Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-04 / 331. szám

2004. DECEMBER 4., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Kerti törpék a közmeghallgatáson tor, Kunszt Márta jóvoltából: „Előtanul­mányokat kértünk a pécsi regionális ku­tatóintézettől a tekintetben, hogy melyek a város előnyei és hátrányai eme kultúra pályázattal kapcsolatban. Több konferen­ciát is rendeztünk, ahol ezt megvitattuk, és végül is arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy egy olyan évet tudnánk itt fel­állítani a kultúra fővárosa tárgykörében, hogy a múltat és a jövőt összekötnénk, a hogy a város talán ezt a szakállas „minden­ki kedvencét” gondolja a 2010-es év jelkép­ének a szén- és uránbányászattal való meg­bonthatatlan barátsága okán. A legmeglepőbb bejelentést maga Bachman professzor tette az est folya­mán, aki ismertette a kulturális főváros­sal kapcsolatos konkrét beruházások főbb csoportjait. Ezek között első helyen szerepeltek a világörökség létesítményei, a második helyen a sokmilliárdos Pécs Ex- po-beruházás különbö­ző ütemei: mindkét esetben ő maga a ter­vező. A következő cso­portokban a múzeumi „A tudóstól a koldusig megál­lítottak, ötleteitek, olykor a könny is a szemembe szökött” BACHMAN ZOLTÁN Közmeghallgatást tartott csütör­tök este Pécs város önkormányza­ta a városháza dísztermében az Európa Kulturális Fővárosa pályá­zat jelenlegi állásáról. Bár a lakos­ság bevonása a folyamatba az ed­digi európai hagyományok, a ki­írás és a pécsi szervezők szerint is rendkívül fontos, a mostani köz­meghallgatásra érdekes módon nagyon kevesen jöttek el, jóval ke­vesebben, mint ahány képviselő és köztisztviselő jelen volt. Cseri László A negyed hattól pontosan hétig tartó program során mind a polgármester, Tol­ler László, mind a kultúráért és a pályá­zatért felelős alpolgármester, Kunszt Márta felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy fejenként mindössze öt perc­ben sűríthetik össze gondolataikat. Ez a szigorúság természetesen nem vonatko­zott a politikusokra és a pályázatírókra, akik közel másfél órát használtak fel a rendelkezésre álló időből, így a közmeg­hallgatás időtartama még a fél órát sem érte el. A másfél óra persze nem telt el haszon­talanul, értékes gondolatokkal gazdagod­hatott a publikum, például a főkoordiná­múlt kultúráját, a jelen kultúráját és az elérendő célt fogalmaznánk meg a pályá­zatban.” Mialatt a hallgatóság azon töprengett, hogy mikor rendezett a város több konfe­renciát e tárgykörben, merthogy egyet sem rendezett, és a múlt-jelen-jövő konstellá­ció homályából igyekezett kikeveredni, több száz színes felvételt láthatott egy kive­títőn. Ezek zöme a pályázat arculatáért fele­lős Bachman Zoltán építész eddigi és elkö­vetkezendő munkásságát mutatta be lát­ványterveken. A képek között nehezen ér­telmezhető módon megjelentek közönsé­ges kerti törpékből álló csoportosulások, azt a rémképet is felvillantva a nézőkben, és egyetemi felújítá­sok, aztán a hangversenyterem, s végül a Zsolnay-örökség és a Balokány megújulá­sa állt; hogy közülük pontosan melyeket tervezi még Bachman, az a közmeghall­gatáson nem kristályosodott ki teljes egé­szében. A korábbi kulturális fővárosok egyéb­ként többnyire nemzetközi pályázatot ír­tak ki beruházásaik minél színvonala­sabb megvalósulása érdekében, „udvari építészt” sehol sem alkalmaztak. A hely­zet mélyebb ismeretében természetesen új értelmet kap Kunszt Mártának az a ko­rábbi bejelentése, hogy Bachman az egye­düli, aki „társadalmi munkában” vesz részt a pályázatírás procedúrájában. A REGI ZENE BŰVÖLETÉBEN AZ ÓMUZSIKA EGYÜTTES A DÓM MÚZEUMBAN. A másfél éve alakult celldömölki zenekar a megjelenés előtt álló CD-jének anyagát adta elő kópiahangszereken tegnap este. Az ezerkétszázas évektől ezernyolc­százig tartó Időutazás koronként nyújtott összehasonlítási lehetősé­get a magyar és a külhoni szerzők művel között. fotó: tóth l. A szerelmes ördög kincs Keretbe foglalt mondák M. B. E. Hogyan vélekedik a nép, mi­ként keletkeztek a Jakab-hegyen a babás szerkövek? Honnan származik és mikor fakadt fel a harkányi gyógyvíz? A Zengő­hegy miféle csengés-bongásnak köszönheti