és köztisztviselő jelen volt. Cseri László A negyed hattól pontosan hétig tartó program során mind a polgármester, Toller László, mind a kultúráért és a pályázatért felelős alpolgármester, Kunszt Márta felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy fejenként mindössze öt percben sűríthetik össze gondolataikat. Ez a szigorúság természetesen nem vonatkozott a politikusokra és a pályázatírókra, akik közel másfél órát használtak fel a rendelkezésre álló időből, így a közmeghallgatás időtartama még a fél órát sem érte el. A másfél óra persze nem telt el haszontalanul, értékes gondolatokkal gazdagodhatott a publikum, például a főkoordinámúlt kultúráját, a jelen kultúráját és az elérendő célt fogalmaznánk meg a pályázatban.” Mialatt a hallgatóság azon töprengett, hogy mikor rendezett a város több konferenciát e tárgykörben, merthogy egyet sem rendezett, és a múlt-jelen-jövő konstelláció homályából igyekezett kikeveredni, több száz színes felvételt láthatott egy kivetítőn. Ezek zöme a pályázat arculatáért felelős Bachman Zoltán építész eddigi és elkövetkezendő munkásságát mutatta be látványterveken. A képek között nehezen értelmezhető módon megjelentek közönséges kerti törpékből álló csoportosulások, azt a rémképet is felvillantva a nézőkben, és egyetemi felújítások, aztán a hangversenyterem, s végül a Zsolnay-örökség és a Balokány megújulása állt; hogy közülük pontosan melyeket tervezi még Bachman, az a közmeghallgatáson nem kristályosodott ki teljes egészében. A korábbi kulturális fővárosok egyébként többnyire nemzetközi pályázatot írtak ki beruházásaik minél színvonalasabb megvalósulása érdekében, „udvari építészt” sehol sem alkalmaztak. A helyzet mélyebb ismeretében természetesen új értelmet kap Kunszt Mártának az a korábbi bejelentése, hogy Bachman az egyedüli, aki „társadalmi munkában” vesz részt a pályázatírás procedúrájában. A REGI ZENE BŰVÖLETÉBEN AZ ÓMUZSIKA EGYÜTTES A DÓM MÚZEUMBAN. A másfél éve alakult celldömölki zenekar a megjelenés előtt álló CD-jének anyagát adta elő kópiahangszereken tegnap este. Az ezerkétszázas évektől ezernyolcszázig tartó Időutazás koronként nyújtott összehasonlítási lehetőséget a magyar és a külhoni szerzők művel között. fotó: tóth l. A szerelmes ördög kincs Keretbe foglalt mondák M. B. E. Hogyan vélekedik a nép, miként keletkeztek a Jakab-hegyen a babás szerkövek? Honnan származik és mikor fakadt fel a harkányi gyógyvíz? A Zengőhegy miféle csengés-bongásnak köszönheti a nevét, Máré vára mely szóbeszédből eredeztethető, vagy éppen Pécsett miért kapta a Boszorkány megjelölést a Rókus-domb mentén az egyik völgyút? Ezeket a baranyai mondákat dolgozta fel Ungár Tamás újságíró, mert mint kiemelte: olyan emberi mélységeket tartalmaznak a történetek, hogy évek óta nem tud szabadulni a hatásuk alól. Az írásokból CD-lemez született A szerelmes ördög címmel, Völgyi Melinda színművésznő (képünkön) előadásában. A zenei betéteket Bartók Román táncaiból Csányi Ágnes hegedűművész válogatta, hiszen a zeneszerző is a népdalokban találta meg a lelki békéjét, és határtalan emberi tisztaságot sugároznak ezek a dallamok. Első ízben született ilyen lemez a baranyai mondakincsből. A CD hatvan percben öt olyan történetet ismertet, amelyekben a magány, a tevezérlik a szereplőket. Ezek a mondák nemcsak a gyermekek számára érdekesek, bizonyosan a felnőttek is rácsodálkoznak arra, hogy a különböző helyszínek földrajzi sajátosságait milyen költői tartalommal töltötték fel az idők folyamán a környéken élők. FUTNAK A KEPEK A napló mint fecsegés Nagy Imre A félreértések elkerülése céljából tisztázni kell, hogy Bridget Jones kisasszony (és reménybeli asz- szony) nem naplót ír, hanem forgatókönyvet Szövegéből ugyanis hiányzik az intimitás, a naplóforma lényege, ezzel szemben kizárólag olyasmikről szól, amiről tudja, hogy a széles (és nem túl Igényes) publikumot érdekli. Ily módon lektűr keletkezik, Helen Fielding esetében nem a legrosz- szabb változat, ami mozivászon után kiált Nyilván több millió már nem éppen zsenge, ám, sajnos, szingli sorsra kárhoztatott, viszont rendületlenül férjhez menni akaró hajadon éldegél ebben a világban, akik ugyanígy küzdenek a kilóikkal, és hasonlóképpen álmodoznak az eszményi „pasiról”, mint ő. Közülük bárki behelyettesíthető ebbe a szerepbe. A mi kedves Bridge- tünknek tehát valójában nincs egyénisége. Csak egy név s egy hozzá rendelt típus. Szereti azt a látszatot kelteni, hogy ír, pedig erről szó sincs. Kizárólag fecseg. Kétségtelenül van ebben valami báj, kedves lazaság, még akkor is, ha általában csacsiságokat beszél, ha pedig valóban megszólal, legtöbbször olyankor teszi ezt, amikor jobb lett volna hallgatnia. Neki azonban ami a szívén, az a száján, s ezt akár még korjellemzőnek is elkönyvelhetjük, minthogy az emberek talán még soha nem fecsegtek annyit, mint manapság. A Bridget Jones: Mindjárt megőrülök (The Edge of Reason) annak ellenére kellemes mozidarab, hogy az isméüődések óhatatlanul leleplezik azokat a gyarlóságokat, amelyektől már a korábbi Bridget Jones-film sem volt mentes, csak most, hogy újból látunk bizonyos helyzeteket, és halljuk lényegében ugyanazt, némi parodisztikus ízt kölcsönöz a történemek. Szerencsére a rendező, Beeban Kidron erre a tónusváltozásra kellő iróniával reflektál. A thaiföldi - egyébként bosszantóan felszínes és ötlette- len - kalandok során például a hősnő, kábítószer-birtoklás gyanújával, börtönbe kerül, ahol a hűvösre tett kéjhölgyek meglehetősen népes karát, afféle Bridget-féle globalizáció jegyében, dalolni tanítja. Már ebben a szituációban is felvillan valamiféle gunyoros szellem, ám amikor a lányok érdeklődésére elmondja, azért veszett össze kedvesével, mert az nem volt eléggé udvarias vele az angol ügyvédi kamara társas összejövetelén, hallgatói érteüenül néznek. Ilyen is van? Ez is baj? - kérdi a szemük. Mert az ő nyomorult kis életük a prostitúciótól a drogokon át az erőszakig terjed, s ezek a tények egyszerre Idézőjelbe teszik a mi aranyos, jópofa hősnőnk történetét A fel-felcsillanó irónia mellett ezt a filmet három jó színész működteti. A címszerepet alakító Renée Zellwegernek kifejezetten jó humora van (színésznők esetében ez nem túl gyakori), és telt idomaival kellemes természetességet sugároz fogyókúrás társnői mellett Mókás grimaszai, kellemkedései, kacajai, elharapott mondatai, ijedt őzike-pillantásai, hol magabiztos, hol félszegen csetlőboüó lépkedései által már-már elhiteti velünk, hogy Bridget Jones valóban létezik. Sajnos, Hugh Grant játékán a kopás jelei mutatkoznak, egyre inkább önmagát kezdi alakítani, amit most még elnézünk neki, ám hoszszabb távon baj lehet belőle. Colin Firth viszont ebben a testére szabott úriember-szerepben éppen olyan jó, mint az első részben. Választékosán tud hallgatni a szóáradatban, s amikor fizikai fellépésre szánja el magát, diszkréten figyelmezteti erre vetélytársát: „Kifáradnál, kérlek...” Mert verekedni is lehet jól nevelt módon. A női sorskérdések egyike: a frizura (Renée Zellweger) TUSKÉS TIBOE SZOMBATI TAKCAJA Minden lehetséges A férfi minden reggel a csuklós busz első ajtajánál szokott fölszállni. Az induló állomástól a harmadik megálló, ilyenkor még van elegendő üres hely a kocsiban. A vezető mögötti szóló ülésen foglal helyet Elrendezi a vonásait és a gondolatait. Otthon megreggelizett, elbúcsúzott a feleségétől és a kisfiától: szervusztok. Légy jó. Te is, Misi. Fél ötkor Itthon vagyok. Maga elé emeli a fekete aktatáskát, iratok vannak benne, tetején a tárcája, egy kulcscsomó, tokban a szemüveg. Még harminc sem vagyok, de már viselnem kellene az olvasáshoz. Kinéz az autóbusz ablakán, a házak szürke foltokban maradnak el, az üveg párás, kinn már hideg, valaki egy nyíllal átszúrt szívet rajzolt a párás üvegre. A táskájába nyúl, előveszi az aznapi újságot, amit, amikor otthonról elindult, a postaládából vett ki, széttárja a lapokat, hunyorog, a vastag betűket olvassa: A posztmodern művészet és az új vüág- rend... Multikulturális összejövetel a fővárosban... Az identitások esélye... Legyint. Az újságot visszacsúsztatja a szögletes diplomatáskába. Két napja, amikor fölszállt a buszra, megszokott helyén már ült valaki. Tegnap is. Egyszer egy hajléktalan, másodszor egy diák. Meg kellett elégednie azzal, hogy a szóló ülés mögött, az egymással szemben található két ülés közül a menetiránynak háttal foglaljon helyet. Vele szemben tegnapelőtt is, tegnap is ugyanaz a fiatal nő ült. Amikor tegnapelőtt helyet foglalt, még elővette az újságot. Tegnap jobban megnézte a nőt. Húsz-huszonöt éves lehet. Tekintetét az ablak felé fordítja, de látszik, hogy szeme tág, kerek, csillogó, az ajakrúzs és a körömlakk színét a ruhájához igazította. Van benne valami választékos, friss, virágszerű, kíváncsiságot ébresztő. Amikor ma ugyanott, ugyanabban az időben, ugyanarra a buszra" fölszánt, újból a fiatal nővel szemben talált szabad helyet. Amikor leült, a nő szeme megcsillant, önkéntelen mosoly suhant át az arcán. Egy szem lánya, édes bogara voltam az anyámnak. Apám korán elhagyott bennünket, vagy anyám hagyta ott az öreget, ezt sohasem tudtam meg igazán. Nem beszélt róla. Egyedül nevelt föl. Hosszú, szőke hajam volt, copfban hordtam. Mintha minden megismétlődne nálunk. Egy iskolai bálon ismertem meg azt a fiút, aki érettségi után elvett Anyu nem tiltakozott. Megvolt az esküvő, jött a gyerek. Nálunk nem a házasság következménye, hanem oka volt a kislányom. Az esküvő után négy hónapra született Valamikor orvos, aztán kozmetikus szerettem volna lenni. Érettségi után mindennek lőttek. Sanyi hamar lelépett Talán a szülei beszélték rá, nem tudom. A tartásdíjat minden hónap elején postán küldi. Anyám korán rokkantnyugdíjas lett, pénzt kellett keresnem. Kórházban vagyok ápolónő. Mindennap korán kell kelnem, mindig ugyanabban az időben. Klárival rohanok a bölcsődébe, aztán a végállomásnál felülök a buszra. Mindig ugyanarra a helyre. Kinézek az ablakon, olvasom a házakon a cégtáblákat. Kíváncsi vagyok, ki ül le velem szemben a másik helyre, látszom előre a gondolattal: egy öreg anyóka, egy szakállas hajléktalan, egy diák, egy jóképű férfi? Van, amikor a kórházig, ahol le kell szállnom, üres marad a hely. Ma reggel valami szokatlan történt velem. A harmadik megállóban már a harmadik alkalommal ugyanaz a férfi szállt föl és ült le velem szemben. Nem vagyok babonás, de a hármas számnak, azt hiszem, valami jelentése van. El kellett mosolyodnom. Tulajdonképpen biccenthetett vagy megszólíthatott volna. De hallgatott. Alamuszi? Gyáva? Én is megszólalhattam volna. De hallgattam. Kíváncsi vagyok, mi fog történni holnap...