a nevét, Máré vára mely szóbeszédből eredeztethe­tő, vagy éppen Pécsett miért kapta a Boszorkány megjelölést a Rókus-domb mentén az egyik völgyút? Ezeket a baranyai mondákat dolgozta fel Ungár Tamás újságíró, mert mint ki­emelte: olyan emberi mélysége­ket tartalmaznak a történetek, hogy évek óta nem tud szaba­dulni a hatásuk alól. Az írásokból CD-lemez szüle­tett A szerelmes ördög címmel, Völgyi Melinda színművésznő (képünkön) előadásában. A ze­nei betéteket Bartók Román táncaiból Csányi Ágnes hege­dűművész válogatta, hiszen a zeneszerző is a népdalokban ta­lálta meg a lelki békéjét, és ha­tártalan emberi tisztaságot su­gároznak ezek a dallamok. Első ízben született ilyen le­mez a baranyai mondakincs­ből. A CD hatvan percben öt olyan történetet ismertet, amelyekben a magány, a te­vezérlik a szereplőket. Ezek a mondák nemcsak a gyerme­kek számára érdekesek, bizo­nyosan a felnőttek is rácsodál­koznak arra, hogy a különbö­ző helyszínek földrajzi sajá­tosságait milyen költői tarta­lommal töltötték fel az idők fo­lyamán a környéken élők. FUTNAK A KEPEK A napló mint fecsegés Nagy Imre A félreértések elkerülése cél­jából tisztázni kell, hogy Bri­dget Jones kis­asszony (és re­ménybeli asz- szony) nem naplót ír, hanem for­gatókönyvet Szövegéből ugyanis hiányzik az intimitás, a naplófor­ma lényege, ezzel szemben kizá­rólag olyasmikről szól, amiről tudja, hogy a széles (és nem túl Igényes) publikumot érdekli. Ily módon lektűr keletkezik, Helen Fielding esetében nem a legrosz- szabb változat, ami mozivászon után kiált Nyilván több millió már nem éppen zsenge, ám, saj­nos, szingli sorsra kárhoztatott, viszont rendületlenül férjhez menni akaró hajadon éldegél eb­ben a világban, akik ugyanígy küzdenek a kilóikkal, és hason­lóképpen álmodoznak az eszmé­nyi „pasiról”, mint ő. Közülük bárki behelyettesíthető ebbe a szerepbe. A mi kedves Bridge- tünknek tehát valójában nincs egyénisége. Csak egy név s egy hozzá rendelt típus. Szereti azt a látszatot kelteni, hogy ír, pedig erről szó sincs. Ki­zárólag fecseg. Kétségtelenül van ebben valami báj, kedves laza­ság, még akkor is, ha általában csacsiságokat beszél, ha pedig valóban megszólal, legtöbbször olyankor teszi ezt, amikor jobb lett volna hallgatnia. Neki azon­ban ami a szívén, az a száján, s ezt akár még korjellemzőnek is elkönyvelhetjük, minthogy az emberek talán még soha nem fe­csegtek annyit, mint manapság. A Bridget Jones: Mindjárt meg­őrülök (The Edge of Reason) an­nak ellenére kellemes mozida­rab, hogy az isméüődések óha­tatlanul leleplezik azokat a gyar­lóságokat, amelyektől már a ko­rábbi Bridget Jones-film sem volt mentes, csak most, hogy újból lá­tunk bizonyos helyzeteket, és halljuk lényegében ugyanazt, né­mi parodisztikus ízt kölcsönöz a történemek. Szerencsére a ren­dező, Beeban Kidron erre a tó­nusváltozásra kellő iróniával ref­lektál. A thaiföldi - egyébként bosszantóan felszínes és ötlette- len - kalandok során például a hősnő, kábítószer-birtoklás gya­nújával, börtönbe kerül, ahol a hűvösre tett kéjhölgyek megle­hetősen népes karát, afféle Bridget-féle globalizáció jegyé­ben, dalolni tanítja. Már ebben a szituációban is felvillan valamifé­le gunyoros szellem, ám amikor a lányok érdeklődésére elmond­ja, azért veszett össze kedvesével, mert az nem volt eléggé udvarias vele az angol ügyvédi kamara társas összejövetelén, hallgatói érteüenül néznek. Ilyen is van? Ez is baj? - kérdi a szemük. Mert az ő nyomorult kis életük a pros­titúciótól a drogokon át az erősza­kig terjed, s ezek a tények egy­szerre Idézőjelbe teszik a mi ara­nyos, jópofa hősnőnk történetét A fel-felcsillanó irónia mellett ezt a filmet három jó színész mű­ködteti. A címszerepet alakító Renée Zellwegernek kifejezetten jó humora van (színésznők ese­tében ez nem túl gyakori), és telt idomaival kellemes természetes­séget sugároz fogyókúrás társ­női mellett Mókás grimaszai, kellemkedései, kacajai, elhara­pott mondatai, ijedt őzike-pillan­tásai, hol magabiztos, hol félsze­gen csetlőboüó lépkedései által már-már elhiteti velünk, hogy Bridget Jones valóban létezik. Sajnos, Hugh Grant játékán a kopás jelei mutatkoznak, egyre inkább önmagát kezdi alakítani, amit most még elnézünk neki, ám hoszszabb távon baj lehet be­lőle. Colin Firth viszont ebben a testére szabott úriember-szerep­ben éppen olyan jó, mint az első részben. Választékosán tud hall­gatni a szóáradatban, s amikor fizikai fellépésre szánja el ma­gát, diszkréten figyelmezteti er­re vetélytársát: „Kifáradnál, kér­lek...” Mert verekedni is lehet jól nevelt módon. A női sorskérdések egyike: a frizura (Renée Zellweger) TUSKÉS TIBOE SZOMBATI TAKCAJA Minden lehetséges A férfi minden reggel a csuklós busz el­ső ajtajánál szokott fölszállni. Az induló állomástól a harmadik megálló, ilyen­kor még van elegendő üres hely a kocsi­ban. A vezető mögötti szóló ülésen fog­lal helyet Elrendezi a vonásait és a gon­dolatait. Otthon megreggelizett, elbú­csúzott a feleségétől és a kisfiától: szer­vusztok. Légy jó. Te is, Misi. Fél ötkor Itthon vagyok. Maga elé emeli a fekete aktatáskát, iratok vannak benne, tete­jén a tárcája, egy kulcscsomó, tokban a szemüveg. Még harminc sem vagyok, de már viselnem kellene az olvasáshoz. Kinéz az autóbusz ablakán, a házak szürke foltokban maradnak el, az üveg párás, kinn már hideg, valaki egy nyíl­lal átszúrt szívet rajzolt a párás üvegre. A táskájába nyúl, előveszi az aznapi új­ságot, amit, amikor otthonról elindult, a postaládából vett ki, széttárja a lapokat, hunyorog, a vastag betűket olvassa: A posztmodern művészet és az új vüág- rend... Multikulturális összejövetel a fő­városban... Az identitások esélye... Le­gyint. Az újságot visszacsúsztatja a szögletes diplomatáskába. Két napja, amikor fölszállt a buszra, megszokott helyén már ült valaki. Teg­nap is. Egyszer egy hajléktalan, má­sodszor egy diák. Meg kellett eléged­nie azzal, hogy a szóló ülés mögött, az egymással szemben található két ülés közül a menetiránynak háttal foglaljon helyet. Vele szemben tegnapelőtt is, tegnap is ugyanaz a fiatal nő ült. Ami­kor tegnapelőtt helyet foglalt, még elő­vette az újságot. Tegnap jobban meg­nézte a nőt. Húsz-huszonöt éves lehet. Tekintetét az ablak felé fordítja, de lát­szik, hogy szeme tág, kerek, csillogó, az ajakrúzs és a körömlakk színét a ruhájához igazította. Van benne vala­mi választékos, friss, virágszerű, kí­váncsiságot ébresztő. Amikor ma ugyanott, ugyanabban az időben, ugyanarra a buszra" föl­szánt, újból a fiatal nővel szemben ta­lált szabad helyet. Amikor leült, a nő szeme megcsillant, önkéntelen mosoly suhant át az arcán. Egy szem lánya, édes bogara voltam az anyámnak. Apám korán elhagyott ben­nünket, vagy anyám hagyta ott az öreget, ezt sohasem tudtam meg igazán. Nem beszélt róla. Egyedül nevelt föl. Hosszú, szőke hajam volt, copfban hordtam. Mintha minden megismétlődne nálunk. Egy iskolai bálon ismertem meg azt a fi­út, aki érettségi után elvett Anyu nem til­takozott. Megvolt az esküvő, jött a gyerek. Nálunk nem a házasság következménye, hanem oka volt a kislányom. Az esküvő után négy hónapra született Valamikor orvos, aztán kozmetikus szerettem volna lenni. Érettségi után mindennek lőttek. Sanyi hamar lelépett Talán a szülei be­szélték rá, nem tudom. A tartásdíjat min­den hónap elején postán küldi. Anyám ko­rán rokkantnyugdíjas lett, pénzt kellett keresnem. Kórházban vagyok ápolónő. Mindennap korán kell kelnem, min­dig ugyanabban az időben. Klárival ro­hanok a bölcsődébe, aztán a végállo­másnál felülök a buszra. Mindig ugyanarra a helyre. Kinézek az abla­kon, olvasom a házakon a cégtáblákat. Kíváncsi vagyok, ki ül le velem szem­ben a másik helyre, látszom előre a gondolattal: egy öreg anyóka, egy sza­kállas hajléktalan, egy diák, egy jóké­pű férfi? Van, amikor a kórházig, ahol le kell szállnom, üres marad a hely. Ma reggel valami szokatlan történt velem. A harmadik megállóban már a harmadik alkalommal ugyanaz a férfi szállt föl és ült le velem szemben. Nem vagyok babonás, de a hármas szám­nak, azt hiszem, valami jelentése van. El kellett mosolyodnom. Tulajdonkép­pen biccenthetett vagy megszólíthatott volna. De hallgatott. Alamuszi? Gyáva? Én is megszólalhattam volna. De hall­gattam. Kíváncsi vagyok, mi fog tör­ténni holnap...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom